Aki előtt nincs titok
Tudjátok, az én anyukám
későn fekszik, korán kel,
dolgozni jár, vacsorát főz,
zoknit is mos, ha rálel.
Gyakran kérdi, hol a párja,
s akkor bizony lapítok.
Hova tűnt el, merre kószál,
hol tekereg? Az titok.
Sose tudtam kifürkészni,
mi lehet a csel benne,
pedig tudom, mind a kettőt
a fürdőben vettem le.
Utána már nem figyeltem,
bárhová is tűnhetett,
mert hiszen a fürdés közben
nem zoknikra ügyelek.
Később anyu megtalálta,
ott lapult a polc mögött.
Ma sem értem, hogy a huncut
oly magasba hogy’ szökött.
Eltűnt a sál? Kinyomozza,
mint egy modern Sherlock Holmes.
Neki ez a rutinmunka
semmi gondot sem okoz.
Tudjátok, az én anyukám
olyan, aki mindent tud,
bármi vész el, megtalálja,
őelőtte nincs titok.
(2010.április 13.)
|
A legszebb ünnepen
Oly fénylő a pillantásod,
mint égen a csillagok.
Felém nevet kedves arcod,
ha megjöttem, itt vagyok.
Úgy ölel át féltő karod,
mint dombok a völgyeket,
melengető, kósza szellő
a májusi zöld gyepet.
Kacagásod oly gyöngyöző,
mint erdőn a kispatak,
amikor a lombok közül
csörgedezve kiszalad.
Hangod bársony melegével
kényezteted lelkemet,
Pihentető meséd után
minden álmom szebb lehet.
Fürgébben ver most a szívem,
úgy lüktet és kalapál…
ő is tudja, nincs szebb ünnep,
e májusi szép napnál.
Minden egyes dobbanása
jóságodat köszöni,
az én édes, tündérlelkű
jó Anyámat köszönti.
(2008.04.30.)
|
Anyák napja hajnalán
Gyöngyharmatban fürdött a kert is
anyák napja hajnalán,
szirmot bontott nárcisz, nefelejcs,
orgona és tulipán.
Felhő-hintón tündököl a napfény,
langy melege éltet ad,
gyöngyvirágok illatos kelyhe
hirdeti, hogy szép e nap.
Téged köszönt minden kis virág a réten,
a te neved súgja kint a játszi szél,
azt zenéli lágyan: Anyám soká éljen,
mert jobban szeretlek téged bárkinél.
(2012. január 23.)
|
Legféltettebb kincsem
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Anyát hívom, hogyha beütöm a térdem,
Ő főzi a legjobb csokis kakaót,
kedves hangja nyugtat az esti sötétben,
Ő énekel nékem lágyan altatót.
Mint a Nap a Földet, úgy ölel át karja,
szeretete oly nagy, mint a tengerek,
Ő tud orvosságot minden titkos bajra,
meggyógyít, ha sírva láztól szenvedek.
Ő vasalja szépre ünnepi ruhámat,
ölelő karjában oltalmat lelek,
sose adnám másnak az édesanyámat
- ilyen jóra vágyik minden kisgyerek.
Anyám az én drága, legféltettebb kincsem,
az Ő kedves lénye áthat mindenen.
A köszöntéséhez méltó szavam nincsen…
soká tartsd meg nékem, kérlek, Istenem!
(2012. január 23.)
|
Az alábbi verset a „Kis kece lányom” című dal zenéjére írtam:
Szárnyalok hozzád…
Szárnyalok hozzád, édes Anyácskám,
hisz tudom, mindig boldogan vársz rám.
Te öleltél, simogattál, hogyha féltem,
bárhol jártam, két karodba visszatértem.
A te daloddal bújtam az ágyba…
szívemet most is boldogság járja,
hogyha csengő kacagásod újból hallom,
mosolyt látok virulni e kedves arcon.
Bármennyi éltem volna is nékem,
ám hogyha egyet engedne kérnem,
azt kívánnám, arra kérném majd a sorsot,
te légy Anyám újból, ki a szívén hordott.
