Ezért érdemes néhány tanácsot megfogadni! Semmi új nincs köztük, de az ember hajlamos elfeledkezni, még az alapvető dolgokról is.
No kezdjük az elején, amikor az aprónép hosszú kívánságlistát felírva reméli, hogy majd csak leesik valami (különösen akkor, ha szülőnek a munkanélküli segélyen kívül még csörög néhány „sztotyinka” a zsebében ), ha nem akkor lép életbe a „B” verzió.
No de, kezdjük az „A”-val. A kis család beleül a „merdzsóba” és irány a valamelyik „úgyis átvágunk” nevű szuperáruházba!
Lehetőleg otthon hagyva a gyereket, mert attól a perctől kezdve, hogy belépnek az ajtón, elkezdődik a „hattyú halála”, miután az áruházban gondosan olyan magasságban vannak elhelyezve azok a dolgok amik egy gyereknek még lázálmában is kísértenek. Ekkor kezdődik a sírás-rívás fetrengés a földön az áruház közönségének tapsvihara közepette, hogy csak úgy ég le az ember pofájáról a bőr! Az már csak hab a tortán, hogy mondjuk a csemete eltűnik mint az aranyóra, és a szülők infarktus közeli állapotban keresik a gyereket a biztonsági őrökkel, rendőrökkel, katasztrófavédelemmel együtt, amíg végre előkerül mondjuk a pékségből talpig lisztben!
Ezért a béke felkiáltással érdemes otthon hagyni megőrzésre.
Különben is nagyobb élvezet bemutatni az új szerzeményt (még garanciás szőke fiatal feleséget).
Könnyebben meg lehet venni neki a régen óhajtott „swarovsky” szettet, és férjem uram is megszerezte a régóhajtott „francia repülős órát”.
Hazafelé menet még megnézték, hogy rendben van-e a még ősszel megrendelt német luxus-cabrió minden földi jóval ellátott méretarányos gyerekverziója (hagy egye a szomszédokat a sárga irigység). Miután a „karácsonyi kaja” meg lett rendelve a „parti szerviznél”, utcu haza ahol, majd gond nélkül kényelmesen élvezik Karácsony ünnepét!
Ha útközben nem törik ki a nyakukat, akkor szerencsésen be is fejezték a vásárlást.
Alig, hogy megérkeztek előkerül valami ürüggyel a szomszédasszony, aki szokás szerint gyorsan leltárt csinál a még nem látott tárgyakból, majd "nem akarok zavarni" felkiáltással húzott is hazafelé, mint a mozdony a „Keletiből”.
Hazaérvén, máris füstjeleket küldött a varjúbrigádnak. Jöttek is, mint a veszedelem, hibridhajtású automataváltós „Banya 2" típusú söprűjükön nagy károgás közepette „csókollak édesem”, puszillak drágám” felkiáltással.
No aztán ember legyen a faluban az, akin nem köszörülték még a nyelvüket két recept között. De most a szomszédék „Bezzegék” voltak a soron, hogy így, meg úgy, meg a szégyentelen, hogy nem sül ki a szemük, felveti Őket a pénz.
Csak azt felejtették el, hogy míg drágalátos férjeiknek bőrkeményedés nőt a könyökükön a kocsmaasztal támasztásából kifolyólag, addig „Bezzeg” úr esténként két egyetemet végzett, hogy gazdaságot működtessen, egyedül nevelte a gyermekét, mivel a feleség szelet vett évekkel ezelőtt a tűzoltótrombitással. No meg a fél falu nála dolgozik.
Ez eddig egy szép tanulságos történet (Tanulj Tinó).
Most jön a sajnos gyakoribb „B" verzió, ebbe tartozik az ország nagyobbik fele, mármint anyagiakból kifolyólag, egyre több helyen kezd hiányozni a karácsonyfa és a drága ajándék.
Úgyhogy csináld magad mozgalom keretében meg kell próbálni házilag előállítani a gyerekek bevonásával az ajándékok készítését.
