Kicsit csepergős időben hagytuk el Magyarországot, hogy teljes lendülettel mihamarabb elérjük célunkat, a lengyelországi kisvárost. A városról annyit érdemes tudni, hogy Krakkótól keletre, úgy százötven kilométerre található viszonylag sík területen. Van egy hétszáz éves muzeális értékű nagy temploma , még épek a régi kolostor falai is. A várostól húsz kilométerre található nagyobb város arról híres többek között, hogy a II.világháború idején , a németek visszavonulása során az orosz csapatok vezetője nem engedte lövetni a várat és a várost, mert a legenda szerint beleszeretett.
Szóval, megérkeztünk szombaton. A szombat jelentős nap Húsvét előtt. Ezen a napon felkerekedik apraja-nagyja és kosarakkal a karjukon, kezükben a templomba mennek, ahol gyakorlatilag egész nap a templom teljes hosszában felállított padokon sorakoznak az élelmiszerekkel teli gyönyörűen feldíszített kosárkák a hagyományos ételszentelésre, melyet a pap általában óránként , kis szertartás formájában elvégez.
Ez a megszentelt étel a nyitánya a vasárnap reggeli , családi körben elköltött reggelinek. Ezzel indul az étkezés, miután a család minden tagja jókívánságokat mond szeretteinek.
Az asztal gazdagon van megterítve, étel-ital bőségesen található rajta. Elmaradhatatlan a vodka , a finomabb bor az italok közül, az ételek között sonka, tarja, kolbász , franciasaláta , uborka, mustár, torma, hogy csak a legfontosabbakat soroljam fel.
Természetesen a gyermekekre is gondolnak finomságokkal, édességekkel, üdítő italokkal.
A vasárnap az evés-ivás, családi beszélgetések, együttlétek jegyében telik.
Hétfő reggel aztán megbolydul a világ. Fiú, lány, kicsi, nagy, fiatal, idős kölnivel, vízzel locsolja egymást. Nincs kiváltsága a fiúknak, hogy ők locsolhatják csak a lányokat, itt teljes az egyenjogúság. Egész nap számíthatunk a nyakunkba csorgó illatos (vagy illattalan) vízre, otthon, utcán, úton-útfélen. Ajánlatos az úton levőknek felhúzott ablakokkal közlekedni, mert meglepetés (talán nem olyan nagy meglepetés) érheti őket.
Összességében igen kellemesen teltek az ünnepek. A lengyel szokások jó érzésekkel töltöttek el bennünket, szeretjük ezeket tiszta szívből jövő és táplálkozó tradicionális dolgokat. Jó lenne ha a magyarok is átvennének ezekből minél többet.
Fotó: commons.wikimedia.org
.jpg){kind=small}
