A legenda szerint amikor Mártont püspökké kívánták választani, ő ezt szerénységből nem akarta. Elbújt egy liba ólba, ám rejtekhelyét az állatok izgatott gágogása hamarosan elárulta. Végül is e történetre már csak annyi emlékeztet, hogy Márton-nap (november 11.) körül volt szokás levágni a hízott libát.
Márton napra legyen nekünk is egy libánk! Kezdő és kevésbé ügyes gyerekek, anyukák, apukák is bátran alkothatnak!
Összesen egy darab dió és egy darabka fehér szalvéta szükséges hozzá. Egy negyed (vagy négyrét hajtott) szalvétát fektessünk az asztalra. Erre rakjuk rá úgy a diót, hogy kb. harmadánál, negyedénél legyen. Ekkor tekerjük bele a diót. A rövidebb vége lesz a liba farka, a hosszabból készítjük a fejét. A farkát kicsit szét is igazgathatjuk. A másik oldalon a kimaradt szalvétát összetekerjük. Majd a szalvétát kicsit meggörbítjük (esetleg vékony rézdróttal segíthetünk, attól jobb lesz a tartása!), úgy hogy egy kis fej legyen a végén. Ezt a végét akár színezhetjük is, ebből lehet a csőre. Rajzolhatunk rá szemet is. Ha kis zsinórt, cérnát kötünk a testre (a dió elé és mögé), akár fel is akaszthatjuk! Ha pedig egy liba nem elég, szedjünk elő sok diót, sok szalvétát, aztán készítsünk egész libasereget!
.jpg){kind=small}
