A szülők riadólánca érthető, elkeseredésükben szeretnék, ha ilyen soha többé nem fordulhatna elő. De kérdezem én: Normális ez? Normális az, ha a gyerek úgy megy bulizni, hogy apu vagy anyu bármikor felbukkanhat? Szerintem tök ciki, én nem hoznám ilyen helyzetbe a gyerekemet. De mit tehetnénk mi, szülők?
A rendőrség tehetetlen, a szakhatóságok nem törődnek igazán semmivel. Ha a papír rendben, vagy a jogi kiskapu nyitva, eszükben sincs venni a fáradtságot: megvizsgálni a valóságot. Megbeszélhetem a gyerekkel, hogy este tízre érjen haza, vagy érte megyek egy bizonyos időpontban – de ismerve a gyerek- és kamasztársadalom gonoszságát – hát az is cikis helyzetet teremt. Egyik gondolatommal maximálisan önállóságra nevelném őket, a másikkal pedig mindig ott állnék mellettük.
Elkeserítő jövőkép tárult fel előttem… 10-15 év múlva, ha valamelyik gyerekem este kimarad, végig kell rettegnem az éjszakát, míg méltóztatik hazajönni…
Jó, jó, egy darabig megvédhetem. Nevelhetem úgy, hogy ne 15, hanem inkább 20 évesen kívánkozzon az éjszakába. Elmondhatom neki az alkohol, a drogok és a tömeg veszélyeit – de hallgat egy kamasz a szüleire?
Nekünk, akik babáinkat várjuk, vagy még pici gyerekeinket neveljük, még van esélyünk megváltoztatni a dolgokat, de legalábbis pozitívan befolyásolni. Fogalmam sincs, hogy mi a jó, majd az évek igazolnak. Addig csak marad a tudat: nagyon nehéz felnőttnek lenni, nagyon nehéz okosnak lenni.
Valószínűleg nem fogjuk másként nevelni gyermekeinket mi sem, mint ahogy minket neveltek, zsigereinkben benne vannak saját szüleink nevelési módszerei. Egyben viszont biztos vagyok, hiába igyekszem jó szülő lenni, hiába akarom a legjobbat a gyerekemnek, nekem már sokkal nehezebb felvenni a tempót a felgyorsult világgal, a drogokkal, mint annak idején szüleinknek a boros kólával, művelődési házak tini diszkóival.
Nekünk, akik még óvodás, pelenkás gyerekeket nevelünk, megadatik mások példájából tanulni, megfigyelni, információkat elraktározni. Addig pedig őszintén drukkolok, hogy a budapesti szülők összefogása sikeres legyen. Persze nem úgy, hogy hétvégéken a szülők nyakukba veszik a budapesti éjszakát, kamasz biztonsági őrökkel és részeg rendezvényszervezőkkel vitatkoznak. Abban bízom, hogy kezdeményezésükkel elérik: a hivatalok és rendfenntartó erők hatékonyabban teszik majd dolgukat gyermekeink biztonsága érdekében, egy szebb jövő reményében!
Őszinte részvétem a családoknak!
Budapesti szülők riadólánca |
Ha ilyen híreket kapok, mindig elgondolkozom: TE JÓ ÉG! MILYEN VILÁGBA SZÜLETTETEK GYEREKEIM?
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
bendzso
#16
2011. január 23. 13:51:14 | vasárnap |
szia brumcika
legutóbbi beszélgetésünk óta gondolkoztam én a fiadon és pont, amiket írtál, azok tették fel bennem ismét a kérdést: valóban nekünk szülőknek kell összefogni és rendet teremteni a budapesti éjszakában? szép vasárnapot, remélem, a múlt éjszaka nem volt zűrös
|
|
|
|
Brumcika
#15
2011. január 21. 22:35:48 | péntek |
Igen, bízni kell, hátha a jó utat választják.
|
|
|
|
bendzso
#14
2011. január 21. 22:29:35 | péntek |
na, az biztos, h a gyerek- és kamasztársadalom elég gonosz...
jaj, mi nagy kocsmások voltunk. imádtuk megváltani a világot egy asztal körül. jó is az, az asztalnak van körfogata, így akárki nem ülhet le melléd. hallod a másikat, jókat lehet beszélgetni - mindig mondogatom is, h remélem, a gyerekeim ezt öröklik tőlünk. inkább csendesen iszogassanak egy normális kocsmában igaz barátok között, mint csatangoljanak az éjszakában
|
|
|
|
Brumcika
#13
2011. január 21. 22:25:22 | péntek |
Sajnos nem lehet vele kommunikálni már évek óta.
Bízni azt lehet, de hogy mi lesz, az a jövő titka. Utána nézek ennek a blognak amit ide linkeltél, köszi. A mi időnkben nem volt ennyi veszély. Én pl még életemben nem voltam berúgva, pedig már nem vagyok mai csirke, de ezek a mai kölkök már 16 évesen sportot űznek belőle, kinézik maguk közül aki nem iszik. Még kocsmába se tettem be a lábam 35 éves koromig. Sajna ilyen világ van.
|
|
|
|
bendzso
#12
2011. január 21. 22:21:53 | péntek |
a férjem erre azt mondja, h mi is túléltük saját kamaszkorunkat... ha ez biztat
én abban bízok, hogy mire a kicsik nagyok lesznek (a legkisebben 10 hónapos, a középső négy éves mindjárt, a nagy pedig öt és fél) normalizálódik a helyzet. ezzel kapcsolatban olvastam is egy blogot: http://vastagbor.blog.hu/2011/01/21/hattere_es_a_tortentek_kovetkezmenye?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=twitter&utm_campaign=blhshare ha innen nézzük, van remény abban is bízhatunk, h a hatóságok részéről végre megszűnik az újjal mutogatás és tényleg el kezdik tenni a dolgukat. hamarabb normalizálódik a helyzet... bár tény, h a fiatalok tudnak ökörségeket csinálni, én is tudnék mesélni... de bízom benne, h lesz a fiadnak egy jobb pillanata, amikor nyugodtan el tudtok beszélgetni DRUKKOLOK
|
|
|
|
Brumcika
#11
2011. január 21. 22:14:19 | péntek |
Azt mondta a fiam, hogy haggyjá mán. Ennyi agya van. Szilveszterkor berúgott egy bárban, és bealudt ott, és mire fölkelt, filctollal összevissza volt firkálva a bézs kabátja, a szürke nacija ilyenekkel hogy buzi, meg stb, hatalmas betűkkel, és az arca is. Úgy jött reggel a buszon haza.
Dobhatjuk ki. Az új telója meg eltűnt. Azt hittem tanult az ügyből. Két hétig nem ment sehova, aztán megint csak elment valahova, gondolom ugyanoda. És még mindig ossza az észt, nem hogy mélyen magába mélyedne. Mondtam neki, mi van ha az utcán elesel, és reggelre halálra fagysz? Vagy elüti egy autó? Vagy kiküldik hogy záróra, azt se tudja merre induljon el. Annak örülhetek, hogy nagyobb baj nem történt. De rettegek mit tartogat még a jövő. A lányom most nyolcadikos, talán őrá jobban lehet hatni, bár ő is szemtelen, de talán tanul ezekből. A kicsim meg 9 hónapos lesz. Hogy az ő kamasz korában mi lesz, bele se merek gondolni.
|
|
|
|
bendzso
#10
2011. január 21. 22:07:16 | péntek |
erre szoktam mondani, h mi a múlt évezredben voltunk fiatalok
de azért ne add fel biztos lehet tenni valamit, hátha ez a tragédia elgondolkodtatja a fiatalokat is... meg kell kérdezni őket, h mit gondolnak, ők min fognak változtatni, ha fognak egyáltalán...
|
|
|
|
Brumcika
#9
2011. január 21. 22:03:14 | péntek |
Szia Kata!
Én se láttam ilyen borúsnak pár éve még. Azóta bebizonyosodott, hogy a kamaszok nagyon kezelhetetlenek. Kicsinek még szófogadók voltak, de ma már nem hallgatnak a jó szóra. Túl sok krimit néztem szerintük. Az hogy mi milyenek voltunk gyerekkorunkban, az más tészta. Teljesen más világ volt. Mintha nem is ebben az időszámításban lett volna.
|
|
|
|
bendzso
#8
2011. január 21. 19:42:02 | péntek |
szia kiszera
teljesen igazad van - maximálisan bízok a gyerekeimben, már most - csak a külvilágban nem
|
|
|
|
bendzso
#7
2011. január 21. 19:40:42 | péntek |
szia brumcika
nem nyugtattál meg, bár én nem látom ilyen borúsan a jövőt. hozzá kell tenni, h csak úgy tudok ehhez a korhoz hozzászólni, h arra emlékszem, mi milyenek voltunk. én pl. soha nem mertem visszadumálni anyámnak, a húgom sem - azóta sem soraidból azt veszem ki, h talán érdemes hagyni őket hibázni? kicsiben, akkor lehet mire hivatkozni talán...
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)