- A természetjárás olyan program, amit receptre kellene felírni minden családnak. Az önfeledt kirándulás, a természettel való összekapcsolódás azonban balul is elsülhet, ha nem a realitások talaján közelítjük meg, vagy ha nem megfelelően készülünk fel rá – mondja B. Szirtes Dóra, Ösztönanyu, Montessori pedagógus, aki szerint a kiindulási pontunknak mindig az kell, hogy legyen, hogy gyermekünk mekkora távolságot bír sétálni. Ha nagyjából ezzel tisztában vagyunk, akkor már nagy gond nem lehet.
Mi jelent élményt a természetjárás során a gyermekeknek?
- Amikor gyermekünkkel kirándulni megyünk, fontos, hogy felismerjük, mi jelent számukra élményt – húzza alá a Montessori pedagógus, aki szerint ez életkoronként változik, de mindenkire igaz az, hogy akkor fog jólesni nekik, ha a mindennapokban is jelen van a sétálás. Úgy véli, az a gyermek és természetesen felnőtt is, aki mindenhova autóval megy, nem biztos, hogy kedvelni fogja a túrázást és az sem biztos, hogy kellőképpen kitartó lesz a hosszabb távok megtételéhez.
Ösztönanyu úgy véli, hároméves korig a megtett út fontosabb a gyermekek számára, mint maga a cél. Három és négyéves kor között már maga az út a fontos, amelyben bár figyelni tudja a turistajelzéseket, leginkább végig szeretne rohanni rajta. Ilyenkor a szülőknek kell megállnia, felhívni a figyelmét az őt körülvevő érdekességekre.
Nagyjából négyéves korig érdemes olyan kirándulást terveznünk, amely a nap egyik felét, azon belül is a délelőttöt tölti ki, aztán a délutánt az otthonunkban, pihenéssel töltsük. Öt-hat évesen már lehet egész napos túrákra mennünk, ekkor is rendkívül fontos, hogy adjunk időt és lehetőséget a gyermeknek a pihenésre, például egy pokrócra lefekve az ebéd után. Velük már célokat is ki lehet tűzni, konkrét kilátó meglátogatásával, a kezükbe pedig térképet is adhatunk, amelynek segítségével a jelzéseket követve ő maga tud minket vezetni.
8+1 tipp a kisgyermekekkel való túrázáshoz
1. Reálisan teljesíthető távolságot tűzzünk ki.
2. Tájékozódjunk előzetesen a túraútvonalról az interneten.
3. Eleinte ne tűzzünk ki célokat, így, ha elfárad a gyermekünk, egyszerűen vissza tudunk fordulni.
4. Kirándulás után jelöljük meg egy térképen, hogy merre jártunk, gyűjtsük a színes jelölőtüskéket vagy pecséteket.
5. Nagyobb gyermekekkel kitűzhetünk már nagyobb célokat is, például az Országos Kék Túra teljesítését néhány év alatt.
6. Mindenki a maga hátizsákját viszi, ahogy nőnek, úgy vállaljanak többet a közös holmiból is. A kisgyermekek a saját holmijukat vigyék, legyen az ő feladatuk össze is készíteni a táskát.
7. Bátran álljunk meg útközben és nézelődjünk!
8. Kicsi gyermekekkel az otthontól fél-egy órás távolságban válasszunk túrahelyszíneket, ellenkező esetben az útban jobban elfáradnak, mint magában a sétában.
+1 Találjunk ki egy közös szokást a kirándulás kezdetére és végére, például rakjuk egykupacba a kezeinket és kiáltsuk a családnevünket, így egy plusz élménnyel gazdagodhatunk, ami még jobban összekovácsolja majd a családi egységet.
Nyitókép: depositphotos
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)