Ünnepeljünk bátran!

Móra Klára | 2019-12-16 11:33

Alig várjuk a szabadságot, a munkaszüneti napot, a hosszú hétvégéket - a jövőre jut belőlük bőven. Várjuk az ünnepeket, a naptárban pirossal jelölt jeles napokat, amikor megengedhetjük magunknak, hogy lazítsunk, egy kicsit magunkkal is foglalkozzunk, ajándékozzunk és ajándékot kapjunk.

Vajon miért korlátozzuk az ünnepeinket néhány napra? Hiszen az élet a hétköznapokban, a pirossal nem jelölt dátumokon is kínál ezernyi csodát, meglepetést és ajándékot. Túlságosan el vagyunk foglalva a külső elvárásokkal, a szerepjátékaink által megkövetelt minták és szabályok betartásával. A teljesíthetetlen elvárások felőrlik az energiánkat, unalmassá teszik a napjainkat, elfáradunk, elkezdünk kételkedni a képességeinkben, magunkban.

Márpedig ki lehet lépni ebből a mókuskerékből! Ez a lépés pedig egyetlen döntés, a mi döntésünk. Csak mi hozhatjuk meg, senki más nem dönt helyettünk, és minden hiedelemmel ellentétben, a saját életünket mi magunk teremtjük.

Elkezdhetjük értékelni az élet ajándékait. Olyan sok mindent természetesnek veszünk, amik valódi ajándékok, csak erre ritkán, vagy egyáltalán nem figyelünk. Ajándék, hogy reggel kinyithatjuk a szemünket. Ajándék, hogy lehetőségünk van a nap minden egyes pillanatában nem a problémákat látni meg elsőként, hanem a bennük rejlő lehetőségeket. Ajándék a választás lehetősége: várhatjuk a közelgő ünnepeket úgy, hogy békével töltjük meg a szívünket, és nem csak erre a néhány napra tartalékoljuk a türelmet, az elfogadást és a szeretetet, hanem kincsként őrizzük őket. Ezek mind olyan dolgok, amiket korlátlanul oszthatunk szét, nekünk akkor sem marad belőlük kevesebb.

Amint kicsit tudatosabban visszafogjuk az azonnali reakcióinkat, az előítéleteinket, a bejáratott, de az életünket nem szolgáló hiedelmeinket, másképp kezdjük el látni az életet. Másképp látjuk a családunkat, a munkatársainkat, a barátainkat, az életünkben adódó helyzeteket. Véletlenek ugyanis nincsenek. Sokszor megfeledkezünk arról, hogy a vonzás törvénye működik, és mindent mi magunk vonzunk be. Minden és mindenki lehetőséget ad arra, hogy fejlődjünk, jobb emberekké váljunk, és amikor távozunk, akkor magunkban és magunk mögött is békét hagyjunk.

Jó tudni, hogy képesek vagyunk elfogadni azokat a helyzeteket és körülményeket, amelyek tűnhetnek nehezeknek, akár megoldhatatlanoknak is. Hogyan? Úgy, hogy ha a jelen pillanatra koncentrálunk, sokkal hamarabb egyensúlyba kerülünk; nem a múlt hibáival, nem is a jövő megfestésével foglalkozunk, hanem átadjuk magunkat a most rendelkezésünkre álló lehetőségeinknek, értékeljük azt, amink most van, és nem arra koncentrálunk, amink lehetne. Olyan kevés elég a boldogsághoz! Nem szükséges másokhoz méregetnünk magunkat, hiszen ők más tapasztalatokkal jutottak el idáig, más a küldetésük, más az útjuk. Egyszerűen másik életet élnek. Nekünk az adatik meg, amire nekünk van szükségünk.

Az a dolgunk, hogy a lehető legjobban töltsük el itt az életet – ehhez segít hozzá, ha észrevesszük a mindennapokban az ünnepet. Mert az élet ünnep. Milliónyi lehetőséget kínál, számtalan csodát tartogat, és ehhez csak engednünk kell, hogy az érkezzen az életünkbe, amire valóban szükségünk van. Nem valakire, nem sok pénzre, és elsősorban nem szerencsére. A csodák is velünk kezdődnek, a tehetségünkkel, az adottságainkkal, az egyediségünkkel, a mindenki mástól való különbözőségünkkel. Érdemes hinni magunkban, mert mindenkiben van olyasmi, ami nincs meg senki másban. Az élet kaland, nagy felfedezések sora, a legcsodálatosabb azonban, amikor megtaláljuk az utat önmagunkhoz, rátalálunk a békénkre, a belső fényünkre, és megtapasztaljuk, hogy a változás akkor kezdődik, ha mi magunk változunk meg.

Szabad mosolyogni, szabad kedvesnek lenni, szabad szépen és választékosan beszélni, és nem kötelező a mások útját követni. Bízhatunk benne, hogy a sajátunk feltárul, amint meghozzuk a döntést, hogy változást akarunk.

Ünnepeljünk bátran! Az élet minden napját, és szeretettel illesszük be a boldogság 365 napjába azt a néhányat, amit pirossal jeleznek a naptárak.