Fotózási tippek nyárra

Családinet | 2004-07-20 12:42

A nyár az utazások, kikapcsolódások és a feltöltődés évszaka. Nem csak testi vagy lelki értelemben szokás ilyenkor feltöltődni, hanem digitális fotós módra memóriakártyailag is. A rövid téli vagy tavaszi túrák, fotózások során talán még nem futottunk bele a gépünk tárkapacitásának korlátaiba, de amikor messze külföldön egymást érik a szebbnél szebb megörökítendő látványok, akkor bizony nagyon kell ügyelni, hogy csak a legjobb és igazán tökéletes képeket tartsuk meg. Ennek érdekében nem árt, ha már előre felkészülünk a nyári fotózás kihívásaira.

fotózás, természet, fotós, fényképezőgép

Fotózás tengerparton

A tengerpart, legyen az egy romantikus pálmafás öböl, vagy szardíniákkal zsúfolt homokos beach minden nyaralás egyik jelentős fénypontja. A fényképezőgépek azonban érthető módon kevésbé szeretik az ilyen helyeket. Ha szélcsend van, akkor a forró homokban felejtett táskánkban olvadnak masszává, ha viszont a szél fúj, akkor a puha homokból szednek össze örök életre szóló emlékeket. A tanulság, hogy szerezzünk be egy megfelelő táskát, a gépet pedig csak a fényképezés idejére vegyük ki a napernyő árnyékából.
A fotózás legalább ennyi kihívást jelent, mind technikai, mind művészeti szempontból. Az erős, szórt napsugárzás és a csillogó víz, milliónyi vakuként igyekszik megbolondítani az automata gépek fénymérő rendszerét. Ha a gépünkön van előre beállított "Beach/Snow" üzemmód, akkor válasszuk azt, egyébként pedig állítsuk az expozíció korrekció (EV) értékét -0,5 és -1 körüli értékre. Ha a gépünk automatikájában nem bízunk, akkor pedig a déli és kora délutáni órákban a fehéregyensúlyt (WB) is állítsuk hidegebb (például felhős ég) értékre, egyébként a képeink túlságosan kékes árnyalatúak lesznek.
Amikor embereket fotózunk, nem igazán bízhatunk a régi fotós trükkben, miszerint "napnak háttal fotózzunk", hiszen egyrészt a vakító sugarak miatt a modellünk hunyorgása távolkeleti hangulatot ad a kompozíciónak, és amúgy sem rajtunk múlik, hogy a tenger (amelynek rajta kell lennie a képen) éppen északra vagy délre van a parttól. Így más módszerekhez kell folyamodnunk. Egyszerűbb esetben derítsünk a fényképezőgép vakujával, így a fotózott arcról el tudjuk tüntetni a zavaró árnyékokat, de nagyszerű szolgálatot tehet (ha van olyanunk) az autónk szélvédője mögé tehető naptükör. Ha még nincs ilyenünk, akkor sürgősen szerezzünk be egyet, lehetőleg olyat, amelyiknek egyik oldala sárgás-arany színű, a másik pedig ezüstös. Ez nem csak a gépkocsi belsejében csökkenti a hőmérsékletet néhány fokkal, miközben parkolunk, hanem ugyanúgy használható, mint a profik derítőlapjai és a családnak sem tűnik fel, hogy újabb fotós kelléket csempésztünk a csomagok közé.
De jó téma lehet egy-egy érdekes alakú szikla, vagy a csendes víztükrön úszkáló színes halászhajó is. Amikor pedig közeledik az este, máris készíthetjük a gépet, hiszen a naplementét mindenképpen meg kell örökítenünk. Ilyenkor nem baj az sem, ha csalunk, a napközben beállított alulexponálás, és hideg színhőmérséklet igazán művészi képek készítésére alkalmas este is. Persze, ha a fényképezőgépünk ismeri, kipróbálhatjuk a sunset (napnyugta) üzemmódban is lefotózni a víztükör fölött lassan eltűnő napot.

Fotózás városban

A jó fotósnak hasonlóan telik a napja, mint egy igazi déli embernek. Kora hajnalban fent van már, a nagy forróságban sziesztázik, majd késő délután ismét előbújik rejtekéből. A hajnali kelésnek, bármilyen fárasztónak és borzasztónak is hangzik komoly indoka van. Egyrészt ilyenkor nem ballagnak be a bóklászó turisták a kompozícióba, igazán csak a helyiek láthatók mindenhol, így nyugodtabb és eredetibb képeket készíthetünk. A hajnali-kora reggeli fényben az épületek is egészen másként, meseszerűen hatnak, sőt szerencsésebb napokon még akár némi pára is segít, amolyan természetes lágyító szűrőként. Pára hiányában legfeljebb a fényképezőgépünk élesítő funkcióját (sharpening) állíthatjuk (-) értékre. Végül, de nem utolsósorban a levegő hőmérséklete is kellemes, nem kell megizzadnunk a jó képekért.
A kompozícióra ugyanakkor véges idő, a turisták és a forróság ébredéséig tartó időszak áll csak rendelkezésünkre. Ezért érdemes az előző napokon legalább gondolatban megtervezni, hogy hova megyünk majd és mit fotózunk. Begyógyult szemekkel, álmosan nem sok esélyünk van a rögtönzésre. Érdekes témák lehetnek az épületrészletek; egy-egy megbúvó motívum, a hófehér falra felfutó növények vagy az igazi életképek. A halászhajó kirakodása de a készülődő árusok is olyan témákat tartogatnak, amilyet csak azok láthatnak meg, akik korán kelnek. Nomeg azok, akiknek majd megmutatjuk... Napközben csak végszükségben fotózzunk, ez az időszak a gyilkos fény és persze a nyaralás vagy a pihenés ideje. Mellesleg pedig elkezdhetünk készülni az esti munkára. Az időnk ilyenkor is szűkös, bár annyira nem kell majd rohanni, mint reggel. Három, jól elkülöníthető részre bonthatjuk ezt az időszakot. A késő délutáni, meleg, lapos szögben eső fény érdekes árnyékokkal a reggelről megmaradt épület vagy szobor fótóink elkészítésére tökéletes, bár a nézelődők ilyenkor már kirajzottak az utcákra. A kora esti, napnyugta előtti percek gyorsan eltelnek, de a megfelelő irányú utcáknak varázslatos hangulatot kölcsönöznek. Végül pedig ott van a közvetlenül napnyugta utáni időszak, amikor az éjszakai képeket készíthetjük. Igyekezzünk ilyenkor fotózni hosszú expozíciós idővel, és ne a vaksötét éjszakában. A bemozdulás elkerülése érdekében használjunk állványt, vagy babzsákot, illetve ne kézzel, hanem időzítővel exponáljunk. Utóbbi azért praktikus, mert amikor az exponáló gombot lenyomjuk a gép kissé megremeg, ami a végső kép bemozdulását, életlenségét okozhatja. A közvetlen napnyugta utáni képeken az égbolt kevésbé zajos, mélykék színű, míg a vaksötét égbolt csak néhány színes zajpöttyel megszórt unalmas tintapaca lesz. Ezért az estét inkább használjuk másra, lehet pihenni, enni, táncolni, vagy vetíteni a családnak az aznapi képeket.

