A gyermeki lélek valójában egy ennél sokkal mívesebb, bonyolultabb, és megszámlálhatatlan lehetőséget tartogató titokzatos szerv, melyet bár rengeteg hatás ér, de saját önrendelkezési joga is van. A szégyen ugyanakkor az egyik legerősebb, legrombolóbb, legkárosabb érzelem minden ember számára, amely ellen egy gyermek a maga szerény kis eszközkészletével aligha tud védekezni.
A szégyen, a megszégyenítés gyakori háttere a viselkedési zavaroknak. A meggyötört lélek jellemzően kisgyermek korban (6-10 év) tanulási zavarral, később (10-14 év) magatartási zavarral ad jelet környezete számára. A viselkedési zavarok hátterében szinte minden esetben megtalálható elem a szégyen, mely kisebbrendűségi érzéssel, rejtőzködni vágyással, sokszor haraggal, erőszakkal is jár. Ezek közül az érzések közül egyik sem építő, nem jár együtt teremteni, tanulni vágyással, és nem ösztönzi a személyiséget változásra, jobbulásra. A szégyen egy lelki megsemmisítés, a gyermek szinte szó szerint legszívesebben a föld alá bújna előle, ég az arca, a füle hegye, de még a lelke is…
Minden szülő mond időnként megszégyenítő szavakat a gyerekének, ez része a társadalomba való beilleszkedésünknek. Nem hiszem, hogy volna olyan felnőtt, aki ne emlékezne gyerekkorából egy nagy megszégyenülésre, ami fájdalmasan tette helyre a viselkedését… De ezek csak ritka esetek, nem váltak a személyiségünk részévé. Igazi baj akkor van, mikor a gyermek szégyene a vérévé, könnyévé válik, beépül a lényébe, és cselekedetei mozgatórugójává válik.
A megszégyenítés hatása alapvetően kétféle lehet. Ha a gyermek alulértékeli magát, akkor a megszégyenítés hatása a szorongás lesz. A szorongó gyermek alul teljesíthet, könnyebben hajlik depresszióra, megjelenhet a probléma evészavar, önkárosítás formájában, vagy egyszerűen a gyermek lecsavarhatja az érzelmi élete hőfokát, üresnek, mimikátlannak láthatjuk. Ha a gyermek alapvetően felülértékeli magát, akkor a szégyen dühöt, agressziót válthat ki belőle. A szégyent hordozó dühös emberek később többnyire a viharos kapcsolataikról ismerhetők fel. A szégyen beszervül az emlékezetbe is, és megjósolhatóvá teszi a boldogtalan felnőtt életet.
– "Ne beszélj butaságot! Szégyelld magad!" "Úgy nézel ki, mint egy lány! Sejtettem, hogy nem telik többre tőled!" Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen! – Az ilyen és ehhez hasonló kifejezések nem egy adott helytelen viselkedést vesznek célba, hanem a gyerek egész lényét kérdőjelezik meg, nem adnak lehetőséget újragondolásra, javításra, közös megoldáskeresésre. Kétségbe vonják a puszta létét, melynek magától értetődőnek kellene lennie. A megszégyenítés erőfölény, a hatalomgyakorlás eszköze, mely megbéklyóz. Azt az érzetet kelti, hogy a gyermek selejt, és ezen nem is érdemes dolgozni, ez egy befejezett tény. A megszégyenítés nem a helyrehozható tettére utal, hanem a teste születési jellemzőire, a teljes viselkedési repertoárjára, jellemvonásaira. Akit így jellemeznek, lebénul, úgy érzi, hiába minden erőfeszítés, nem is érdemes változni. Az emberi teremtőerő ilyenkor elszivárog a réseken, és csak a rombolás marad, a másé, vagy saját magáé.
Innentől már nem a külvilág a veszély a gyermek számára: saját romboló érzelmei tartják rabságban. "Nem lesz belőled semmi” – mondjuk, és tényleg nem lesz. A mondat nem kínál mintát az elfogadható viselkedésre, jóvátételre. A megszégyenítést sokan csomagolják valamiféle játékosságba, szarkazmusba, nagybácsis barackot adásra a fejre, de ez sem kevésbé romboló, sőt még manipulatív is. Az így felnőtt gyermek később vagy maga is uralkodni akar majd, vagy megalázkodik, és a kapcsolatában áldozat lesz.
A kamasz gyermek lelkivilága a látszat ellenére szélsőségesen sérülékeny. Személyiségének kifejezésében gyakran zenék, filmek, logók, divateszközök vannak segítségére. Ne bíráljuk ezeket olyan módon, hogy azt érezze, visszautasítjuk a teljes személyiségét! Próbáljunk értékeket találni a választásaiban, beszélgetni róla, közösen értelmezve a minket körülvevő világot.
Ha bélyeget rakunk rá, bélyegesként fog viselkedni és érezni, a sérelmét pedig vagy a világon, vagy magán fogja megtorolni.
Indexkép: depositphotos
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)