A nemi örömszerzés képességére a gyermeknek valójában ugyanannyira szüksége lesz a későbbi boldog élete szempontjából, mint bármelyik másik képességére. Ezt is gyakorolnia kell, ez is az életünk része. A kíváncsiság a testiséggel kapcsolatban természetes, velünk született, „gyári beállítás”. A test érintése örömteli esemény, a testi önmegismerés pedig fejlődésünk alapvető része. Miért ijedünk meg mégis, amikor azt halljuk az óvónőtől, hogy a kicsi önkielégítést folytat az óvodai csoportban? Vagy mikor mi látjuk, hogy odadörgöli a testét valami plüsshöz, esetleg túl sokáig mászik a kötélen? Miért az ijedtség, miért a szégyenérzet?
A testiség talán nem a mindennapi életünk része, szégyennek és bűntudatnak kell hozzá kötődnie? Tiltásra és büntetésre kell ítélnünk?
Valójában ezekben az esetekben sokszor nem a gyermeki viselkedés a probléma, hanem a szülői reakció. Érdemes erre időben felkészülni, és a saját hozzáállásunkon előre elgondolkodni. Ha a reakciónkkal szorongást, szégyenérzéstt kapcsolunk a testi örömforrás kérdéséhez, azzal későbbi szexuális problémákat okozhatunk a gyermeknek. A büntetés, fenyegetés óriási bűntudatot kelthet, és lappangó feszültség kísérheti lányunkat vagy fiunkat egy életen át.
Akkor nézzük végig egy szó nélkül a produkciót a nappali közepén? Vagy Uram bocsá’, vendégségben? Nem. Jelezzük vissza, hogy megértjük, és elfogadjuk, hogy ez jó érzés. Ám az akció nem kíván közönséget. Ismerjük el, hogy igénye van erre, de kérjük meg, hogy olyankor intézze, amikor egyedül van, menjen a szobájába, és hajtsa be az ajtót.
Ha a gyermek önkielégítő tevékenysége feltűnően gyakorivá válik, érdemes viszont erre, mint jelzésre, odafigyelnünk. Az önkielégítés egyfajta örömszerzés, megnyugtatás, vagy akár unaloműzés is lehet. Ha a gyermek mindennapi tevékenységének rovására megy, ha társasjáték, beszélgetés, rajzolás helyett is ezt választja, akkor foglalkoznunk kell a jelenséggel. Nem az önkielégítés, mint tevékenység jellege a probléma akkor sem, hanem a gyakorisága, és az előtérbe helyezése más, alkotó jellegű tevékenységekkel szemben.
Az önkielégítés gyakran egy önnyugtató rítus, a gyerekek egy része aktívan használja, amikor kistestvére születik, óvodába kerül, költöznek, vagy estleg válnak a szülők. Ezt veheti igénybe, ha feszült, ha sok a konfliktus körülötte, ha egyedül érzi magát. Ha ilyen élethelyzetbe kerül, több figyelemre lehet szüksége, hiszen a figyelem mindig azt jelenti: fontos vagyok.
Az önkielégítés unalomból is történhet, ilyenkor azt jelzi a szülő számára, hogy nem elég ingerdús a környezet. Ez nem csak a játékok, de a játszótárs hiányára is utalhat.
Ha a normális tevékenység visszaszorul az önkielégítés miatt, akkor érdemes pszichológushoz fordulni.
A gyermek szexuális igényével való szembesülés sok esetben kínos a szülő számára. Ám a felnőttkori szabad és szárnyaló testiséget az ilyen nehéz pillanatokban adott válaszunk alapozhatja meg.
Nem csak énekelni, beszélni, és festeni fognak, hanem nők és férfiak is lesznek…
Nyitókép: depositphotos.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)