Iskolai verekedések? - jótanácsok szülőknek

Üdvözlet Mindenkinek!
Soha jobbkor nem jelenhetett volna meg a cikk! Történt ugyanis, hogy 13 éves unokám keveredett bele egy iskolai verekedésbe a minap. Óraközi szünetben bohóckodtak, egymás elgáncsolásával "szórakoztak". Az én unokám is "beszált" ebbe a "mókába és éppen egy közel 100 kg-os gyereket próbált úgymond elgáncsolni. A nagytömegű gyerek meg sem rezzent, ám sérelmét azonnal megtorolta egy másik fiún, aki éppen tevőlegesen nem vett részt, ám ott volt. Nekirontva ütötte-verte a fiút, akinek ennek következtében eltörött a keze. A gyerekek próbálták szétválasztani a két kiskakast, de azok testi erőfölénye akkora volt, hogy nem sikerült. Arra járt ugyan egy tanárnő is, de nem tudta(?) megfékezni a verekedőket. Miután a baj megtörtént, az azt követő napokban a vétkes fiú szülei többszörös telenfonálgatással próbálták saját gyermekük vétségét áthárítani, történetesen az én unokámra, felelősségrevonva a szülőket, hogy miért barátkozik az én unokám egy ilyen gyerekkel (aki a sérülést elszenvedte). Szó mint szó, hosszasan ecsetelhetném a történteket, de a lényeg az, hogy jelenleg úgy áll a dolog, hogy a vétkes fiú szinte megdicsőülten került ki a "csatából", míg az egyik fiúnak a keze bánja, az én unokámat az osztályfőnöke alpári módon ledorongolta, megalázta. Nem kapott a mi fiúnk sem dicséretet otthon, elmagyaráztuk, hogy sokszor elég, ha rosszkor van rossz helyen és maradjon ki az ilyenfajta butaságokból. A történetben az a legijesztőbb, hogy a "győztes" fiú szülei anyagilag rendkívül jól vannak eleresztve, gyakorlatilag mindent mindig meg tudnak "vásárolni", el tudnak simítani. Ráadásul ő a közel 100 kilójával önvédelmi sportot űz, ahol úgytűnik kimaradt az oktatásból az, hogy testi és erőfölényünket nem mások kárára kamatoztatjuk.
A sértett fiú szülei nem kívántak "vendettát", beérték volna egy szerény bocsánatkéréssel, ámde a támadólag fellépő szülőkkel szemben ez nem működik. A mi fiúnkat lelkileg, testileg is megviselte a történet, csalódást érzek a felnőttekkel szemben nála.Nem menti ő sem fel magát, de a végkifejlet megkérdőjelezi benne a felnőttekbe vetett hitét, irántuk való bizalmat. Különösen fáj az osztályfőnök (aki történetesen férfi), reagálása az ügyre, Eddig ő volt az egyik kedvenc tanára, ma már másként ítéli meg személyét, amit én meg is értek.
Valamikor kommenteltem arról, hogy miért is nem lettem pedagógus, hát az ilyen, az igazságot nem kereső (nem tűrő!) emberek miatt!!! Tudom lesznek még gondok, problémák a gyermek életében, de ha csalódnia kell bennünk felnőttekben már most, félő, hogy később a rosszabb utat fogja választani problémája megoldásához, mert azt könnyebbnek ítéli és számára az igazságos, korrekt bíráskodás mint olyan,talán nincs is.