Régi mondás, hogy „kés, villa, olló gyerek kezébe nem való”, de ha felügyelet mellett nem engedjük a jövő titánjait kibontakozni, akkor soha a büdös életben nem fognak maguktól fúrni, faragni. Azért figyelni kell, hogy a nagy igyekezetben valamelyik galád csemetének eszébe nem jut az apja vadonatúj láncfűrészével vágni a hurkapálcákat…
Ezután tudatni kell a gyereknéppel, hogy a konyha tilos macskának, kutyának és gyerekembernek! A felnőttek lábatlankodók nélkül is kiválóan letudják forrázni magukat, újukat vágni, forrózsírral fröcskölni, stb. Jobb a békesség.
De miután ég bennük a szerzési vágy, jön a szülők nyúzása, hogy itt van a kívánságlista, lehet könyékig turkálni a zsebekben. A nagy herce- hurca lecsillapítására az az ajánlat, hogy elmehetnek mindenféle kiegészítő beszerzésére valamelyik felnőttel.
Jó tanács: tíz év alatti gyerekek esetén, hálózatba dugható ketyerét ne válasszunk! Karácsonyfa égőt is csak olyat amelyiken látható jelzés van „CE”. Ez különben minden elektromosan működő berendezésre vonatkozik!
Különben is, ha lehet óvakodjunk a „távol keleti piac termékeitől, éppen úgy, mint a „Keletitől”, távoli piacokétól!
Ha, már sikerült mindent beszerezni, kezdődhet a karácsonyfa felállítása. A tartóba faragásnál vigyázzunk a veszélyeztetett lábak és kezek barkács-amputálására (ez utóbbit bízzuk szakemberre). Az már csak hab a tortán, hogy a hanyagul a falnak támasztott létrán egyensúlyozó családfő megbillen a piros mackóruhájában átrepül a szobán -a gyerekek hangos ovációja közepett, hogy ni ott repül a Mikulás-, majd nagyot koppan, beterítve magát a karácsonyfával és ordítása csak a mentők érkeztével csitul akik huss, már viszik is a megfelelő ellátásra.
A család épen maradt része aztán a szomszéd bácsi segítségével -aki akkor szokott jönni mindig amikor a ház ura nincs otthon, mondjuk vízcsapot szerelni- felállítja a karácsonyfát.
Miután Karácsonykor a kórházakban a nem haldokló beteget haza szokták küldeni, így a ház urát is sec-pec hazaküldték, hogy „nyögni lehet otthon is”. Határozottan lebilincselő jelenség volt talpig gipszben. A gyerekeknek megvolt a külön ajándékuk, mindenféle karácsonyi rajzzal díszíthették a gipszet.
Miután, nem tudott ellógni a házi munka alól azzal a felkiáltással, hogy „édesem leugrok” a klubba, így a ház asszonya azzal, hogy nem a kezed van gipszben, mindenféle alantas munkával bízta meg a habveréstől a krumpli pucolásig.
Feltételes reflexei beindítására, (mint Pavlov kutyájának) egy sört nyomott a kezébe. Egyből arany gyémántnyuszikám lett belőle. Telt-múlt az idő, több sör nem lévén változott a hangulat is és a kedves nejből egykettőre ordas-talpas lett.
Végre elérkezett az ideje az ünnepi vacsorának, ajándékosztásnak. Ha ezt sikerült nagyobb baj nélkül megúszni (a pulyka nem égett szénné, senki sem öntötte magára a forró levest, a szálka sem akadt senki torkán, sőt gyomormosásra sem kellett vinni senkit a „sógor” fagyállóval dúsított pálinkájától), a kiscsalád álomra hajtja a fejét.
Kezdődik a rokonlátogatás! Mielőtt elmegyünk otthonunkból, ne felejtsük az esetleg tüzet okozó gyertyákat eloltani és a karácsonyfa izzókat kihúzni a konnektorból! Mert nincs nagyobb karácsonyi öröm, ha hazatérve - még elérvén a tűzoltókat - a megérdemelt munka jutalmául meginni az áldomáspoharat. Továbbá egy életrevaló élmény az „újévet” lakásfelújítással kezdeni!
Mindenkinek balesetmentes karácsonyt és boldog új évet kívánok!
Kép forrása: www.gettyimages.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)