Egyszer egy újságba azt írta egy anyuka, hogy ahol sok gyerek van, ott sosincs igazi karácsony. Később egy barátnőm épp ellenkezőleg, azt mondta, hogy pedig pont ott lehet igazán szép, ahol sok gyerek állja körül a fát.
Magam is az utóbbit gondolom. Már az külön programot jelent, ahogy a gyerekekkel készülünk az ünnepekre. Körülüljük az asztalt, és mindenki készít valamit. Egyik nap gyertyát varázsolunk karácsonyivá, másik nap üvegmatricát festünk. Gyúrjuk a sógyurmát, vágjuk a papírt. Mindenkinek más a kedvence, mindenki mást alkot szívesen, mindegyik mű más lesz. Minden évben meglepjük a pedagógusokat is, a mamáékat is, mindig valami mással. Azzal is eltöltünk néhány délutánt, míg kitaláljuk, végül be is csomagoljuk az ajándékokat. Mióta nagyobbacskák a gyerekek, mi is kapunk valami saját készítésű meglepetést, sőt már egymásra is gondolnak a tesók!
Az ünnepnap már reggel lázas izgalommal indul - mindig az utolsó órákat a legnehezebb kivárni, nem? -, néhány percenként futkosnak az ablakhoz, hogy jön-e már a Jézuska. Azért egy könnyű ebédet még szoktunk enni az ünnepelgetés előtt, innentől kezdve aztán...
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Közösen megterítjük az asztalt, ilyenkor a leggyönyörűbb karácsonyi terítőkkel. Gyertyát, fenyőágat is varázsolunk a terítékhez, ettől még kellemesebb a vacsora!
Mi szeretünk ünneplőbe bújni, aztán együtt várjuk a gyerekszobában a jelet! Addig is énekelgetünk, hogy messzire lehessen hallani, mi már várjuk az angyalokat! Egyszer csak megszólal a zene (Ja, a technika!) és az összes gyerek startol, mintha rakétából lőtték volna ki. Azt a sok csillogó szemet, ami ilyenkor a karácsonyfa körül ragyog!
Nekünk ettől igazi, ettől szép a karácsony! Hogy gyönyörködhetünk csemetéink örömében. Minden évben végigmutogatják legkedvesebb díszeiket a fán, megsimítják az összes gömböt. Órákig élvezzük az ajándékbontás gyönyörűségét. Melyik lesz a kedvenc, mivel fogunk a következő napokban reggeltől estig játszani? Igyekszünk elcsípni minden pillanatot, kattog a fényképező, forog a video. Tele a szoba gyerekkel, örömmel, karácsonnyal!
Egészen addig tart a zsongás, míg egyszer csak meg nem éhezik a gyereksereg, Körülüljük a gyertyafényes asztalt, folyik a (kölyök)pezsgő, nagy az eszem-iszom. Vacsora után még beszélgetünk, játszunk kimerülésig. Ilyenkor mindenki későn fekszik, amikor már játszani is elfárad. Mi, szülők is kellemesen kimerülve térünk nyugovóra, hiszen megint olyan szép volt. "Ugye milyen aranyos volt, jajj hogy örült, milyen jól sikerült..." - mi elsősorban rájuk emlékezünk majd az ünnep kapcsán (is)! Nekünk sok gyerekkel igazi a karácsony!
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)