Alig marad idejük játszani
A „siettetett gyerekek” kifejezés David Elkind amerikai gyermekpszichológustól származik. Ő mutatott rá arra, hogy a gyerekek egyre gyakrabban nem az életkoruknak megfelelő tevékenységeket csinálnak, egyre több olyan inger éri őket ugyanis, amire egyáltalán nem lenne még szükségük.
Nézzük, hogy pontosan miről is van szó. A gyerekek egyik legfőbb elfoglaltsága mindig is a játék volt. Emelett segítettek a házimunkában illetve a testvéreik körül. Később amikor már iskolások lettek, más kötelességeik is akadtak, de a barátaikkal ugyanúgy játszottak és sok időt töltöttek a szabadban továbbra is.
Ma ez egyre inkább háttérbe szorul. A gyerekeknek - még az óvodás gyerekeknek is - alig marad idejük a szabad, önfeledt játékra, mert a szülők fejlesztésről fejlesztésre, vagy különóráról különórára cipelik őket. Nincs, vagy alig marad idejük a játékra.
Ráadásul egyszerűbb játékokat egyre kevesebben vásárolnak, hiszen úgy gondolják, hogy sokkal hasznosabbak az okosjátékok, a fejlesztő játékok, melyek segítségével tanulhat a gyerek.
Pedig a kicsi tökéletesen elvan egy csomag papírzsebkendővel vagy egy üres flakonnal is, ahogy a szabadban rohangálva is nagyon jól el tudja magát szórakoztatni. A tanulós játékok helyett sokkal jobban fejleszti a személyiségét az együtt töltött idő, a közös összebújások, a beszélgetések, a társas kapcsolatok. A közös játékok alatt különböző szerepekben próbálhatja ki magát, ami szintén segít neki abban, hogy később jól alkalmazkodjon bizonyos élethelyzetekben.
Miért kell siettetni a fejlődést?
Szakértők szerint az sem jó, hogy a gyerek minden idejét leköti a szülő, hiszen
pont akkor történnek a csodák, ha egy kicsit unatkozik, mert így tanul meg elmélyülten játszani a saját kis világában.
A képernyőidővel kapcsolatban is azt javasolják a szakértők, hogy próbáljuk lecsökkenteni, ebben pedig mi magunk is példát tudunk mutatni. Hiszen ha a gyerek azt látja, hogy anya egyfolytában nyomkodja a telefont vagy a laptopot, ő is ezt szeretné majd.
Felesleges, hogy a gyerek túl korán olyan tudással rendelkezzen, amire még nincs szüksége. Lehet, hogy a szülőt büszkeséggel tölti el, hogy a gyermeke már ismeri a különböző országok fővárosait 4 évesen, vagy hogy megtanult olvasni iskola előtt, de miért is lenne erre szüksége?
A gyereknek figyelemre, szeretetre és biztonságra van szüksége, arra, hogy a szülő ott álljon mellette, hogy együtt fedezzék fel a világot - és hogy sok időt töltsön vele szeretetben, békességben.
Ezért ha tehetjük, akkor olvassunk neki sok mesét, beszélgessünk vele gyakran és ölelkezzünk, hancúrozzunk, vagy játsszunk bármit, de közösen.
Érdemes elolvasni Popper Péter gondolatait a témáról, aki haznánk egyik legnépszerűbb pszichológusa volt.
"Ha egy gyerek hatévesen nem köszön, miért baj?
Majd köszön húszévesen.
Ha egyévesen nem szobatiszta, miért baj?
Igen kevés lány pisil be a nászéjszakán.
Svédországban nem probléma, ha a gyerek nem tud számolni másodikban.
Van ideje negyedikig. Hát nem mindegy, mikorra tanul meg bizonyos dolgokat a gyerek?
Lényeg, hogy mikorra felsőbe megy tudja azokat.
Az egyik kislány 12 évesen kezd menstruálni, a másik 14 évesen.
Ha testileg hagyom ezt a “szabadságot”, szellemileg miért nem?
Miért kell siettetni a fejlődést?
Hová ez a nagy rohanás?
Mit csinálunk magunkból és a gyerekeinkből ebben a nagy rohanásban?
Ha megfigyeljük a nagy zsenik gyerekkorát a következőt vesszük észre: lassan bontakoznak ki.
A zseniális emberek többsége eléggé málé a fejlődés korai szakaszában.
Későn érők.
Ha egy gyerek olykor kissé elmaradottabbnak néz ki a társaihoz képest attól még nem biztos, hogy ez rossz jel.
Mindig is mondtam, hogy az irodalomból sokkal több pszichológiát tanultam, mint a tankönyvekből.
Azt ugyan nem tudom, hogy mivel lehetne az életet jobb nívóra emelni, de azt biztos, hogy lassítani kell. Biztosabbnak lenni saját magunkban, mert az élet mindazt az alaptudást és készséget megadja, amire alapvetően szükségünk van.
Nagyon sokan azt hiszik, hogy könyvből meg lehet tanulni, hogyan lehet jó anyának lenni.
Dehogy lehet!
Ehhez belső biztonság kell!"
/Popper Péter/
Indexkép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)