A szivargyártás művészete

Az 1996 óta működő vállalkozásban gyártott mennyiség folyamatosan növekedett, ez már elérte a 3 millió szálat. Ebből a hazai piac mellett kerül a román, szlovák, cseh, szerb és a horvát fogyasztókhoz. Jelenleg 23 alkalmazott dolgozik 4 fajta - Nabucco, Maya, Hunor és Ász  - termékcsalád előállításán. A szivarok natur, cherry és vanília változatban találhatók. A szivar előállítása rendkívül bonyolult, összetett folyamat, de ehhez mindössze egy alapanyagra, a dohányra van szükség.


Az előállítás művészete abban rejlik, hogy különböző dohányokat kevernek össze egy megfelelő borítólevélben, így formálva ki a szivar meghatározott íz kombinációját, erősségét, illetve égési tulajdonságát. A kistermelőktől felvásárolt dohányt osztályozzák -avat be  a gyártásba műhelytitkaiba Szabóné Belme Ildikó.

A levelek mérete, nedvességtartalma és finomsága alapján különböző osztályokba sorolják. A magasabb kategóriába tartozó anyagból készül a külső fedéllemez, amelynek igen finom szerkezetű, jó minőségű sérülésmentes levélnek kell lennie. Ami ennek nem felel meg, abból lesz a belső töltelékanyag. A szivarkészítés első állomása az asztagolás, mely során a kissé nedves dohánylevelek rétegeit nagy halomba, asztagba rakjuk, amelyek így esnek át a természetes fermentálás folyamatán. A nikotin és kátránytartalmat lecsökkentő fermentáció alatt a asztag közepén a hőmérséklet eléri a 40-50 Celsius-fokot. A 8 hónapig tartó fermentálást követően a megfelelő nedvességtartalom eléréséhez párásítják. Majd a kocsányozóba kerül, ahol a levelekről leválasztják az ereket. Az erektől megszabadított leveleket apróra törik, ebből készül a szivar belsejébe kerülő keverék. A következő lépésben a fedéllevelek előkészítése következik. Ezeket egy páclében kezelik, majd kiválogatják az ép, egészséges leveleket. Ekkor az előkészített összetevőket a fonógépbe rakják, és az befonja a szivart. Ezt követően az elkészült terméket pihentetik, majd 25 szálas csomagokba csomagolják.

*

Érdekességek a szivarról

Már az indiánok is szívtak kukoricalevélbe csavart szárított dohányt, vagyis szivart. Európában a dohányzás e formája a XVIII. századtól ismert. A szivar a méltóságos polgár jelképe lett. Magyarországon Széchenyi István vezette be; a kaszinóban szívták, és ekkor még szipáknak hívták. Vörösmarty Mihály keresztelte el szivarnak. Ma a vágott, speciálisan pácolt dohányt vékony dohánylevélbe tekerik. A szivarozásnak is van szertartása. Sokan speciális vágóval levágják a végét. Ez állítólag helytelen cselekedet, mert a nikotin- és kátrányszűrő hatása így mérsékelődik.