A kalózok és szakácsok ideje lejárt.
Cipésznek ma már senki nem öltözik, ismeretlenné válik lassan a szakma, ahogy kukásnak öltözni is ciki. Gyakori, hogy a gyerekek kedvéért létrehozott vidám ünnepből pedig a szülők versengése alakul ki, amit minden gyerek utál. Naná, hiszen különböző kényelmetlen ruhákban nem azonosulhat szerepével, nem játszhatja el, hogy ő most tényleg Harry Potter, vagy egy Pokémon-harcos, hanem sorba kell állnia, és ki kell vonulnia az értékelő zsűri elé. A ruháira - ahelyett, hogy végre játszhatna bennük - vigyázni kell. Az ilyen fajta farsangokat a szülők élvezik igazán. Illetve ők sem. Csupán aggodalmaskodnak, hogy összegyűrődik-e az éjjel gyártott drága jelmez, vagy hogy sikerül-e lepipálni a szomszéd Juliskát.
A jó jelmez:
A jó jelmez olyan, amiben utána sokáig lehet majd játszani, könnyű fel és levenni, és a gyerek jól azonosul a figurával. A Tigris, a Micimackó, vagy a hasonló rajzfilm figurák alakjait igen egyszerű is megcsinálni. Jó dolog nem adni álarcot a gyerekre - úgyis letépi, vagy csak rövid ideig fogja hordani. Válasszunk inkább bőrbarát sminktárunkból és fessük ki az arcát a jelmez karakterének megfelelő színekkel. A jó jelmez elkészítésében a gyerek is részt kell hogy vegyen. A jelmez értéke a kicsik számára nem annak szépségében és drágaságában rejlik, ezeket ő még nem is fogja fel. Inkább az adja az értékét a jelmeznek, hogy a szüleivel mennyi időt szántak annak elkészítésére. Ez az együtt, szeretetben és odafigyeléssel, pozitív motiválással és buzdítással eltöltött idő az értékes a gyermek számára.
Egyszer egy óvó néni - látva a szülők harcát a kölcsönzött jelmezek kavalkádját és a magukra hagyott gyermekeket - két kategóriát hirdetett a csoport farsangi buliján. Az egyik a legügyesebb család díj volt, ahol a legtöbb munkával közösen készült házi jelmezeket jutalmazták, míg a másik díjat a gyerek teljesítménye kapta, ugyanis mindenkinek be kellett mutatkoznia a jelmeze kínálta szerepben. Nagyot néztek a kölcsönzős újgazdag szülők és roppantul irigyelték azokat az idővel és szertettel gyermekük felé forduló társaikat, akik odafigyeltek a gyermekükre. A következő évben már megszűnt a rivalizálás, és jó mulatság lett a farsangi buli.
Mit jelent a gyereknek a farsang?
Játékot, ünnepet, boldogságot. Amikor kibújhat a bőréből, amikor nincsenek tiltások, és amikor egy olyan varázslatos világba kerülhet - ha ebben kedves szülei és nevelői meg nem akadályozzák - ahol végre külsejében is azonosulhat mindazzal, amire vágyik, vagy amitől fél. Igen, jól értik! Amitől fél! Ezért akar néhány kisgyerek másokat riogatni vámpír képében, vagy ezért akarja a negatív hős figuráját felvenni. Hogy ez egyszer tőle is tartsanak végre! Ne féljünk hát a gyerekünkre boszorkány, vagy vámpír jelmezt adni holmi rosszul értelmezett pozitívság tudattól vezérelve. Ugyancsak érdemes kitudakolni a gyermek valódi vágyát. Az első kérdésre a legtöbb kislány ugyanis rávágja, hogy ő a farsangon Tündérkirálynő, Királylány, vagy hasonló kar lenni, míg a fiúk az épp aktuális harcos mesesorozat egyik tagját nevezik meg. Ha nem tudjuk elkészíteni ezeket a jelmezeket, vagy sejtjük, hogy ezek mögött több a csoport szelleme által diktált elvárás, mint a gyermek saját vágya, akkor beszélgessünk el vele a témáról. Kérdezze meg társait, ki minek fog majd öltözni? Így akár kialakulhatnak csoportok, akik egy egész mesét jelenítenek meg, de az azonosságok feltétlenül elkerülhetőek. Hiszen annak a gyereknek, aki egy ovin belül a tizedik Harry Potter, semmi esélye nincs. A gyerekek ezt jól megértik és végül már maguk fogják javasolni a kreatívabbnál kreatívabb ötleteket.
Soha ne kényszerítsük ötletünket a gyerekre, és ne kelljen neki a szomszédék által kölcsönadott jelmezben mennie, ha nem akar. Sőt, ha nem szeretne részt venni a zajos mulatságon - és egy óvodástól ezt nyugodtan elfogadhatjuk! - akkor akár ne is menjünk el. Lesz még elég idő arra, hogy a gyerekünk bulizhasson, semmiképpen ne erőltessük rá a nem kívánt programot!
Tóth Zsuzsanna
forrás: www.harmonet.hu
.jpg){kind=small}