Fotózás a természetben

Kirándulás a hegyekben, séta a tóvidéken vagy fürdés a vízesések alatt- csupa izgalmas, későbbi falat díszítő poszter, esetleg díjnyertes alkotás alaptémája lehet. Ilyenkor csak úgy repül az idő, és rohamosan fogy a tárkapacitás. Nehéz mérlegelni, hogy melyik völgy az igazi, vagy melyik tavacska a legátlátszóbb. A legbiztosabb az, ha határozottan, csupa jó képpel töltjük föl a kártyánkat, nem pazaroljuk a helyet botladozásokra. Először is, fel a hegyre! A csúcson másszunk fel a legnagyobb kőre, vagy ha van, a kilátóba és indítsunk egy panorámaképpel. Ehhez az a legjobb, ha a gépünk alkalmas panorámafotózásra. Ha nem, akkor sincs baj, mindössze az expozíciórögzítést kell alkalmaznunk. Ehhez válasszuk meg a panorámakép középpontját és exponáljunk. Majd ugyanannál a részletnél ismét nyomjuk le az exponáló gombot, de csak félig, majd óvatosan mozdítsuk el a gépet valamelyik irányba, úgy hogy az előző képpel legyen kb 10-20 százaléknyi átfedés. Amikor megvan a beállítás nyomjuk le tövig a gombot. Ezt ismételjük meg annyiszor, ahány elemből össze szeretnénk rakni a panorámát. A képeket később otthon a számítógépünkön illeszthetjük össze.
A hegytetőről teleobjektívvel, vagy nagy zoommal is készíthetünk érdekes képet az egymás mögötti csúcsokról, de érdekesek a szikla szélén kissé alulról fotózott portrék is. Ha végeztünk lemehetünk a völgybe, ahol a hegyi patak, vagy tavacska lehet a következő célpontunk. Ilyenkor vigyáznunk kell, hiszen a kompozíciók árnyalatterjedelme jelentős lehet; a nagyon fényes égbolt áll szemben az árnyas fákkal vagy a patakkal. Ezért használjuk ki az expozíció léptetés funkciót. (EV bracketing) Ilyenkor a gépünk több (általában három) felvételt készít, az elsőt enyhén alul, az utolsót enyhén túlexponálva. A visszanézéskor ezek közül egyszerűbb kiválasztani a megfelelőt, azt , amelyiken az égbolton a felhők is látszanak, de a patak sem tűnik el a sötétben. Ha a gépünk ismeri, kapcsoljuk be az adaptív megvilágítás (Adaptive Lighting) funkciót, és mindezt kicsivel profibb módon az automatika elvégzi helyettünk. És ha már a pataknál tartunk, nem árt, ha róla is egy kicsit művészibb fotót készítünk. Helyezzük állványra vagy egy kőre a gépet és, ha lehetséges állítsuk 1/15 vagy még nagyobb értékre az expozíciós időt. A hosszú expozíció miatt a folyó víz vagy a vizesés egészen különleges, selymes látványt nyújt majd. De mindebben majd otthon gyönyörködhetünk eleget, viszont a fürdésre csak ott, csak akkor van lehetőség. Vigyázzunk, a medvék nehogy elvigyék közben a fényképezőgépet!

Öt útravaló:

1. Tartalék memóriakártya. Ez az amiből sosem elég, de inkább több kisebb (128 vagy 256 MB) méretűt vegyünk, mint egy nagyot. Egyrészt egyre több helyen vállalnak külföldön is CD-re mentést, viszont a kártyát ott kell hagynunk, másrészt, ha véletlenül tönkremegy, nem veszik oda mindenünk. Ráadásul 2 db 256-os olcsóbb lehet, mint egy 512-es kártya.
2. Tartalék elem. Hiába van tölthető akkunk, vegyünk egy készlet tartalék fotó lítium elemet. Kevés olyan ember létezik aki még nem szorult rá. Lehet, hogy egy kicsit drágának tűnik, de nagyon sokáig bírja, és még így is olcsóbb, mint a neves turistalátványosságoknál kapható ócska elemecsék.
3. Egyszerű táska. A neves fotóscég nevét viselő bőr vagy fém fotóstáska nagyon menő, és nagyban segíti a tolvajok munkáját. Ezért a "veszélyesebb" utak előtt keressünk valamilyen egyszerűbb tokot, amely kellően ki van párnázva és átvethető a vállunkon.
4. Víz alatti tok. Nem minden modellhez kapható, de ha nem sajnáljuk rá a pénzt, olyan képeket csinálhatunk, amilyeneket még soha. És nem csak az esőben, hanem a cápák között is.
5. Önfegyelem. A digitális fotózás egyetlen hátránya ugyanis az, hogy nincs az az izgalom és meglepetés a hazaérkezés után néhány nappal, amikor meglátjuk az előhívott képeket. Ne mutogassuk esténként a többieknek a képeket, sőt, ha megáljuk mi se nézegessük őket. Higgyük el, megéri!