Egy gyermek személyiségét a természete, és az őt övező környezet kölcsönhatása alakítja. Egy ember természete csak nehezen, vagy egyáltalán nem változtatható meg, s a gyermekek öröklött természetük szerint cselekednek. Személyiségüket azonban nem csak vérmérsékletük, de közvetlen környezetük is befolyásolja. Az, hogy elfogadják-e mások ilyennek, s környezete mennyire tolerálja természetét, a későbbiekben meghatározza az önmagáról kialakított képet is.
Mit nevezünk emberi természetnek?
Elsősorban meg kell értenünk mit jelent az emberi természet, a vérmérséklet, így könnyebbé válik gyermekünk viselkedésének elfogadása és megértése. Az emberi természet a velünk született tulajdonságok csoportja, meghatározza másokkal szembeni viselkedésünket, s azt, hogyan szemléljük környezetünket. Ezek a tulajdonságok mind hozzájárulnak a gyermek egyedi személyiségének kialakulásához, emellett azt is meghatározzák, hogyan viszonyul később a világ dolgainak megtanuláshoz.
A velünk született tulajdonságok szinte kitörölhetetlenek, maradandó sajátosságok, melyek soha nem egyértelműen jók, vagy rosszak. Az, hogy ezek a tulajdonságok mely kategóriába sorolhatók a gyermek szemszögéből nézve, egyértelműen környezete reakciójától függ. Ha a szülő, megérti gyermekét, elkerülheti, hogy a gyermek "rossznak" gondolja magát, csupán azért, mert az ő természeténél normális cselekedeteket szülei nem nézik jó szemmel.
Egyes gyerekek hangosabbak társaiknál, mások pedig egy hosszú alvást többre értékelnek, mint néhány óra játékot a többi gyerekkel. Ha a szülő megérti, hogyan reagál gyermeke egyes szituációkra, könnyebben el tudja dönteni, mi jelenthet számára nehézséget, s előre felkészítheti.
A gyermek természetének elfogadása
Sok szülő érzi kellemetlenül magát, amikor gyermeke a megszokottól eltérően viselkedik. Ha társaságba viszi, akkor sem fogad szót, állandóan hangoskodik, és már idejekorán szeretné önállóan irányítani életének, még szüleinek sem hagyva, hogy beleszóljanak döntéseibe. A szakértők is egyetértenek abban, hogy a hasonló viselkedés nem neveltetés kérdése, nem is a szülők által mutatott rossz példa lehet az oka, egyszerű biológia; ilyen a gyermek természete.
Ha olykor egy társaságban, vagy idegen környezetben kellemetlen a gyermek viselkedése, senki nem nevezheti ezért "neveletlennek", vagy rossz gyereknek, hiszen ezek veleszületett tulajdonságok, melyek személyiségének fejlődését szolgálják. Ha a szülő ezt megérti és elfogadja, könnyebben el tudja magyarázni gyermekének mit szabad és mit nem.
Beilleszkedés a társadalomba
Természetesen a gyermekkori hangoskodás, vagy heves vérmérséklet nem jelenti azt, hogy felnőttként is hasonlóképpen fog viselkedni; a szülők feladata, hogy megtanítsák gyermeküknek, hogyan alkalmazkodjanak környezetükhöz. Legyen túl hangos, vagy éppen túl félénk a gyermek, ha szülei elfogadják, hogy ilyen alaptermészettel rendelkezik, könnyebben kifejleszthetik nevelési stratégiájukat. Míg az állandóan mozgásban lévő, hangos gyerekek állandó elfoglaltsággal köthetők le, a félénk, visszahúzódó gyermekek csupán némi bíztatást igényelnek, hogy be tudjanak illeszkedni az őket körülvevő társadalomba.
A nevelés kulcsa, hogy elsősorban a gyermek természetéhez kell alkalmazkodni. Mérlegelni kell, hogy mely tulajdonságai okozhatnak számára nehézséget, s ezeket hogyan lehet kompenzálni. A gyermeknevelés minden esetben nehéz és felelősségteljes feladat, de ha a szülő képes elfogadni gyermekének minden jó és rossz tulajdonságát, azzal elősegíti, hogy gyermeke egészséges, kiegyensúlyozott felnőtté váljon.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva: