1848. március 15. – 2009. március 15.

Az 1848-as forradalom történelmi háttere

És végigsöpört Európán az elégedetlenség 1848-as év januárjától: Milánóban a megemelt dohányárak miatt kirobbant az ún. "dohánylázadás". Január 12-én Palermóban tört ki a forradalom a Bourbon-ház ellen. A szicíliai harcok hírére január 27-én Nápolyban is felgyúlt a forradalom lángja, amelynek nyomására II. Ferdinánd két nap múlva bejelentette, hogy megadja népének az 1820-as alkotmányt. Időközben a pozsonyi országgyűlés felsőtáblája elfogadta a közteherviselés elvét, majd a háziadóról és az országos pénztárról, valamint február 4-én a jobbágyterhek kötelező örökváltságáról szóló törvényjavaslatot.

Pesten pedig felgyorsultak az események. Az Úri utcában Privorsky Ferenc kávés 1838 márciusában alakította meg a Café Renaissance-ot, melyet később Pilvax Károly vett át tőle. A kávéházat 1848-ban Fillinger János bérelte. Itt tartották megbeszéléseiket a márciusi ifjak. 1848. március 15-e és augusztus között Forradalmi Csarnoknak nevezték.

Kik voltak a márciusi ifjak?

A Pilvax kávéház "közvélemény asztala" körül ülőket nevezték márciusi ifjaknak, akik kirobbantották a pesti forradalmat. Mindannyian fiatal, radikális értelmiségiek. Nagy részük tagja volt az Ellenzéki Körnek.

Névszerint:Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór, Irínyi József, Irányi Dániel, Bulyovszky Gyula, Vajda János, Degré Alajos, Sükei Károly, Lauka Gusztáv, Korányi Frigyes, Hamary Dániel, Lisznyai Kálmán, Kléh István, Nyáry Albert báró, Bérczy Károly, Bozzai Pál, Vas Gereben (Radákovics József), Oroszhegyi József, Vidacs János, Pálffy Albert, Eressy Ákos, Egressy Gábor és Béni, Garay János.

1848 március 15-én a bécsi forradalom hírére magyar küldöttség indult a pozsonyi országgyűlésről a császári városba, s időközben Pesten is kitört a forradalom. Március 17-én V. Ferdinánd hozzájárulásával gróf Batthyány Lajos felelős magyar kormányt alakított. Március 16-án Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre. Az udvar meghátrált, s kénytelen volt engedni a pozsonyi küldöttség követeléseinek. Hozzájárult gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. Beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába. Megígérte, hogy a király szentesíti a reformtörvényeket. A gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló új kormány már nem a királynak, hanem a nép választott képviselőinek, a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Ezért tehát független, és felelős kormány volt.

A Batthyány-kormány

Batthyány Lajos elnök
Szemere Bertalan belügyek
Kossuth Lajos országos pénzügy
Deák Ferenc igazságszolgáltatás és kegyelem
Mészáros Lázár honvédelem
Klauzál Gábor földművelés, ipar és kereskedés
Széchenyi István közmunka és közlekedésügy
Eötvös József nevelés (majd az átnevezés miatt vallás és közoktatás)
Esterházy Pál a Felség személye körüli miniszter

Landerer és Heckenast nyomda

A Pest városi nyomdát 1773-ban Bajorországból bevándorolt nyomdász, Landerer János Mihály alapította. Halála után örököse, Landerer Lajos vette át a nyomdát, majd 1840-ben Heckenast Gusztávot maga mellé véve, a nyomda kettejük neve alatt működött, és nyomda alá került a Nemzeti dal és megfogalmazódik a 12 pont.

Kiszabadítják Táncsics Mihályt, aki így emlékezik Naplójában:

Táncsics Mihály: Kiszabadíttatásom a börtönből március 15-ikén, 1848-ban (részletek)

" A csendes Budavár élénkebbé, valamivel zajosabbá kezdett lenni, mint előbb volt; több ember és sebesebben járva, hangosabban beszélve taposta a Bécsikapu utcáit, hol a börtön van. Eleinte csal a börtön udvarán, főképp éjnek idején vettem észre valami szokatlan neszt, mozgást. Ugyanis régi dolog az, hogy midőn valahol bármelyik európai országban forradalom tör ki, a koronás fők reszketnek, s annálfogva az őket támogató zsoldoshadsereg mozgásba hozatik, talpra állíttatik. Így történt ekkor itt is." ....

