Tükörbe nézni nem könnyű.
Már október végén kezdődik. A kutatások szerint a karácsonyhoz való hozzáállásunk ebben az időszakban sok esetben egyenesen elutasító. A plázák átalakulnak, karácsonyi zenéket játszanak végtelenített módban, így közvetítik felénk a vásárlás kényszerét, ráadásul a karácsonyi hagyományok mindegyikéhez igyekeznek valami marketing üzenetet kapcsolni, és persze a tökéletesség elvárását sugározni a mindennapi emberek felé. Ez az időnyomás a hetek, majd a napok múltával csak fokozódik, és a környezet a karácsonyt körülvevő eredeti ragyogást bolti csillogássá igyekszik csökkenteni. Mert a ragyogás és a csillogás nem ugyanaz…
Vágyakozunk az ünnep után, a családdal töltött időre, a pihenésre, a meghittségre, ugyanakkor félünk is tőle. És joggal. Az angolszász nyelv a januári első munkanapot a „válások napjának” nevezi, mert ez az évnek az a napja, amikor a legtöbb válási keresetet nyújtják be a házasok. A karácsony ugyanis párkapcsolati szempontból veszélyes próbakő.
Ebben az időszakban a rengeteg tennivaló, a házimunka, a hagyományok különböző megélése, a rengeteg kötelezettség olyan párkapcsolati érdekellentéteket dob felszínre, ami a hétköznapi rutinban láthatatlan marad. A „karácsonyi veszekedés” nem mítosz: olyan esemény, melyre jobb felkészülni, mint azt hinni, hogy nálunk ez nem fordulhat elő, hiszen a nagypelyhekben hulló feszültség a mi kapcsolatunkat soha nem havazhatja be.
A karácsonyi veszekedés bizony ott ólálkodik, lődörög a fa körül, és keresi a sebezhető pillanatot, amikor kitörhet.
A karácsonyi ünnephez rengeteg elvárás, szokás kapcsolódik. Ahhoz, hogy este valóban a szeretetet és az összetartozás meghittségét ünnepelhessük meg, rengeteg készülődésre és hangolódásra van szükség.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.Karácsonykor minden hagyományos elemhez felfokozott vágyakozás fűződik, melynek elemeit mindenki a saját gyermekkorából hozza. Azonban felnőttként már nem mi vagyunk azok, akiknek ajándékokat és lelki békét szór egy láthatatlan szerető hatalom, hanem nekünk kell az áhítat kellékeit és hátterét megteremteni. Az áhítat és ujjongás nem jön magától, azt meg kell teremteni.
Az ünnepi készülődés rengeteg munka és kiadás lehet, és az ezzel járó feszültség könnyen siklik át kapcsolati vitába. Év végére már mindannyian fáradtak vagyunk, a diákok vizsgaidőszakban vannak, a felnőttek pedig munkahelyi év végi zárás idején. Sokan a párjuktól várják, hogy az ünnep varázsát megteremtsék számukra, de a nagy elvárások csak távol tartják a boldogságot.
Első lépésként nem árt tisztázni, hogy kinek mit jelent az ünnep, milyen vágyakat, elképzeléseket kapcsol hozzá, hogyan és kivel képzeli el. Azt is érdemes megbeszélni, hogy mi az, ami semmiképpen nem fér bele, hiszen az ünnep rengeteg határhelyzetet tartogat.
A karácsony egy hosszú, sok kihívást tartogató ünnep, olyan időszak, amikor a család a bejáratott napi rutinja nélkül van együtt. Nem megyünk dolgozni, nincs óvoda, nincs iskola, nem működik a jól bevált napi forgatókönyv. Ugyanakkor a pihenés és érzelmi töltekezés módjai nincsenek készen, hiszen karácsony csak egyszer van egy évben.
Ha az érzelmi hiányérzet felgyűlt a családban, előfordulhat, hogy a felnőttek úgy érzik: egymásra vannak ítélve. A karácsony közeli rengeteg házimunka felhangosíthatja a jelenlévő feszültségeket. Kinek a dolga ez? Kinek a forgatókönyvét kell követni? Kinek az énideje fontosabb? Kinek mi a dolga? Mihez van joga? Mit kéne a másiknak belátnia? Melyikük ünnepi mintáját kell követni? Melyik távolabbi családtagok elvárásainak kell megfelelni és melyiknek nem? Mit nevezünk sértődésnek és mit megbántódásnak? Miért van mindig egy rokon, aki minden évben tönkreteszi az ünnepet? Mit tehetünk azért, hogy elkerüljük a karácsonyi vitát?
Kapcsolódó cikkünk: Karácsony egy nárcisztikus családtag mellett: miért rontja el az összes ünnepet?
Az első komoly lépés a megoldás felé, ha tudatosítjuk, hogy karácsony idején óhatatlanul megjelenik majd a feszültség, és erre előre felkészülünk. Nem elég reménykedni benne, hogy az O Holy Night elnyomja majd a belső hangokat – ha felcsattan az első indulatos mondat, tudnunk kell, hogy ez az időszak bizony veszélyes, és észnél kell lennünk, ha együtt akarjuk túlélni.
Hogyan kerülhetjük el a karácsonyi vitákat, feszültséget?
- A listánkon ne az ajándékok szerepeljenek első helyen, hanem a családi béke megtartása. Ez komoly érzelmi munka. Ez komoly ajándék! Ez az igazi ajándék.
- Előre beszéljük meg a karácsonyi menetrendet, ne bízzunk abban, hogy ez úgyis kialakul. Tisztán fejezzük ki kéréseinket, szükségleteinket! Ami tavaly nem sikerült, azon idén változtassunk!
- Osszuk el a munkát, és ne higgyük, hogy a párunk úgyis észreveszi, miben kell segítenie. Ez korántsem biztos! A házimunkát sokan hajlamosak észre se venni, csak magától értetődően elfogadni a másiktól. Érdemes felosztani a feladatokat, akkor is, ha kicsinyesnek tűnik.
- Az utolsó három ajándékot húzzuk ki a listáról! Ezek csak segédeszközök…
- Az utolsó három tennivalót húzzuk ki a listáról! Ezek fölöslegesek…
- Ne menjünk oda, ahova nem akarunk! A sértődés nem lehet fegyver, amit a fejünkhöz fognak.
- Hozzunk létre saját hagyományokat, ezzel is kifejezve határainkat a család felé, és összetartozásunkat egymás felé!
- Megoldásokra törekedjünk, ne a hibás keresésére. Konkrét kérdéseket beszéljünk meg, ne az évtizedes sérelmeinket.
- Ez a nap, ahogy megérkezett, úgy el is múlik, a párunk viszont velünk marad. Forduljunk egymás felé, merítsünk egymásból! Legyen az ünnep inkább találkozás, mint elhatárolódás.
- Üljünk be a maradékokkal egy jó film elé! Együtt…
Indexkép: Depositphotos.com
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)