Vagyonom nem volt, hitelem nincsen - A kálvária folytatódik...

Mint tudjuk, az állami támogatás csak akkor jár, ha a támogatást igénylő objektum legalább és minimum, de legfeljebb, ellenben, minekutána és viszonylatában. Ennyit értettem az egészből, pedig Picur valami állati szakértően elmagyarázta nekem. Pedig biztos érthető volt, mert csak a bal szeme rángatózott egy kicsit. A sztoriba időnként fisztulás fejhangok vegyültek, és Picur keze időnként úgy markolta meg a fröccsös poharat, hogy bütykei fehéren világítottak. Ilyenkor nem jó neki ellentmondani. Rá is hagytam.      
Amit megértettem a történetből az az volt, hogy szakérteni kellene az építkezés tényállásának a fennforgását, továbbá szakértő becslés alá kell helyezni a készültség fokát százalékos mértékben, de súlyozva. Egyszerű nem? Eddig nincs is semmi gond, kell egy szakértő, aki idejön, megszakértőbecsli a viskót, azt passz. Na ez a kijelentésem barátságunk próbaköve volt. Picur elsötétült tekintetét látva már sejtettem, hogy valami oda nem illő javaslattal álltam elő. Újabban olyan türelmetlen ez a srác. Pedig emlékszem, másfél éve hajlandó volt nekem, az ostoba gépésznek, háromnegyed órán keresztül magyarázni az aszinkron gerjesztés titkát.       
Miután többször biztosítottam róla, hogy nem b@...gatni akarom, tényleg nem hallottam mi volt a szakértővel, elmesélte.           
Az úgy volt, hogy Picur beóvakodott a patinás, hárombetűs bankba, odasettenkedett Arankához, ügyintézné el neki, hogy egy szakértő egyszercsak arrajárjon őfeléjük. Aranka felírta Picur telefonszámát is, mondván, a szakértő nem megy ám csak úgy oda! Előtte telefonál, időpontot egyeztet. A szakértőnek minden perce drága.      
Ez így is van rendjén, gondolta Picur, telefonál az úriember, megbeszélnek egy időpontot és akkor odajön szakérteni. Egyikük sem lopja az időt, mely oly nagy kinccsé vált manapság. Azzal Picur hazament, s várakozással teli délutánt töltött a gyerekeivel. Csakúgy, mint másnap és harmadnap.     
Három hét elteltével, úgy gondolta, szerényen érdeklődik Arankánál, mert Picur igazán türelmes és jóindulatú ember. Aranka nagyon keményen rendreutasította. Mit képzel Picur, ők ott a bankban dolgoznak, a szakértő is dolgozik, mindenki dolgozik, és Picur, az ingyenélő, telefonokkal zaklatja őket. A szakértő megkapta Picur telefonszámát, majd odatelefonál. Legyen a Picur türelemmel, és különben is!        
Picur kissé meglepődött, de várt még egy hetet. Aztán körülnézet széles e hazában hány ilyen szakértő lehet, mert ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a szakértőhöz, avagy izé...  
No, lényeg a lényeg, kiderítette, melyik három-négy szakértő jöhet szóba az ő esetében, s nekiállt felhívni őket. Ilyenkor a hollywoodi filmcsodákban az utolsó telefon szokott sikerülni, de itt a valóságról van szó, és Picur már a második telefonnál sikerrel járt. Örvendezett a szakértő, mert mint újságolta, legalább kétszázszor hívta Picurt telefonon, meg is mondta milyen számon. Jó, jó, tűnődött egy kicsit Picur, de miért nem az enyémet hívta? Mint pár mondat után kiderült, a telefonszámnak köze nem volt ahhoz a telefonszámhoz, amit Picur megadott a patinás, hárombetűs bank zseniális ügyintézőjének. No persze így már könnyű volt, meg is jelent a szakértő egykettőre. Meg is szakértette a házat, meg is írja a szakértői véleményt és hipp-hopp, már jöhet is a pénz, az állami támogatás.   
És még alig van március.         
Szerencsére újból fagyok jönnek, építkezni, tetőt cserélni amúgy sem lehetne. 
De ez a Picur semminek nem tud örülni.          
Újabban az a mániája, hogy a kert végébe jár egy akáctuskót rugdosni.          
Azt állítja, jót tesz az idegeinek.