" Azon szokott órákon kívül, mikor a porkolábnak reggelivel, majd ebéddel be kellett hozzám jönnie, majd egész nap az ablak vasán csüngtem, keserves, de másrészt mégis isteni mulatságot lelve ebben. Oly dolgot láttam, milyet azelőtt soha. Az eső szünet nélkül esett, de azzal senki sem gondolt. A sürgés-forgás óráról órára nagyobb lett, főképp pedig a börtönkaszárnya udvarán, honnét a fegyvercsörgés behallatszott; egyik csapat kivonult, a másik bevonult, s ez így tartott egész nap. A szegény katonagépek mozogtak előre-hátra, természetesen nem tudták, mi fog történni."...

" Kevéssel négy óra után, éppen börtönöm ablaka alatt, talán valamit értésemre akartak adni, fennszóval mondták: Átjönnek Budára!" Kevés ember van, kinek füléhez valaha ily üdvözítő hangok jutottak volna el; mert én e percben átértettem, hogy szabadulásom órája ütött. Néhány perc múlva láttam a térparancsnokot lefelé ablakom alatt elhaladni, s újra kevés perc múlva visszatérni. Halálsápadtan lépett be hozzám jelenteni, mi történik, hogy forradalom van, hogy a teméntelen népsokaság Pestről már a Várban van engem kiszabadítani. Akadozva, hebegve kért, rimánkodott, hogy valami beszéddel a közelgető sokaságot ellene ne ingereljem, mert hiszen ő - mondá - csak alárendelt személy lévén, a felsőség parancsa szerint járt el, és teljesítette kötelességét. Megvigasztaltam, hogy nincs oka bántalmazástól tartania. Alig lépett ő ki fogságomból, már hallatszott a forrongó sokaság moraja. Istenem, mily fennen dobogott szívem édes nemzetünk történelmének e nagyszerű órájában!"...

" Börtönöm ajtaja feltárult, és beléptek Nyáry Pál, Klauzál Gábor és mások is többen, de ezek élén kedves feleségem, ki e szavakat hangoztatva borult keblemre: Nincs többé cenzúra! Én nagy meglepetésemben, hogy feleségem is jelen van, nem bírtam szólani. Nem volt még e földön oly szónok, ki akkora jelentésű kevés szót intézett volna hallgatóihoz, mint amilyenek voltak azok, mikkel engem feleségem üdvözölt. "...

" Én összeszedve irományaimat s azokat zsebkendőmbe kötve, magamhoz vettem; azután feleségemmel s Nyáry Pállal kocsiba ültünk, s alig foglaltunk helyet, a lovakat kifogták, s a kocsit férfiak, ifjak húzták."...

" Így haladt a menet Budáról a hídon át Pestre, a Nemzeti Színház elé, hol töméntelen sokaság közül hangok zajlottak fel, hogy a színházban a fejedelmi család (nádori) páholyában foglaljak helyet. De e kívánság teljesítését azon nyilatkozattal mellőztem, hogy nem mehetek a színházba, mert a városházához kell mennem, hogy az ott ülésező új kormány bizottmányának magamat bemutassam, miszerint tényleg meggyőződhessék arról, hogy valósággal ki vagyok szabadítva."...

A forradalom pedig Európa szerte lángolt, hősiességgel megnyert csaták, elvesztett csatáktól voltak véresek a harcmezők. Népek, nemzetek fogtak fegyvert talán utoljára a történelemben együtt, egy igaz cél érdekében. Megtörtént az a csoda, amely a mai napig is érezteti hatását. Soha történelmi esemény nem hagyott akkora nyomot, mint az 1848-ban kitört forradalom a művészetek minden ágában, legyen az: irodalom, festészet, népdal vagy népköltészet.

Az Életképek című lapban "Forradalom vér nélkül" címen, 1848. március 19-én jelent meg Jókai Mór cikke, melyben így írja le a március 15-i eseményeket:

"A mennydörgés azt mondja: Le térdeidre, ember, az Isten beszél. A nép szava is megdördűlt és mondá: Föl térdeidről, rabszolga, a nép beszél! Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-e az, írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik. A nemzet történetében ez volt az epochalis nap. Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép fölébredett, a nép követelte századok óta megtagadott jogait, minek láncait legközelebb találta.

