A tikkelés típusai
A tikk (tic) rövid, kényszeres ismétlődő mozgás vagy hangadás a gyerekeknél. Noha a gyermek tudatában van annak, mit csinál, és gyakran zavarja is, mégis legyőzhetetlen késztetést érez rá. Két típusa a mozgásos (motoros) és a hangadásos (vocalis) tikk.
A motoros tikk formái:
- hunyorgás
- grimaszolás
- tapogatás
- ugrálás
- fejrángatás
- vállrángatás
- lábdobogás, stb.
A hangadásos tikk formái:
- szipogás
- szimatolás
- brummogás
- krákoás
- szörcsögés
- dünnyögés
- a helyzethez nem illő szótagok vagy szavak kényszeres ismételgetése
A gyerekek gyakran beszámolnak arról, hogy a mozdulat előtt közvetlenül kellemetlen érzés jelenik meg a tikk helyén. Ha muszáj, egy ideig néha akarattal el tudják nyomni, de ilyenkor később nagyobb erővel tör elő. Vannak, akik tudatos mozdulatokkal próbálják „leplezni” a tikkelésüket, például minden fejrángatás után elsimítják a hajukat, mintha csak az zavarta volna őket.
A tikkelés okai
A legvalószínűbb elmélet szerint a tikkelés fizikai oka a dopamin és a szerotin nevű agyi ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) egyensúlyának felbomlása, ám hogy ezt mi váltja ki, nem tudni. Megfigyelés, hogy a feszültség fokozza a tikkelés valószínűségét, így különösen gyakran figyelhető meg minden évben az iskolakezdés időszakában.
Költözés, iskolaváltás, családi konfliktusok, haláleset, testvér születése – ezek mind olyan stresszhelyzetek a gyermek életében, amelyek rövid időszakra kiválthatják a tikkelést. Jellemző, hogy a tünetek izgatott, feszült helyzetben erősödnek, amikor azonban épp nyugalomban van a család, nem jelentkeznek.
A Tourette-szindróma
A tikkelés egy különösen erős, szélsőséges megnyilvánulási formája a Tourette-szindróma. Sok szülő ijed meg ennek a lehetőségétől, amikor utána olvas a tüneteknek, de tudni kell, hogy a betegség meglehetősen ritka.
A Tourette-szindróma egy idegrendszeri betegség. Akkor beszélünk róla, ha minimum egy éven keresztül legalább háromféle mozgásos és egy hangadásos tikk fennáll – még akkor is, ha ezek nem egyszerre jelentkeznek. Oka ismeretlen, valószínűleg genetikus, de sokszor előfordul, hogy agyi képalkotó eljárásokkal sem sikerül elváltozást kimutatni még akkor sem, ha a diagnózis egyébként egyértelmű. Legismertebb – bár egyáltalán nem szükségszerű – tünete a trágár kifejezések kényszeres ismétlése.
A tikkelés kezelése
Amíg a tünetek enyhék, és sejtjük is, mi okozza őket, nem igényelnek különösebb kezelést. Igyekezzünk minél nyugodtabb környezetet biztosítani a gyermeknek, és érdemes lehet feljegyzéseket is készíteni arról, hogy milyen helyzetekben milyen kényszeres cselekedetek törnek elő. Krákogás, köhécselés esetén célszerű gégészeti vizsgálatot is elvégeztetni, a fizikai okok kizárása érdekében.
Ha azonban a tünetek súlyosak és/vagy több hónapon keresztül fennállnak, szaksegítségre lehet szükség. Ez lehet pszichológus, gyermekpszichiáter, esetleg neurológus.
Bármilyen nehéz, ne szóljunk rá a gyerekre, hogy fejezze már be a kényszeres mozgást, hangadást! Amennyire csak tudjuk, próbáljuk meg a jelenséget figyelmen kívül hagyni. Ha már olyan mértékű a probléma, hogy a mindennapi életben is zavart okoz, társai csúfolják miatta, viselkedésterápia keretében megtanulhatja kezelni a kevésbé súlyos tikkelést.
Kapcsolódó cikkeink:
- Kérdések és válaszok a külföldre költözésről: erre készülj fel, ha országot váltasz a gyerekkel
- Szorongó gyerekek pótcselekvései - mi lehet az oka a körömrágásnak, és hogyan szoktathatjuk le róla a kicsit?
- 7 jó tanács szorongó gyerekek szüleinek
- Kényszerbetegség a családban
Kép: PublicDomainPictures / pixabay
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)