Az egyes életkorokban hasonló fejlettség által láthatjuk, mikor milyen ábrázolási-önkifejezési módok alakulnak a gyermekeknél.
Egy-másfél évesen vonalak, gombolyagok körfirkák és szálkás vonalkák jellemzik a gyermek rajzait. Mozdulatait a nyomhagyás öröme hatja át. Érdemes ekkor minél vastagabb és minél színesebben nyomot hagyó, könnyen marokra fogható eszközt adni, hiszen teljes testével alkot az elérhető teljes felületre a gyermek. (Ha nincs más kéznél, akár a nappali egész falát kidekorálhatja, a szülők örömére.)
Két-három évesen a gyermekek az egyenes, görbe és szögletes vonalak halmazába -rácsodálkozva saját mozgásos alkotásukra -, különböző alakokat, formákat és figurákat látnak bele. Ebben sokat segíthetünk a fantázia fejlesztésével, ha közösen nézzük a síkba dermedt akciót, és együtt keressük a felismerhető formákat. Előcsalogathatjuk, ha az ujjunkkal a forma vonalhatárain haladva mutatjuk, miben mit látunk, és ugyanezt elfogadjuk a gyermektől is. Jó kis vidám párbeszéd alakulhat így ki, erősítve a szülő-gyermek kapcsolatot. Te látsz valamit benne és megmutatod, majd én is látok, és én is megmutatom. Minden oldalról szemrevételezhetjük a művet a végsőkig kutatva közös örömteli játékunkban.
Ezt lehet játszani úgy is, hogy a szülő is firkál kusza vonalakat, vagy együtt a kicsivel egy lapra, ezután a szülő színes filctollal átrajzolja a formák határvonalait. Három évesen megpróbálhatja csemeténk is egy másik színű szövegkiemelővel a vonalon haladva körbejárni az eszközzel a látott mintát és megnevezni mit is talált. Ezeket akár fel is lehet írni és eltenni emlékbe. Még később elővéve is lehet újat felfedezni rajta….. Ez a körberajzolós, „vonalon mutatós” játék nagyszerűen fejleszti a gyermek szem-, kéz- koordinációját, ami az iskolai írástanulásnál igen fontos képesség lesz.
Három-négy évesen már alakokat rajzol gyermekünk. Embert, házat, fát, napot. Megjelennek környezete tárgyai és állatai. Nem tilos (ha szívesen rajzol, alkot a felnőtt is saját örömére), a gyermek mellett vagy vele közösen képeket készíteni. Rajzolni, ragasztással, fonalakkal, textil vagy egyéb anyagdarabokkal gazdagítani, ötletekkel formálni a közös képet. Később lehet biztatni önálló formák képzésére térben és síkban egyaránt. Rajzait ne minősítsük. Örüljünk, mert mindig a szívét-lelkét mutatja meg általa. Természetesen megmutathatjuk, mi hogyan rajzolunk többféle házat, embert, állatot, fát stb, de ezek csak sémák lesznek a gyermek számára, útmutatók. A saját házformáját, állatábrázolásait, egyéb figuráit ő alakítja magának és ebbe nem szabad beleszólni. Olyan, hogy „így kell”, nem létezik. Nem „kell” sehogy. Nem kötelező semmi. A rajz szabad asszociációk érzelmek halmaza, látható formában.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
5 évesen részletesebbek a rajzok. Átlátszó házak, testek, figurák jelennek meg. A fában látszik az odú és abban akár a fa aljáig emeletesen a mókusfészek - téli és nyári alvóhellyel, élelem-raktárral, egyéb ismeretekkel. A gyermek ebben az életkorban azt rajzolja amit tud, nem azt amit lát. Ne mondjuk neki, hogy „nem átlátszó a fal, vagy nem látszik a lovas túloldali lába vagy az oldalra néző arcon a másik szem…” Ez az életkor az ismeretek feldolgozása képi síkban is, főleg a vizuálisan érzékeny gyermekeknél. A gyermek ekkor tudja, hogy nem így látszik igazából, de tudatja, hogy ő többet tud, mint ami van. Ő a dolgok mélyére lát és szeretné, ha tudását elismernénk.
2. rész
Fotó: www.foter.com
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)