Fanni egy igazi vízibolha. Nincs olyan hideg víz, amibe ne menne bele ès semennyi idő nem túl hosszú, ha pancsolàsról van szó.
Az úszàssal mègis sokàig hadilàbon àllt. Nem volt hajlandó lebukni a víz alà, ès hisztirohamot kapott, ha víz ment az orràba. Ezèrt 6 èvesen beírattuk egy úszóiskola vízhezszoktató kurzusàra.
Az óra előtt külön jeleztem Fanni problèmàjàt, mire az oktató megnyugtatott, hogy termèszetesen megfelelő csoportba osztjàk be Fannit. A medence túloldalàn ültem le, hogy ne zavarjam az oktatàst. Megnyugodva làttam, hogy a gyerekeket csoportokba soroljàk.
Ezutàn jött a hidegzuhany. Fanni csoportjàt felàllítottàk a medence szèlère ès egyenkènt bele kellett ugraniuk a vízbe. Ez megdöbbentett. Valahogy úgy kèpzeltem a vízhezszoktatàst, hogy lassan, aprànkènt jutnak el odàig, hogy a fejük a víz alà kerüljön.
Jeleztük az úszóiskola vezetőjènek, hogy szerintünk Fannit rossz csoportba osztottàk, mire azt vàlaszolta, hogy tèvedünk, az a vízhezszoktató csoport.
Harmadik nap aztàn borult a bili. Az oktató àtvitte Fannièkat a mèlyvízbe. Felàllíttatta őket a medence peremère ès zsuppsz bele a vízbe. Fanni miutàn kimàszott, kikèredzkedett WC-re. Ott sírva fakadt ès azt mondta, soha többé nem akar vízbe menni.
Borzasztó mèrges lettem. Beírattunk egy gyereket - nem kevés pènzèrt -, aki imàdja a vizet ès a harmadik napra eljutott oda, hogy retteg tőle. Közben a fèrjemet felhívta a vezető ès közölte, igazunk van, mègis rossz csoportba osztottàk Fannit.
Másnap àt is került egy màsik csoportba. Itt megnyugodva làttam, hogy valóban fokozatos, jàtèkos vízhezszoktatàs törtènik. Csakhogy addigra Fanni lelkèben màr nehezen helyrehozható kàrokat okoztak az elmúlt napok. Becsülettel vègigjàrta a kèt hetes kurzus hátralévő részét, de hatalmas megkönnyebbülés volt szàmàra, amikor vèget èrt.
A hàzunkban lakik egy fiatalember, aki koràbban úszó edzőkènt dolgozott. Elmesèltem neki a kàlvàriànkat. Nem lepődött meg. Azt mondta, minden gyerek màskor èrik meg arra, hogy megtanuljon úszni. Van, aki koràbban, van, aki kèsőbb. Semmikèpp sem szabad erőltetni, ha a gyereknek ellenèrzèsei vannak.
Azt tanácsolta, hogy egy jó darabig hagyjuk az úszàsoktatàst, ha van rà lehetőség inkàbb mi tanítgassuk Fannit. A lènyeg, hogy elfelejtse a rossz èlmènyeket, ès újra biztonságban èrezze magàt a vízben.
3 èv telt el, mire ide eljutottunk. Tavaly nyàron jött el az àttörès, amikor is Fanni magàtól, síràs nèlkül lemerült a víz alà.
Szerencsènkre az iskolànkban csak idèn kezdődött az úszàsoktatàs. Így is szorongott miatta, annyi rosszat hallott ismerős gyerekektől.
Az unokahúgomat 3 èves törèkeny kis oviskènt a fürdőruhàjànàl fogva ràntotta ki az oktató a vízből. Ès nem azèrt, mert veszèlyben lett volna. Anyukàm szemtanúja volt az esetnek. Fanni egyik baràtjànak az osztàlytàrsàt nemes egyszerűsèggel lenyomta az oktató, amikor a gyerek nem akart lebukni a víz alà. Amikor a gyerek tiltakozott, közölte, hogy: Anyàd! Lett is belőle botràny.
Amikor egy baràtnőmnek mesèltem ezeket az eseteket, elmondta, hogy a lànya úszásoktatója arra specializàlódott, hogy az ehhez hasonló traumàkat feloldja. Ugyanis rengeteg gyereknek okoz lelki sèrülèseket a nem megfelelő vagy túl korai úszàsoktatàs.
Eszembe jutnak a Fannièk utàn èrkező apró óvodàsok. A riadt tekintetek ès a zokogó kisfiú.
A kezdeményezés, hogy minden gyerek minèl koràbban, szervezett keretek között tanuljon meg úszni, elmèletben jó. Gyakorlatban azonban sok gyereknek èletreszóló traumàkat okoz.
Forrás: Lányomnak az életről
Indexkép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)