Régi emlékek elevenednek fel egy tanyasi világ sátortáborából; egy öreg békési tanya felújított épülete körül, öreg, nagyra nőtt fák alatt, gomba módra megbúvó kis sátrak… A tanya végében a holt Körös ága csendesen és tisztán folyik a vízbe hajló fák között. Öreg ladikban gyerekek tanulják az evezés titkát. Kisfiúk és kislányok boldog, hangos nevetéssel kerülgetik a sátrak között felállított szövőszékeket, állványokat, korongozót, gyöngyökkel teli asztalokat, s az íjászoknak felállított céltáblákat. Régi emlék, vagy nem is olyan régi? Huszonéves gyerekeim táborozó helyem jut eszembe, ahol remekül érezték magukat.
S hogy ki alapította? Hogyan jött létre ez a csodálatos tábor? Igen, fontos kérdés, mert azt bizonyítja, hogy semmi sem lehetetlen.
Egy nagycsalád gondolkodott azon, hogy hol táboroztassák gyerekeiket? S mert nem szívesen küldték volna őket ismeretlen helyre – öt gyereket –, elhatározták, hogy szüleik öreg tanyáját kissé felújítják, meghívják testvéreiket, azok gyerekeit, s amellett, hogy együtt lesz a nagycsalád, kikapcsolódhatnak nemcsak a gyerekek, de a szülők is, akik felügyelhetik is a vidám lurkókat.
A döntés jónak bizonyult, mert ahogy teltek-múltak az évek, egyre több ismerős, barát jelentkezett azzal: hogy de elmenne és elvinné gyerekeit a tanyasi táborba.
Innen már nem volt megállás, nyaranta három turnusban harminc gyerek és szülő töltötte a vakációját ebbe a táborba, együtt ülték körül esténként a nagy tábortüzet. S mert mindig akad egy-egy óvó néni, kézműves, íjászoktató, sőt még operatőr is, egyre gazdagabb lett a tábori foglalkozások száma.
Egy családi tábor. Emlék, de egyben tipp, hogy ez is egy lehetőség a felhőtlen, de egyben biztonságos és értékes nyaraláshoz…
Mégis mit vittünk magunkkal?
- Szerencsés helyzetben voltunk, mert a gyerekfelügyeletet megoldották a szülők, de amit nem volt szabad otthon felejteni, és amire felhívták minden szülő figyelmét, hogy vigye magával ne csak a gyerek, hanem a saját TAJ kártyáját is.
- Ha valamelyik gyerek krónikus betegségben szenvedett, hozta magával a gyógyszereit, de vittünk teljes házipatikát, amelyből nem hiányozhatott a lázcsillapító, hasmenés elleni tabletta, fájdalomcsillapító, ragtapasz, fertőtlenítőszer stb.
- Mindezek mellett, aki megtehette, beoltatta kullancs elleni védőoltással gyerekét, de emellett is kellett, sőt kell azoknak is, akik most szánják táborozásra magukat - az eldobható kullancs csipesz.
- Kalap, naptej nem maradhat otthon.
- Még egy jó tanács: ott ahol fürdésre van lehetőség, soha nem elég a törülköző, fürdőruha. A törülközők helyett láttam gyereket pólóval leitatni magáról a vizet, s ha fürdőruháról van szó, ne hallgassunk – főleg ne a lányunkra. Aki csak a legszebbet, a legjobbat vinné magával. De a tábori felhőtlen pancsozásában, kit érdekelt már, hogy hol van a nyuszika, vagy a kisvirág a fürdőruhán? Csak váltás kellett, s hogy az legyen mindig száraz.
- Nem felejtettünk el semmit, jegyezném meg a végén, de eszembe jut az első nagy eső. Mégis elfelejtettünk első táborozásunk alkalmával valamit, ami miatt eláztunk rendesen, s aztán napokig szárítottuk ruháinkat. Amit pedig elfelejtettünk: a kisásó, hogy elvezethessük a sátrak körül a vizet…
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)