Régen vége, a „most azonnal, gyere szeress!” korszaknak, alapos és körültekintő szervezés szükséges egy-egy este megvalósításához, illetve némi rutin sem árt. Mióta a saját két szép szememmel láttam az új mosógépünk használati utasításában, hogy mit nem ajánlott rajta csinálni (a gyengébbek kedvéért egy nem túl fantáziadús ábrával is illusztrálták), azóta ez irányú tevékenységünk főként a nappalira korlátozódik. Tudni illik a lakásban fellelhető legnagyobb ágyat a legkisebb gyerek bitorolja a hálószobánkban, a másik kettő pedig a saját szobájában alszik, ami óriási pozitívum. Természetesen az esti lefekvés utáni időszak a legkézenfekvőbb, de a nappali fekvése a mi lakásunkban is központi, szóval két irányból is várható gyerek váratlan felbukkanása.
Egy nagy és kényelmes, egészen diszkréten nyikorgó kihúzható kanapéval rendelkezünk, amivel kapcsolatban középső leányunk hihetetlen hetedik érzéket fejlesztett ki. Bármely kései órán is történjék, a kanapé kihúzásától számított tizedik másodpercben már a nappaliban áll, a tizenötödikre pedig a karfán átvetődve a szivacsmatrac mélyebb rétegeibe fúrta magát, mind a harminc alvósállatkájával együtt. Innentől kezdve vesztett helyzetben vagyunk, nem használ sem a kérés, könyörgés, vesztegetés, utasítás, csak a kiráncigálás, ezek után viszont hangulatilag mélypontra érve lőttek az estének. Egyetlen dolgot tehetünk: megelőző intézkedést foganatosítunk, amíg az egyikőnk ágyaz, a másik őrt áll, és amint nyílik a szobaajtó, erélyesen visszaparancsolja az ágyába a renitenskedőt, némi fenyegetéseket harsogva a következő alkalommal kapcsolatban. Persze csak finoman, nehogy a másik kettő felébredjen. Ha minden jól megy, innentől számítva van kb. húsz percünk!
Halkan és csendben. És sötétben, maximum a tévé fényénel. És amikor újra hallom, hogy nyílik valamelyik ajtó, laza rugással sikerül a plédet a fejemre borítanom. Ülésbe pattanok, amitől a pléd leesik az ölembe. Hirtelen ötlettől vezérelve, előrenyúlva megragadom a paplant és mint egy pelerint meglendítem, hogy beleburkoljam mind magam, mind a férjem, ezáltal majd’ leverem édesdrágaegyetlenem fejét, aki visszahanyatlik a párnára, én viszont ismételten nem látok semmit, ezuttal a rám boruló paplantól. Kiküzdöm belőle a fejem, drága férjem brilliáns helyzetfelismerő képességéről téve tanuságot (mármint, hogy én javitani a kialakulóban lévő szituáción nem fogok), kitépi a lepedőt az ágy széléről és két gyors gördüléssel már bele is pólyálta magát, fél másodperccel a gyerek érkezése előtt meggyőzően imitálja az alvást. Az összképet már csak én rontom. Ülök az ágy romjain, orrtól fenékig paplanban, fenéktől combig plédben.
- Anya, mit csinálsz?
- Nézem a tévét kicsim.
- Ide jöhetek?
- Nem neked való a film, édesem. Menj, fencizz le az ágyadba, jó?
- Betakarsz?
- Persze. Menj előre, mindjárt jövök.
Kihámozom magam a dunnák alól, a köntösöm irányába matatok.
-Siess vissza – suttogja fenyegetőn a múmia felém az ágy közepéről -, különben utolér a fáraó átka!
-Oké! – mosolygok rá és indulok gyermeket takargatni.
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.
Házasélet, vagy valami hasonló |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Új élet külföldön
Bogii
#30
2011. március 26. 12:59:11 | szombat |
Egy fokkal valóban jobb a helyzet, amíg közben csak meghallod, de meg nem látod (ez a későbbiekre is érvényes). Az eredmény szempontjából azonban édesmindegy, így is, úgy is menni kell.
|
|
|
|
gytimea3
#29
2011. március 26. 07:25:13 | szombat |
Akkor addig örüljünk, míg a bébi kiságyban alszik? Így nem tud legalább ránkrontani...
|
|
|
|
Bogii
#28
2011. március 25. 07:05:44 | péntek |
Kedves TheOkCool!