" Testvéreim! A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk, boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyet eddig tőlünk elvontak, s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel. Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését; felelős minisztériumot Budapesten; évenkénti országgyűlést Pesten, és azt rögtön! Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben; kívánjuk, hogy a nemzeti őrsereg rögtön fölállíttassék, védje hazáját minden férfi, egyenruha ne legyen; közös teherviselést; úrbéri viszonyok megbüntetését; esküdtszéket képviselet alapján, magunk választjuk bíráinkat magunk közül; nemzeti bankot, idegen bankjegyeket nem akarunk elfogadni. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. A politikai státusfoglyok bocsáttassanak szabadon. Unio Erdély és Magyarhon között! Ezen jogokat követelni tartozik a nemzet s bízni önerejébe, s az igaz ügy istenébe! Egyenlőség, szabadság, testvériség!"


A forradalom után

A szabadságharc sorsa abban a pillanatban eldőlt, amikor az oroszok a magyar határt átlépték, de a válság bekövetkezéséig még pár hónap eltelt. A vereséggel végződő temesvári csata után azonban már csak két lehetőség maradt: vagy harcol tovább a magyar sereg minden remény és cél nélkül, amíg utolsó szálig elvérzik, vagy leteszi a fegyvert, miután a hadjárat viselésére elégséges eszközei sincsenek. A magyar hadsereg anélkül hullott szét és semmisült meg, hogy Haynau jelentős győzelmet aratott volna fölötte. A Kossuth által diktátorsággal felruházott Görgei számára egyetlen lehetőség maradt, letenni a fegyvert.

Görgei vezette feldunai hadsereg feltétel nélküli fegyverletételére 1849. augusztus 13-án került sor Világosnál, az orosz Fjodor Vasziljevics Rüdiger tábornok csapatai előtt.

A forradalom alig fejeződött be, a császáriak mindjárt megkezdték a megtorlást. Haynau, a magyarországi osztrák főparancsnok felállította a haditörvényszéket, melyek több száz tisztet és polgári személyt ítéltek halálra és még többet várfogságra. A foglyul ejtett katonák közül a magyarokat, székelyeket, lengyeleket és németeket erőszakkal besorozták az osztrák hadseregbe, a más nemzetiségűeket hazaengedték. 1849. október 6-án. Aradon kivégezték a magyar forradalom 13 tábornokát, az aradi vértanúkat. Ugyanezen a napon főbe lőtték Batthyány Lajos első magyar miniszterelnököt is, majd október 25-én Kazinczy Lajost.

Aradon agyonlőtték Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő tábornokokat, valamint Lázár Vilmos ezredest.
Ezután végezték ki a kötél általi halálra ítélt tábornokokat, Pöltenberg Ernőt, Török Ignácot, Lahner Györgyöt, Knézich Károlyt, Leiningen-Westenburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost és Vécsey Károlyt.
A pesti Újépületnél lőtték agyon Batthyány Lajost, Magyarország első miniszterelnökét. A kivégzések október 6-a után is folytatódtak; a megtorlás áldozatául esett Szacsvay Imre, az országgyűlés jegyzője, Csányi László kormánybiztos, Perényi Zsigmond, az országgyűlés felsőházának elnöke, Kazinczy Lajos ezredes, Kazinczy Ferencnek, a nyelvújítás kiemelkedő alakjának fia.

A halálos ítéletek többségét az a Haynau táborszernagy hagyta jóvá, aki már a szabadságharc leverése után közölte: senkinek sem fog kegyelmezni, és példát mutat Európának abból, hogyan kell a "rebellisek" kedvét elvenni a lázadásoktól.

Lészen ágyú!

Háromszék, az 1848-as szabadságharc erdélyi fellegvára.

Így írt erről Orbán Balázs:

"Az 1848/9-ki szabadságharczban Háromszéket illeti meg a hősiességnek legdiszlőbb babérkoszoruja; ezen szék volt az, mely Erdély teljes eleste után egymaga állt szembe a zsarnokságnak győzelmes seregeivel, ezen kis területnek maroknyi népe nyilt, semmi természeti védvonalat nem nyújtó vidéken, három hónapig folytatta védelmi harcát a 200 000 oláh nemzetőrrel egyesült, országot hóditott győzelmében felfuvalkodott, osztrák hadsereggel, szemben állott fegyver s lőkészlet nélkül s elfogadta és folytatta a harczot nem a győzelem reményével, hanem Zrínyi hős halálára elkészülve".

