Rajzfilmek világképe - Korai Disney (harmincas évek)

hősei: a jók szépek, kedvesek (pasztellszínek, túlédesített zenei aláfestés), támogatóik jóindulatúak, de gyöngék, alacsonyabb rendűek (erős zenei humor festi alá mozgásukat), ellenségeik rútak, gonoszak, félelmetesek (kontrasztos, sötét színek, fenyegető zenei aláfestés)

képi stílusa: a szerelmespárok a békeidők, a preraffaelita stílus, a veszélyábrázolás a romantika és az expresszionizmus stílusának jegyeit viseli magán

1. A közösség, mely idilli, bár vannak torzsalkodások, de szolidaritásuk hatalmas (Chip and Dale, a törpék, 101 kiskutya, Hófehérke és Hamupipőke állatai).
2. Az otthon, mely védelme a legfontosabb, az abszolut biztonság szimbóluma (három kismalac, hét törpe háza).
3. A család, mely éppen hiányán keresztül érték, sok az árva, félárva (Hófehérke, Hamupipőke, 101 kiskutya, Dumbo, Maugli, Pinocchio, a hét törpe).
4. A csoda, melynek funkciója, hogy az aránytalanul nagy fenyegetések világában egyensúlyt teremtsen (jó tündérek, vagy maga a hős változik át, emelkedik fel, mint a rút kiskacsa, vagy Bambi, Pinocchio).

A groteszkjelleg túlsúlya rendezi harmóniába a világkép összetevőket. Az operett a kisember vágyainak világa, de ő maga ehhez a világhoz képest csak groteszk formában jelenhet meg. A kisemberek életformájának, jellemtípusainak megjelenítői a törpék, az állatkák, Donald, Mickey, Pluto, Hamupipőke állatsegítői. Ezekkel a figurákkal azonosulunk, mosolygunk rajtuk. A happy end kielégíti biztonságigényünket, de a katarzis létrejöttéhez szükség van némi bizonytalanságra is: a világ veszélyességének érzését is át kell élni, hogy a végén úrrá lehessünk rajtuk. A szorongás az átlagosnál erősebb. A háború, a gazdasági válság hatása jelenik meg, mely összeomlaszthatja a kisember hétköznapi világát, és melybe semmi beleszólása, okai fölött semmi átlátása nincs.  A kiszolgáltatott világkép fontos eleme az is, hogy a főhős legtöbbször nem kerekedik a roppant méretű ellenség fölé, hanem az önmagát pusztítja el. (Hófehérke mostohája, Szörnyella)