Én a valódi nyári élményt adó eseményekről szeretnék szót ejteni. Azokról az emlékezetbe mélyen bevésődő történésekről, melyekre felnőtt fejjel is jó lesz visszaemlékezni.
Köztudott, hogy a gyermekkor minőségét az érzelmi stabilitás biztosítja. Élhet egy adott gyermek a világ bármely pontján jólétben, esetleg nélkülözésben. Ha érzi környezete szeretetét, boldognak fogja magát érezni, s majd ezen érzelmi stabilitás hatására válhat egykor kiegyensúlyozott, magabiztos felnőtté.
Ebből a szempontból hiábavaló az anyagi jólét, ha mellette a gyermek nem élvezheti családja részéről a kitüntetett figyelmet és szeretetet.
Tisztában vagyunk vele, hogy mai rohanó életünkben a legjobb szándék mellett is nehéz a felnőtteknek szülői hivatásuknak maradéktalanul eleget tenni. Mindkét szülőnek egyre többet kell dolgoznia a megélhetésért. A gyerekek egyre elfoglaltabbak és hajszoltabbak iskolai és különórai elfoglaltságaik miatt. Egy kimutatás szerint egy átlagos családban napi 7 perc jut a kötelező (Mi volt a suliban? Kész a leckéd? Megmostad a fogad?) rutin társalgáson kívüli mélyebb kommunikációra. Csak bízhatunk benne, hogy a mi családunkban ez másként van. Nem csoda, ha a gyermekek úgy érzik, szüleik nem kíváncsiak a problémáikra, és a szülők tehetetlennek érzik magukat a gyermeknevelés terén.
Örüljünk hát mindannyian, hogy a vakáció idején legalább gyermekeink nem annyira túlterheltek. Óvakodjunk is attól, hogy mindenféle sport, nyelvi, felzárkóztató, korrepetáló stb. kurzusokkal lefedjük az egész nyarukat! Tudnunk kell, hogy a gyermekek egész szervezete (idegrendszere, csontozata, mozgatórendszere) még fejlődésben van, szüksége van időnként a pihenésre, regenerálódásra, - ahogy nekünk felnőtteknek is. Nézzük el hát nekik időnként a lustálkodást, semmittevést, önmaguk választotta időtöltést.
Mindezek mellett fontosnak tartom, hogy használjuk ki ezt a nyugodtabb periódust, és igyekezzünk több hasznos időt tölteni gyermekünkkel. Egy közös vacsora-készítés közben beszélgethetünk kedvenc olvasmányairól, esetleg figyelmébe ajánlhatjuk gyermekkorunk nagy élményt adó könyveit, - vacsora után esetleg hangosan fel is olvashatunk néhány fejezetet belőle.
Beszélgessünk a barátairól, az élményeiről, a csalódásairól. Örüljünk, és őszintén becsüljük meg, ha gyermekünk legjobb és legbizalmasabb „barátunkként” megosztja velünk legbelsőbb titkait.
Vonjuk be őket kicsit jobban a mindennapi teendőkbe! Éreztessük velük, hogy nekik is vannak feladataik, képesek felelősséggel ellátni a rájuk bízott dolgokat. Ezzel nem csak önállóságra neveljük őket, hanem önbizalmuk, önbecsülésük is megnő.
Legfontosabbnak azonban azt tartanám, hogy a nyári szünidőben pénztárcánktól és szabadidőnktől függetlenül mindenképp szenteljünk néhány napot a közös családi kikapcsolódásra.
Ha nincs lehetőségünk elutazni, költözzünk ki néhány napra a kert végébe, és „játsszunk sátorozóst, indiánosdit”. A vacsoránkat elkészíthetjük tábortűznél, amit apa és fia közösen rak meg. Süthetünk húsokat nyárson, és beszélgethetünk, énekelhetünk, táncolhatunk a hamvadó parázs mellett.
Ha nincs kertünk, ugyanezt megtehetjük egy közeli kiserdőben. Mehetünk esténként kocogni, kerékpározni, hétvégeken túrázni. Meglátogathatjuk hazánk csodálatos természeti, vagy kulturális kincseit.
Számtalan lehetőség van, egy a fontos: a közös élmény. Ne hagyjuk ki!
Fotó: Maureen Didde / Flickr.com
|
Óvári AndreaFejlesztő pedagógus- korai szűrés - csecsemők és kisgyermekek korai mozgásfejlesztése - megkésett beszédfejlesztés - értelmi fejlesztés - játékterápia Elérhetőségeim: E-mail: ovari.andrea@gmail.com Honlap: http://www.ovariandrea.wordpress.com |
Bemutatkozás | Megjelent cikkek | Kérdezz-felelek |
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)