Gábor Áron

A székely atyafiak 1848. novemberében az előtt a dilemma előtt álltak, hogy feladják-e Háromszéket vagy próbáljak meg ellenállni. Mivel semmiféle tüzérségi erejük nem volt így többen azt javasolták, hogy adják meg magukat az előre törő osztrák csapatoknak. Gábor Áron ekkor tette híres kijelentését, hogy:
- Lészen ágyú.
Az ezermester székely, aki berecki születésű volt, kijelentette, hogy képes olyan ágyúkat önteni, amelyek alkalmasak lesznek az előretörő ellenség megállítására. Három héten belül vállalta, 6 ágyúnak az öntését azzal, hogy Sepsiszentgyörgy főterén maga fog az ágyúk elé állni, ha azok nem működnek. A vállalt határidőre 2 ágyú teljes felszereléssel elkészült és a próbalövés is sikerül Sepsiszentgyörgy főterén. Ezt követően elindultak a harangok Erdélyben, Gábor Áron műhelyében a helyi szakemberek segítségével, köztük Túróczi Mózes rézöntő áldozatos munkájával összesen 76 ágyú készült el.

Hősi halála - a kökösi csatában

1849 nyarán az orosz beavatkozás miatt válságosra fordult a hadihelyzet Erdélyben is. Július 2-án Kökös és Uzon térségében csata bontakozott ki az orosz hadak és a székely csapatok között. A székely középhadat Gaál Sándor vezette, a tüzérséget itt is Gábor Áron irányította.
Ahogy lovon járta az ütegeket, Gábor Áron meglátta, hogy az egyik tüzér túl magasra célozva az ellenség mögé küldi a lövedékeket. Odalovagolt hozzá, és rákiáltott: "Lennebb igazítsd azt az ágyút!". Ekkor találta el egy hatfontos ágyúgolyó. A bal fele annyira összeroncsolódott, hogy kilátszott a szíve.
Ami ezután történt, arról eltérően számolnak be az írások. Az egyik szerint a székelyeket annyira feldühítette szeretett tüzérük halálának híre, hogy visszaverték az ellenséget az Olt folyón túlra. Más források szerint segédtisztje egy ideig eltitkolta Gábor Áron halálhírét, továbbra is az ő nevében adta ki a parancsokat, és csak a csata után terjedt el a szomorú hír a katonák között.

Visszavonuló katonái holttestét Uzontól Bereck felé vitték, a szülőfalu irányába, de az üldözők miatt már nem érhettek oda. Így Gábor Áront 1849. július 3-án temették el Eresztevényben. A tüzérség fekete posztóval borított dobok tompa dübörgése mellett vonult fel a szertartáshoz. Ám a temetést megzavarta az orosz előrenyomulás, úgyhogy ágyúdörgés közepette helyezték végső nyugalomra Gábor Áron testét.

A véletlen különös egybeesése, hogy ezt a megemlékezést egy Uzonból elszármazott asszony írja, aki a Csaladinet számára elmondhatja, hogy a kökösi híd ma is szent hely az ott lakóknak. Nem mehet át székely a hídon, hogy ne jutnának eszébe Gábor Áron szavai, annak a Gábor Áronnak, aki élete utolsó csepp vizét Uzonba vette magához, a régi patika épületében, s mint mondják egy éjszakára az uzoni temetőbe hantolták el testét, hogy másnap elindulhassanak Bereck felé.

Emléke - Erdélyben

Az első szabad megemlékezéssel köszönök el tőletek. Annak a barna kalapos embernek emlékével, akit magamba őrzök 1990 óta, aki úgy énekelte mellettem Sepsiszentgyörgyön a sok ezres tömegben a Rákóczi indulót, hogy közben mosolygott, szeméből patakzott a könnye, melle kitágult s tudni, érezni lehetett, hogy ismét egy a nemzet, bármi történhet, ezen már nem változtathat senki. S azt is tudom, hogy minden ember életében van egy ember, egy illat, egy kép, amely vissza-visszatér minden év márciusának idusán.

Irodalom: Magyar Wikipédia