Az óegyiptomi történelem talán leghíresebb fáraója, az újbirodalmi 18. dinasztia egyik utolsó királya, a fiatalon, 19 éves korában meghalt Tutanhamon nem az uralkodásának, hanem a csaknem teljesen érintetlen állapotban fennmaradt sírszentélyének köszönheti világhírnevét. A Királyok Völgyében 1922-ben felfedezett sírkamra feltárásáig sokan még a rejtélyes fáraó létezését is kétségbe vonták. Tutanhamon azonban ugyanolyan titokzatos maradt a sírjának felfedezése után, mint amilyennek előtte ismerték. Az egyik legellentmondásosabb vita a király leszármazásának kérdése, valamint életbeli kinézete körül csúcsosodott ki.
Kettéfűrészelve emelték ki Tutanhamont a híres aranykoporsóból
1922 novemberében szenzációs hírt kürtölt világgá a sajtó; november 4-én, a Luxor közelében fekvő Királyok völgyében egy érintetlen királysírra bukkant a rajzolóból lett brit amatőr régész, Howard Carter.
A harmadik, több mint egy mázsa színaranyból készített koporsóban feküdt a király múmiapólyába tekert és finom gyolcskendővel letakart bebalzsamozott holtteste. A múmia fejét egy káprázatos, ugyancsak színaranyból készült halotti maszk takarta el.
A testet végül úgy emelték ki, hogy kettévágták Tutanhamon múmiáját, a király fejére ráforrott arany halotti maszkot pedig egy felhevített konyhakés segítségével feszítették le.
A múmiát elsőként az expedíció orvosa vizsgálta meg 1926-ban, aki a fogazat megvizsgálása alapján arra a következtetésre jutott, hogy Tutanhamon 17 és 19 éves kora közt halhatott meg.
Azt, hogy valójában hogyan nézhetett ki életében Tutanhamon, illetve kik lehettek a felmenői, csak több mint fél évszázaddal a sírkamra felfedezése után kezdték el vizsgálni, a modern természettudomány, az antropológia, illetve a közelmúltban a genetika eszközeivel.
A modern természettudomány eszközeivel először 1968-ban, a Liverpooli Egyetem tudósai vizsgálták meg Tutanhamon múmiáját.
A múmia antropológiai vizsgálatából arra a következtetésre jutottak, hogy a fáraó veleszületett gerincferdülésben szenvedett, és púpos lehetett.
Azt is megállapították, hogy a fáraónak dongalába volt, biceghetett, és rendellenesen nagynak minősítették a metszőfogait is. Az életkori testmagasságát 166 – 168 cm körülire becsülték. Az ezeken a vizsgálati megállapításokon alapuló testrekonstrukciók Alsó- és Felső-Egyiptom urát egy Quasimodo-szerű vicsorgó, púpos és sántikáló gnómként festik le. Ezt a képet egészen a közelmúltig általánosan elfogadottnak tekintették, de a legmodernebb eszközökkel elvégzett új genetikai, anatómiai, illetve antropológiai vizsgálatok merőben másként idézik meg Tutanhamon alakját.
2005 márciusában a világhírű egyiptológus, Záhi Havássz professzor tette közzé a legújabb vizsgálati eredményeket. A nemzetközi kutatócsoport által elvégzett sokrétű vizsgálatok – amelynek során 1700 CT-felvételt is készítettek Tutanhamon múmiájáról – több fontos, és a korábbiakkal ellentétes eredményre jutottak.
A gyilkossági teóriát elvetették, hiszen a nagyfelbontású CT-felvételek kimutatták, hogy az ütés környékén a seb begyógyult, tehát ez semmiféleképpen sem okozhatta a király halálát.
A 2021. januárjáig meghosszabbított Tutanhamon rejtélye és kincsei című régészeti rekonstrukciós kiállításon a páratlan kincsleletből csaknem ezer tárgy, és a sírkamra élethű rekonstrukciója tekinthető meg, az őszi szünetben családi és gyermekprogramokkal, a budapesti Komplexben, a VII. kerületi Király u. 26. szám alatt.
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)