A XIX. század közepén, 1857. március 8-án, New Yorkban textilmunkásnők tüntettek az utcán a jogaikat követelve. Egyenjogúságot akartak, emberibb munkakörülményeket, jogot a munkához a nőknek is. Rájuk emlékezve ezt a napot 1921 óta ünnepeljük Nemzetközi Nőnapként.
Sokan gondolják, hogy a Nőnap csak egy a szocializmusban gyökerező műünnepek közül, ezért aztán okot látnak annak mellőzésére. Holott a Nemzetközi Nőnap nem szocialista ünnep; Amerikában 1909-ben, Európa néhány országában 1911-ben tartottak először ilyen napot.
Természetesen ma már nincs politikai felhangja ennek a napnak. Mint annyi más ünnep, ez is szinte kizárólag az ajándékozásról szól -na meg persze egy kis plusz törődésről.
A hölgyek jól teszik, ha kicsit jobban kicsinosítják magukat, mint egy átlag hétköznap tennék. Tiszteljük meg a férfiakat azzal, hogy kívül-belül ünneplőbe öltöztetjük hódolatuk tárgyát.
Egy kicsit több ajándékot kell ilyenkor vásárolnia a férfiembernek, mint más ünnepeken, hiszen nemcsak a rokonokat, barátokat, hanem a kolléganőket, osztálytársakat is illik köszönteni. Nőnapra nem szokás drága holmikat ajándékozni: elég néhány szál hóvirág, egy tábla csokoládé az ismerősöknek, celofánba csomagolt virágszál a kolléganőknek. Szerelmük, édesanyjuk részére egy apró, ámde feltétlenül személyes dísztárggyal, bizsuval vagy illatszerrel egész biztosan nem fognak mellé a férfiak. Higgyék el, Uraim, feleségük annak is szívből fog örülni, ha ágyba hozzák a reggelit, és egy napra átvállalják a házimunkát.
Egy valamit viszont - fővesztés terhe mellett - nem illik Nőnapon megtenni a férfiaknak: megfeledkezni rólunk!
Fotó: katjasv/pixabay
.jpg){kind=small}