Az eddigiekből bizonyára mindenkinek az jut eszébe, hogy ilyen csak valamelyik harmadik világbeli országban történhetett, de ez nem így van! Többek között az Amerikai Egyesült Államokban is alkalmazták azt az eljárást, amikor altatás helyett inkább a kuráre hatóanyagát jutatták be a babák szervezetébe. Az idegméreg hatására a kicsik izmai lebénultak, így nem tudtak mozogni műtét közben, ám mindvégig maguknál voltak.
Képzeljük csak el, ahogy ott fekszik egy apró csecsemő a műtőasztalon bénultan, miközben mesterséges lélegeztetésre szorul. A kicsi végig magánál van, de nem tud egyáltalán megmoccanni, nem érti a helyzetet, fél, sőt egyenesen retteghetett. (Aki alkalmanként átél alvás paralízist, annak talán van némi fogalma, hogy mennyire szörnyű lehetett ez a helyzet). Mindeközben még azt is meg kellett élnie, hogy az orvosok a testében turkálnak, vagy éppen a belsőszerveit fogdossák.
A leggyakrabban ugyanis mellkasi és hasi operációk történtek az újszülöttek körében. Becslések szerint ez csak az USA-ban több tízezer gyereket érinthetett évente 1950-1987 között.
Hogy kerülhetett erre sor?
Az 1980-as évekig nem jelentek meg olyan tanulmányok, amelyek cáfolták volna ennek az eljárásnak a hitelességét. Így történhetett meg az, hogy olyan előítéletek és elavult nézetek éltek továbbra is, amelyek többek közt azt állították, hogy a csecsemők még nem is igazán emberek, az agyuk nem tud emlékeket elraktározni, az érzékeik fejletlenek, ezért a fájdalmat sem élik meg olyan intenzíven, mint a felnőttek. Ráadásul a babák csak véletlenszerűen, mindenfajta jelentés nélkül sírnak, nem pedig azért, mert ezzel kommunikálnak az első időkben.
Ma már tudjuk, hogy mindez nem igaz. A csecsemők igenis rendelkeznek emlékekkel az előttről, hogy tudnának beszélni, és éreznek fájdalmat is, amelyet a 80-as évek végén többek közt vérvizsgálatokkal is igazoltak. Felfigyeltek arra is, amikor az újszülöttek fájdalmat éreznek, akkor magasabb frekvencián sírnak.
Miért nem tettek semmit a szülők?
Valószínűsíthető, hogy a szülők nem tudták, hogy mi történik a gyermekükkel a műtőben. 1985-ben viszont egy édesanya kampányt indított az egész USA-ban, hogy vessenek véget az érzéstelenítés nélküli csecsemő műtéteknek. Próbálkozását siker kísérte, noha még ez után is lehetett hallani olyan helyekről, amelyek a tiltás ellenére tovább folytatták a bénításos műtéti eljárást.
Mi lett a megműtött gyerekekkel?
Mint évek múlva kiderült, számos olyan felnőtt szenved poszttraumás stressz szindrómában, akiknek ilyen operációban volt része csecsemőkorában. Az USA-ban hipnózissal és egyéb pszichológiai eljárásokkal próbálják meg gyógyítani az ilyen betegeket.
Mi volt a szokás Magyarországon?
Sajnos, egyik megkérdezett kórháztól sem kaptunk eddig információt arra vonatkozóan, hogy hazánkban is bevett eljárás volt-e a csecsemők altatás nélküli operációja.
Forrás: cirp.org/library/psych/chamberlain, recoveredscience.com, ltinnin.com
Kép: wikipedia.org
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)