140 ezer magyar gyerek van veszélyben

Éva szeretne biciklizni, táncolni, és a múlt héten miniszoknyát is felvett. Mindez talán nem tűnik akkora bátorságnak egy 42 éves nőtől, de Éva egyik lábát karácsony előtt amputálták. A 13 éves lánya ápolja, a legnagyobb szegénységben és szeretetben. Éva egyedülálló anya, nem tud dolgozni a rehabilitáció alatt, a segély pedig nem elég lakhatási körülményeik javításához.
„Nincs ivóvíz bent, a WC olyan szűk, hogy kerekesszékkel nem tudom használni, a lányom hordja ki alólam a szobai WC-t. Ezzel indítja, ezzel fejezi be a napot. Melyik kamasz csinálja ezt végig? A körülmények miatt félek attól, hogy bárkinek eszébe jut, ez a gyerek nem való mellém, és elveszik tőlem.”      

"Vissza akarom adni a gyerekkorát"

Hogy boldogul egy özvegy, dolgozó férfi egyszerre apa és anya szerepben? István nemcsak a szegénységgel küzd nap mint nap, de a gyerekek titkainak is kizárólagos őrzője.
„Nekem mindig az volt a dolgom, hogy elmegyek pénzt keresni, gyereket nem kellett nevelnem, idegen volt tőlem ez a dolog.” Amikor István egyedül maradt a gyerekekkel, beletanult.

„Nekem kell itt helytállnom, apa is vagyok, meg anya is.”

Ildikó nyolc osztályt végzett, munkát évek óta nem talál, tisztes szegénységben él három lányával. Bár kimondottan anyagi veszélyek fenyegetik, bízik a jövőben, soha nem fordult meg a fejében, hogy a gyerekeket elveszítheti.
„Én azt mondtam nekik, hogy amíg lehet, tanuljatok, ne akarjatok közmunkások lenni." Ildikó mindent a lányok iskoláztatására tesz fel.

"Tanuljatok, ne akarjatok közmunkások lenni!"

"Az SOS Gyermekfalvak nevelőszülői hálózata mellett családmegerősítő programot is fenntart, ahol azokat a családokat próbálja talpra állítani, ahol nagy a kockázat, hogy a szegénység miatt elvehetik a gyerekeket szüleiktől. Bár a jogszabályok szerint egy gyereket sem lehet kiemelni e miatt a családjából, a szegénység és annak következményei mégis vezető ok a családok szétszakításánál – mondta Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak gyermekvédelmi programigazgatója. - A megelőzésre és a családokat támogató programokra nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a gyerekek elvétele helyett.”

Az SOS programjában a családok baromfit kapnak, az SOS mentorálásával pedig megtanulnak önállóan gazdálkodni. A gyerekek fejlesztő- és szabadidős foglalkozásokon vesznek részt, a szülők jogi és pszichológiai segítséget kapnak. Cél, hogy a programban résztvevő családok legalább 70%-a 2 éven belül önállóan, veszélyek nélkül tudjon gondoskodni gyermekeiről.