Ezek hangzanak el legtöbbször a turkálókkal kapcsolatos vitákban. A tapasztalatok sokfélék, a hozzáállások is, és érdemes ez ügyben is tiszteletben tartani a másik véleményét és nem megkérdőjelezhetetlenül eldörögni a sajátunkat akár az egyik akár a másik oldal mellett.
Nézzük miféle tapasztalatokat szerezhetünk:
Gyakori a vadonatúj, árcédulás darab.
Sok országban (ahol a nálunk felső középkategóriás ruházati cikkek ára jóval alacsonyabb, mint nálunk) másféle vásárlási formák alakultak ki. A vásárló legtöbbször próba nélkül veszi meg az árut, hogy majd otthon a többi holmijához hozzápróbálva döntse el, hogy akarja-e a ruhadarabot, mivel a boltok 8 napos visszavásárlási garanciával árusítanak. A holmi aztán vagy visszakerül az áruházba vagy egy segélyszervezet adománygyűjtőjében végzi. Az adománygyűjtők azonban az a beérkezett holmikat sokszor bálásan értékesítik, és az ebből befolyt pénzt hasznosítják a céljaikra. Az adományozók ezt tudják és támogatják.
Bizonyára a te szekrényedben is lapul egy olyan darab, amit valamikor kaptál és soha nem vetted fel, mert nem volt jó a mérete vagy egyszerűen nem tetszett. Hát, ezzel sokan vagyunk így. Idővel ezek a darabok is az adománygyűjtőben végzik.
Sokszor az üzemek a (apró) szériahibás darabokat az outlet láncokon keresztül áron alul adják. Vagy m ég oda se jut el, megy a gyűjtőbe, mert raktározni, kereskedni vele többe kerül, mint az elvesző önköltség. Ilyenkor találhatunk egy-egy fazonból több darabot, és ha szerencsénk van, még a méretből is van választék.
A turkálókban sokfél stílus gyűlik össze.
Egyértelmű, hogy vannak jobb turik és vannak gyenge eresztések, hiszen ez függ attól is, hogy milyen forrásból, mennyiért szerzik be a „bálát”. De többnyire – ellentétben a márkaboltokkal – egy turkálóban keresgélni olyan, mintha egy egész plázát járnál végig a hatvanas évektől napjainkig. Időt kell rá szánni. És mekkora öröm ez azoknak, akikre nem a márkahűség jellemző, sokkal inkább az okosan és ötletesen összeválogatott ruhadarabok.
A turis ruhának szaga van.
Valóban van egy jellegzetes szaga a turkálókban fellelhető ruhadaraboknak. Mint ahogy a boltban kaphatónak is van, csak az bennünk az új, érintetlen ruhával kapcsolódott össze. Pedig ha tudnánk, hogy a üzemekben hogyan szállítják, húzkodják a textileket, micsoda kezek rakodják, fogdossák azt ami később az üzletekben lóg és amiről fogalmunk sincs hányan próbálták már fel előttünk, akkor erre is meg arra is azt mondanánk – nem számít, kimosható.
Az igazán egyéni öltözködés nem azon múlik, hogy milyen márkás vagy mennyire új amit viselünk. Ha illik hozzánk a színe, a stílusa, ha összhangban állnak egymással a ruhadarabok, ha ügyesen bánunk a kiegészítőkkel, akkor valóban fillérekből tudjuk megteremteni, hogy csinosak, divatosak és vonzók legyünk.
Amire érdemes figyelni…
Szinte bármit vehetünk használtan, és a legtöbb second handben nem csak ruhát, cipőt, játékot, de akár apróbb használati tárgyakat is találunk.
A cipőkkel érdemes vigyázni. Bár nem tudunk róla, de a tartásunk, gerincünk szempontjából nagyon fontos, hogy miben és hogyan járunk. Az ortopéd orvosok a megmondhatói, hogy 1-2 miniméteres talpemelő is hogyan tünteti el a térd, hát és derékfájdalmakat. Gondoljunk bele, hogy a használt cipőt már valaki kitaposta a saját járására, és az a kisebb-nagyobb eltérés milyen fájdalmakat okozhat – nekünk. Természetesen, ha a cipőn látszik, hogy alig használták, a talpa nem kopott, a sarka nincs eljárva, a belseje elpiszkolódva, összegyűrődve, akkor nyugodtan vigyük haza. Kitűnő márkájú bőrcipőhöz juthatunk néhány ezer forintért.
Alaposan nézzük át amit veszünk, mert nagyon bosszantó lehet, ha csak otthon vesszük észre az apró szakadást, kimoshatatlan foltot, molyrágta lyukat vagy nem működő zipzárat. A ruhadarabok gallérja, mandzsettája a legárulkodóbb, főleg a bőr és szőrme daraboknál. Ezeket érdemes kritikus szemmel nézni, és ne áltassuk magunkat – az erős kopás nem jön ki a mosással. Akármennyire is tetszik egyébként a ruha, inkább hagyjuk ott.
Játékokból csak olyat vegyünk meg, ami biztosan és színtartóan mosható. A leginkább kényes pont a plüssökön a piros cérnával varrt orr, a fekete hímzésű száj vagy szem. Ezek szinte mindig eresztik a színüket, legyünk vele óvatosak. Ne legyenek illúzióink a tekintetben, hogy a játékbolt polcain porosodó játékokat már hány kéz fogdosta össze, de a használt játék múltját még annyira sem ismerjük. Gondoljuk meg jól, hogy mit adunk mondjuk egy kisbaba kezébe.
Gyerekeim legkülönlegesebb, mindenkit elképesztő kedvenc plüss állatai szintén turkálókból valók, ugyanúgy, mint az a pár semmihez sem illő cipő, amit különleges fazonja miatt senkinek nem tudok odaajándékozni, és az álomszép alkalmi ruhám aminek csodájára jártak a barátnőim Van aki a pénztárcája miatt kényszerül rá, hogy használt ruhát vásároljon, és van akit a kalandvágy űz be egy-egy second handbe, mert turiban jó cuccra akadni olyan, mint aranyat találni, ha egyszer sikerül, az ember nem tud letenni róla, hogy újra megpróbálja.
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)