Szárnyalok hozzád
|
Te is voltál kisgyerek
Hogyha éjjel rosszul alszom,
rúgkapálok, fölkelek,
elűzöd az álmaimban
ijesztgető szörnyeket.
Megnyugtat a közelséged,
ölelésed, mosolyod,
ám tudom, ha rosszat teszek,
ráncolod a homlokod.
Volt már néhány kópéságom
- vásott vagyok, mit tegyek?
De tudom, hogy megérted, hisz’
te is voltál kisgyerek.
Neked is van édesanyád,
ő lett az én nagymamám,
s úgy hallottam, neki is volt
anyukája hajdanán.
Ő lenne most az én dédim,
s tudom, nagyon szeretne,
együtt gyúrnánk a hógolyót
kint a kertben telente.
Ünnepeljük őket is most,
s anyukákat, mamákat…
Ők nyújtanak meghitt otthont
nekünk és a családnak.
(2010. április 1.)
|
Levél az anyukámnak
Drága Anyukám!
Tudod, hogyha felnőtt lennék,
s te lennél a kisgyerek,
nevelnélek, s megmondanám,
mit tilos, és mit lehet.
Kikérdezném a leckédet,
mint egy gondos, jó anya,
s azt kívánnám, a suliból
mindig ötöst hozz haza.
Én szaladnék vásárolni,
én főzném az ebédet,
fürdetnélek minden este,
olvasnám a meséket,
én mosnám a ruháidat,
én vasalnám simára,
én kulcsolnám két kezemet
lefekvéskor imára,
s azt kívánnám, legyél vidám,
egészséges, eleven,
a boldogság derűs fénye
tündököljön szemeden.
Tőled látom ezt anyukám,
s köszönöm is teneked.
Sose múló szertettel
ölel: a te gyermeked
(2010. április 17.)
|
Köszöntők nagymamiknak, dédiknek
|
Meséljetek még sok évig!
Virágcsokrot adunk ma át,
így köszöntjük édesanyát.
S tudod vajon, hogy még kiket?
Nagymamikat, s a dédiket.
Szelíd lelkű, drága nagyi,
olyan jó is azt hallgatni,
mikor mesélsz, mesélsz egyre,
a régmúltra emlékezve.
Elmondod - ha kérem, százszor -,
hogy anyukám kiskorától
ki nem állja a zöld sóskát,
és gyöngysor ma is jó rád…
néked fűzte rég a drága,
anyák napja hajnalára.
„Oly rég volt már édes kincsem,
s nem fakult egy parányit sem.”
- nézte, majd a pergő könnyét
agg ujjai letörölték.
Édes mami, mesélj nékem,
hogy éltetek réges-régen!?
Volt akkor is cédé, joystick?
Mondd, viseltél Barbies holmit?
És a Shrecket mondd el nékem,
megnéztétek három dében?
Meséld el az unokádnak,
régen milyen úton jártak?
Milyen is volt az iskola?
Villamos, vagy busz vitt oda?
Strandoltatok kedvetekre
a vízparton hemperegve?
Meséljetek még sok évig
hamvas hajú nagyik, dédik!
(2011. március 21.) |
Látogatóban a nagymaminál
Ezüsthajú nagyanyóka
sürgölődik, tipeg-topog,
s így köszönti unokáját:
- Drága kincsem, Isten hozott!
Mily’ kegyes az élet hozzám,
mennyi szépet tartogat!
Legutóbbi búcsúnk óta
számláltam a napokat,
mikor vonhat kebelemre
újból majd a két karom?
Milyen csodás vasárnap ez
drága kincsem, szép nagyon! -
szaladt felém, s mintha szállna,
úgy suhant a kerten át,
hol tegnap még fájós hátát
masszírozva meg-megállt.
Szemeiből, mint a zápor,
potyogtak a könnycseppek.
- Drága mami, kesergésed
vajon mivel törjem meg?
- Nem a bánat könnye pereg -
szólt, s ráncolta homlokát.
- Úgy hívják e csodás érzést
kedvesem, hogy boldogság.
(2011. március 25.)
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)