Varga Irén és a közösségi bántalmazás

A TikTokot, mint platformot rengeteg gyerek használja. A 12+ -os korosztály számára az itt felvett információk komolyan mérvadók. Az itt kialakított közösségi viselkedés pedig a felnőttek felelőssége volna. Különlegesen fontos lenne, hogy helyükön kezelhessük a Varga Irén /Bíró Mari jelenségeket, mert teljesen biztos, hogy nem áll meg itt a történet.

Parókákat hord és ráköp a szempilla spiráljára

Miket csinál Varga Irén? Miért nevetség tárgya? Mert úgy viselkedik nyilvánosan, saját maga (?) által feltett videós posztokon, mintha senki nem látná őt, és folyamatosan felületet ad a piszkálásokhoz. Furán öltözik, műköröm és műszempilla van rajta, sminkel, láthatóan igényes lenne, ad magára, de mégsem sikerül neki a dolog. Mivel mindenhez, nem csak az énekléshez, hanem az öltözködéshez, a sminkeléshez is kevés a tudása, így sehogy se jön össze neki szinte semmi. Folyamatosan pojácája az internet népének, akik persze adják alá a lovat.

Irénke és a Nyugati pályaudvar

Irénke énekel. Mármint ő azt mondja magáról, hogy énekesnő. És sztár is. Mi lenne más, akinek ennyi sok követője van, az csak sztár lehet. Irénke énekel. A fő terület, ahol megtalálhatjuk a Nyugati pályaudvar. Itt lehet tőle számokat kérni, amiket aztán elénekel, és amikért fizetséget kér. Irénke koldusasszony, aki dalaival fizet az adományokért.  Beszédhibás, hamis, rossz amit csinál, de a bolondon nevetni évezredes szokás, hát az egyszerű tömeg nem marad ettől távol most sem. Irénkét megalázni kinevetni és gyalázni lassan népszokássá válik bizonyos körökben.

Az elcsattant pofon – a média kussol, a feministák inkább balra néznek ….

Néhány hete Irénkét megütötte egy „ember” a Nyugatiban. A pofonról felkerültek a képek a közösségi hálókra, de ott és akkor, helyben, egyetlen embernek nem jutott eszébe elkapni ezt az őrültet, megállítani, feljelenteni. Az utcán, a „rajongók” karéjában megütni egy 150(+) centis, szellemi fogyatékos kis nőt, bármilyen szinten nézzük is, rettenetesen gáz.

Mégis, egyetlen sajtóorgánum, egyetlen „elegáns budai úriasszonyokból összetömörült” feminista közösség nem szólalt fel, hogy ezt a bántalmazott asszonyt védelmébe vegye. Varga Irénke ciki nekünk. Nem fér bele a dobozba. Elnyomott, kihasznált, de mégsem az a szokásos módon szánni való, agyonvert nő, akit fekete monoklikkal lehet mutogatni. Neki csak az agya lágyabb, azzal mindig nehezebb valamit kezdeni.

A közösség felelőssége – a család felelőssége

Láthatóan van férje (Jónás László)  – több videóban megjelenik – aki ezt az egészet nem csak hogy hagyja, de támogatja is. Hiszen rajta, a családon, a közvetlen közegen nagyon sok múlna. Irénkét ez a közeg szemmel látható módon támogatja az ámokfutásában. Kvázi „futtatják” őt, hiszen a pénz, amit összekoldul, valószínűleg nem csak nála marad. Nekik kifizetődő, hogy Irénke ilyen és eszük ágában sincs megállítani. Valószínűleg ők sem kevésbé buták, mint a rajongó közeg, akik nem érzik annak kínos voltát, hogy a szellemi fogyatékos emberen nevetni, belőle pojácát csinálni sokkal nagyobb szegénységi bizonyítvány annak, aki ezt csinálja, mint annak, aki maga kerül a bántalmazás középpontjába.

Ma nincs törvény rá, hogy valaki, aki, képes magát ellátni és van családja, mit tehet és mit nem, tehát mindez teljesen jogszerű, nyilvános és mégis … Érezzük mind, akiket a 100-as IQ-nál nagyobb ésszel és a szokásosnál erősebb szociális érzékenységgel áldott meg az ég, hogy a bolondon nevetni a kispolgárok attitűdje. Ugyanakkor semmilyen mód nincs – a családi háló, a személyes szociális közeg kivételével – arra, hogy az ilyesmit megállítsuk. Amikor pedig a személyes közeg sem különb és még anyagi hasznot is remélnek abból, hogy a kedves kis bolondjukat futtatják, akkor bizony elszabadul a pokol.

Czigány Judit színésznő kiállása

A nők valahogy másként tudnak viszonyulni egy nőtársukhoz. Két végletben. Kegyetlenebbek és aljasabbak, vagy empatikusabbak és figyelmesebbek. Varga Irénre egyetlen ember reagált úgy, hogy azzal példát mutatott.

A művészet nagyszerű eszköz. És Czigány Judit énekesnő, színésznő nagyszerűen bánik ezzel az eszközzel. Duettet énekelt Varga Irénkével, és a saját nagyszerű hangjával „feljavította” a szerencsétlen koldusasszony károgását. Művészként megmutatta, hogy lehet kiállni, hogy lehet jobbá tenni, hogy lehet nem megalázni valakit, akin mindenki csak a nyelvét köszörüli. Empátiájával példát mutatott azoknak, akik folyamatosan Varga Irén paródiákkal hakniznak.

Még a nemzet megmondóembere, Dancsó is kiakadt azon, hogy Varga Irént hogy megalázzák, de csak a maga egyszerű Dancsós módján foglalkozott a kérdéssel, még nagyobb népszerűséget adott szegénynek.

De egy fecske nem csinál nyarat …

Mi legyen a Varga Irének, a Bíró Marik sorsa ebben a világban? Mi történik, ha valaki, aki szellemileg labilisabb, kikerül a közösségi médiába és ott mém lesz. Elhíresül, megalázás, vicc és -mint a fenti példa mutatja – akár tettlegesség áldozata lesz. Tízezer ostobára jut egy Czigány Judit. Az új világ, amiben élünk, még nem kínál válaszokat ezekre a problémákra, nincs jó megoldás, nincs feloldás, sőt ki sincs mondva az sem, hogy az elnyomás egyik módja az, amit ezekkel a szerencsétlen emberekkel művelünk.