Több kabarélemezen, videókazettán közreműködött és jelentek meg saját nagylemezei is.
Tulajdonosa a Karinthy-gyűrűnek. Politikusparódiáival keltett feltűnést 1990-ben a humorfesztiválon, amit megnyert, s lett egy csapásra ismert és népszerű. 1990-96 között a Mikroszkóp Színpad tagja, 1990-től 2007-ig a Rádiókabaré állandó szereplője.
A Halak jegyében született, de ennek a ténynek semmi köze nincs ahhoz, hogy a vörös húsok helyett ma már inkább halat eszik. Szereti a túrót, a zöldségeket, főzelékeket, gyümölcsös sütiket.
Példaképe nincs, de követendő mesternek tekinti Kabos Gyulát, Kellér Dezsőt, Hofi Gézát.
Eredeti szakmája látszerész. Dolgozott a szakmájában?
- Nem. Nagyon szép szakma. Szívesen gondolok vissza az inasévekre. Ma is örömmel fogok kezembe szemüvegeket. A család számára kisebb javításokat ma is elvégzek rajtuk.
Tanítói diplomája is van. Tanított a kötelező gyakorlaton túl?
- Nem. A pedagógiával azonban egy életre megfertőződtem, ami nem mindig jó. Hiszen nehezen viselem azokat a szituációkat, amikor felnőtt emberek a rossz gyereknél is rosszabb módon és stílusban nyilvánulnak meg és az embernek szó nélkül kell hagynia, hiszen „felnőtt ember”-ről van szó.
Bár, ha jól meggondoljuk, tulajdonképpen tanít parodistaként, előadóművészként is. Egyetért ezzel a megállapítással?
- A művészetnek lehet ilyen értelme is, és az én műfajom ezt meg is engedi. Talán a nem színházi jellegű műsorok néha kikényszerítik az előadóból, hogy neveljen, oktasson, netán fegyelmezzen, de ez ritka jelenség – legtöbbször éppen fiatalok körében fordul elő…
Egy humorista – gondolom – az információból él, főleg, ha – mint Ön is – politikai nevettetésre vállalkozik. Hogyan, miből tájékozódik?
- Az első és legfontosabb, hogy javarészt azokat a csatornákat használjam, amit az „átlagember” is használhat. Nekem nem kell feltétlenül a jól értesült „okostojás”-nak lennem. Sokkalta inkább a szemléletemmel kell hatnom a közönségemre, hogy lám ez a pofa ugyanabból az „anyag”-ból mennyire más következtetéseket von le…
Egy idő óta a műsora végén lehet kérdezni. Nem kockázatos ez? Nem bánta meg, hogy alkalmazza a spontaneitást?
- Tulajdonképpen még sosem találkoztam rosszindulattal, ami alatt azt értem, hogy tönkre akarták volna tenni a játékot. Van, hogy kevesebbet és nem túl érdekeset kérdez a közönség, de ez szíve joga… Nekem ez kihívás, edzés. Egy lehetőség az agykarbantartásra. És ezért a bravúrért, hogy percenként más szerepbe bújtat a közönség, nagyon hálásak tudnak lenni.
Hogy érzi: nem vesztette el a magyar ember a humorérzékét? Mintha az egyik kabaréjának a címe (A duzzogó népet szolgálom) kicsit azt sugallná, hogy de, igen…
- A nevetés mindig ad némi reményt és a nevetés némi reményt jelez. Ez egyszerre igaz a különböző emberekre. Van, akinél már nehezen megy, van, akinél még igen. Mások az ingerküszöbök, a beállítódások. A helyzet nem reménytelen, de nem is reményteli… A humorérzék nem veszett el, csak mostanában sokszor, sokfelől rossz humorral - pontosabban üres röhögtetéssel - próbálják kihasználni, egyben tönkretenni.
Mennyire elfoglalt? Sok fellépése van?
- Testem és szellemem is elviselne többet is, de nem állok be az előbb felvázolt szórakoztató kategóriába.
Meg lehet kérdezni, felesége mivel foglalkozik?
- Igen, közgazdász.
Hobbija a barkácsolás, fúrás-faragás. Lakásukban mi minden dicséri a keze munkáját?
- Én kényszermunkás vagyok. Kényszerem van arra, hogy az egyszerűbb munkákat a háztartásban elvégezzem. A családom pedig - a nem mindig szép és színvonalas - munkám látványát kényszerül elviselni. Azért általában nem kell letakarni a vendégek előtt a munkáimat… Na jó, nem mindet…
Sok barátja van? Kikből áll a baráti köre?
- Sok jó ismerősöm van. Azt hiszem, barátom, az kevés. A baráti kör - egy kivétellel - nem a szakmatársaim közül került ki.
Nagyon remekül énekel. Otthon is szokott dudorászni?
- Nem nagyon sűrűn. Jobbára csak az ének óráimon.
Parodistaként Ön szerint „hány hang van a torkában”?
- Hozzávetőlegesen 250 hangot fel lehet ismerni megnevezés nélkül, 100-at megnevezve, és van még kb. 100, amely hangokról én azt állítom, hogy nagyon hasonlít valakinek a hangjára, de hogy kiére, arról még viták folynak…
Karácsony közeledtével jogos a kérdés: mi lesz az ünnepi menü? Ki készíti?
- Nem tudom, mi lesz, de a hagyományos ünnepi ételek közül fogunk választani idén is – az biztos. Vagyis hal, töltött káposzta, pulyka, bejgli, de volt már borleves, rakott padlizsán is, és én most szójakockás ünnepi finomságot is fogok rendelni. Természetesen a feleségem fogja elkészíteni. Legfeljebb valami kuktának való munkát fog rám bízni, mert hogy a főzéshez is nagyon ért, ezért érdemi segítségre semmi szüksége nincs.
Mit kíván a következő esztendőre?
- Hogy a színházakban, művelődési házakban s a TV - képernyők előtt sokan kerüljenek ÉLES-helyzet-be.
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)