Gyereknapra – gyerekversek

Zelk Zoltán: Hová szaladsz, vízipók?

- Hová szaladsz, vízipók?
- Keresem a békát!
- Mért nem húzol kiscipőt?
- Gyorsabb így mezítláb!

- Miért futsz ily sebesen?
- Én leszek a násznagy:
ma tartják a lagziját
a békakirálynak...

- Hol lesz a lakodalom?
- A királyi házban:
sásból, nádból épített
tavi palotában...

- Hát a menyasszony ki lesz
békakirály párja?
- Hetedhét mocsárnak a
legszebb békalánya...

Simkó Tibor: Kakukk

Ki kukk,
be kukk,
ki-be kukk,
ki-be kukkant
a kakukk –
szól a vén kakukkos óra,
föl, lusták, a kakukkszóra;
áll a bál,ni,
kinn a kertben,
táncot járni
volna kedvem,
bogár,
madár,
napsugár
csapong körbe,
száll a nyár,
karcsún ível
messze őszig,
kék lepkékkel
kergetőzik,
kergetőzik,
bújócskázik,
szivárványa
könnyben ázik;
ide kukk –
teli kút,
oda kukk –
csali lyuk,
Ibi,
kukk,
Baba,
kukk,
kakukkolj csak,
Habakuk!

Simkó Tibor: Szellő

Fűszálak,
kőszálak
cikcakkján
kószálok,
harmattól
nem fázom,
ringy-rongyom
nem rázom;
de ha kikeleti
langy ködben
egy puha pihe
rám röppen,
van ott tánc és vigalom,
égvilággá dalolom
tilili-dalom;
„Sej,
holnapután délután
elszállok a szél után!”

Simkó Tibor: Kabóca

Bice-
bóca
kabóca,
ég a
lámpa
kanóca,
de be
hozzánk
ne gyere,
mert a szomszéd
egere
itt lapul
az
ágy alatt
elkapja
a
lábadat!

Simkó Tibor: Balabán

Háza előtt
Zalabán
gombát árul
Balabán.

Kínálgatja
veszetten:
-    Tessék, tessék,
ma szedtem!

Úri
szarvas,
csiperke,
adok teli
litert, e.

Egy literbe
két kilót:
keze-lába
mind kilóg.

Kucsmás feje
csupa pötty,
húsa leve,
lila lötty.

Susuly,
sátán,
galóca,
rogyadoz a
falóca! –

Háza előtt
Zalabán
bedilizett
Balabán…

Simkó Tibor: Tücskös

Csipeden a Pipe téren
tücsök ül a pipitéren,
késő este,
egyedül,
holdfény-húron
hegedül –
húzza,
nyúzza,
amíg látja,
aztán, uzsgyi,
be az ágyba!

Markó Béla: Miért lassú a csiga?

Azért lassú a csiga,
mert a hátán háza,
s nem várja őt senki sem,
otthon vacsorára.

Nem siet, mert nincs miért,
akárhogy is futna,
akármerre kószálna,
ugyanoda jutna.

Otthon van ő mindenütt,
hogyha jő az este,
ágyát mindig megleli,
mégis rossz a kedve.

Mégis mindig szomorú,
eladná a házát,
hogyha tudná, van egy hely,
ahol visszavárják.

Tudna ő is szaladni,
tudna ám sietni,
de mert mindig otthon van,
nem tud hazamenni.

Nemes Nagy Ágnes: Mit beszél a tengelice?

Mit beszél a tengelice?
Azt mondja a tengelice:
cipity Lőrinc, cipity Lőrinc,
Tyaf, tyaf, tyaf.

Tengelice, fönn a fán,
ilyen pici dal után
mért mondod, hogy:
tyaf, tyaf, tyaf?

-    Pici madár vagyok én,
pici nótát tudok én,
cipity Lőrinc, meg egy pici
tyaf, tyaf, tyaf!

Weöres Sándor: A liba pék

Haragos a liba pék,
A kenyere odaég.

Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék!

Ha kisasszony volnál,
Nem morognál,
Lágy meleg cipóért
Kicsi fehér fejkendőben
Kényesen hajolnál!

Ma dühös a liba pék:
Csuda-sok a potyadék,
A perece nem elég,
Kenyere meg odaég.

Liba pék! Szegény liba pék!
Ha menyecske volnál,
Nem busulnál,
Három derék péklegényed
Fűtené a kemencédet,
Királyasszony volnál!

Liba pék!
A te bajod is elég!
Liba pék!
A kenyered odaég!