Köszönöm, hogy leírtad ezt az emlékedet, nem is számítottam rá, hogy valaki a másik oldal felől fog hozzászólni! Szerintem egész jó kifogást találtak a szüledid Jólesett a dicséret, köszönöm! Kedves pizzamama! Attól tartok, hogy a csikizős affér után már tökmindegy, hogy mit mond az oviban a kislányod, rád vigyorogni fognak (Ami nem baj.)
|
|
|
|
pizzamama
#27
2011. március 24. 19:46:40 | csütörtök |
Apa ijedos, ez jo! Legkozelebb en is ezt mondom. Bar gyanus lesz, hogy apa biztonsagi szaktanacsado, otthon megis fel.
|
|
|
|
TheOkCool
#26
2011. március 24. 19:17:25 | csütörtök |
Kedves Boglárka! Nagyon tetszik az írásod stílusa, érdekes, könnyen olvasható és közben tanulságos is. Nagyon jól szórakoztam amíg olvastam és jót mosolyogtam miközben elképzeltem a jelenetet
Nekem még nincs ilyen élményem, mert nincs még gyerek, de felelvenített egy régi emléket a cikked ) Éjjel felébredtem és szaladtam is a hálószobába felé, hogy "mamaaaa, kell pisilniiii, gyorsaaaan" és hopp, az ajtó zárva volt :O Hogy milyen magyarázatot kaptam, már pontosan nem emlékszem...valami olyasmi volt, hogy apa ijedős és azért kellett bezárni az ajtót
|
|
|
|
szezs
#25
2011. március 24. 08:41:28 | csütörtök |
Kedves Bogi!
Igen, hozzájárultam, hogy felkerüljön. Bár négy írás közül nem tudom melyik lesz. Remélem a kedvencem (Égszínkék szemek bűvöletében). Üdv: szezs
|
|
|
|
Bogii
#24
2011. március 24. 06:56:19 | csütörtök |
Kedves szezs!
Először is hadd gratuláljak neked az eredményeidhez! Lehet majd itt olvasni a pályázatra beküldött írásod? Nagyon pozitív élményként élem meg ezt az egészet, jó látni a még mindig növekvő lájkokat (tudom, hogy nem erről szól) és érkező hozzászólásokat. Az is tény, hogy egyre jobban izgulok, hogy mi lesz ebből? Vagy inkább, hogy lesz-e valami konkrétan ebből? Majd meglátjuk, addig igyekszem nem az őrületbe kergetni a családom felnőtt tagjait a "Mi lesz ha...?" tipusú kérdéseimmel
|
|
|
|
JuMiKo
#23
2011. március 24. 02:38:49 | csütörtök |
Csak annyit szeretnek mondani, hogy lehet hogy nem voltal igazan tudataban ennek a remek es egyeni stilusodnak korabban de nekem rengeteg email-em van toled meg anno, amiket kinyomtattam es megoriztem mert mar akkor is nagy elvezettel es nem ritkan -sot- hangosan nevetgetve olvastam metron, buszon mikor hol.....konyv? blog? ide vele!!!
|
|
|
|
szezs
#22
2011. március 23. 08:15:47 | szerda |
Kedves Boglárka!
Örülök, hogy egy picit feldobtam a napod. De enged meg nekem, hogy egy tanácsot adjak (ha jól számoltam anyukáddal egykorú lehetek). Ne essél olyan hibába mint én, aki egy másik oldalon, igen magas arányú szavazattal nyertem az írásommal. De ide még be se jutottam. (Nem baj, tanultam belőle). Én már látom, hogy nyerő vagy. De sose bízd el magad! Könnyű "elszállni", de nehéz talpon maradni, és nem lehetünk mindenkinek jók. Én neked drukkolok! szezs
|
|
|
|
Bogii
#21
2011. március 23. 06:29:44 | szerda |
Kedves szezs!
Köszönöm a kedves szavakat, szépen indul a napom! Én a pályázati kiírásban szereplő szókimondó anyuka tipus vagyok. Eddig főként porszívózás vagy vasalás közben rakosgattam össze saját tapasztalatokon alapuló kis sztorikat a magam és barátaim szórakoztatására, bár anyámnak már kb. 30 éve az a fixa ideája, hogy én egyszer majd írni fogok. Nagy örömmel töltött el, hogy életem első "hivatalos" írása bekerült a döntőbe (a második meg a szavazásra). Történeteim főleg a háztartás, a gyerekekkel való foglalkozás, a mindennapok és a férjem rendhagyó udvarlási szokásai körül forognak (horgász az istenadta...). Köszönöm a gratulációt, neked is szép napot kívánok!
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)