A mostani gyerekek nevelésében pedig pont ennek az ellenkezője mutatkozik meg: a szülők minden tehertől próbálják mentesíteni csemetéiket. Persze mindenki úgy neveli a saját gyermekét, ahogy csak akarja, és olyan nevelési technikákat alkalmaz, amellyekkel a legjobban szimpatizál, de a felelősség és a felelősségtudat a gyereknevelés egy olyan területe, amely nagyobb odafigyelést igényel minden szülő részéről.
Ahelyett, hogy édesanyaként azon munkálkodnánk, hogy a gyereknek semmi dolga se legyen azon kívül, hogy nyugodtan játszhasson (napjainkban már inkább a telefonján függjön), vonjuk be a hétköznapi élet dolgaiba. Apróbb feladatok rábízásával növelhetjük az önbizalmát, fejleszthetjük a problémamegoldó képességét, és úgymond edzhetjük a nagybetűs életre.
A segítségre szoktatás módszerei
Segítségül használjuk azt, amiért manapság a legjobban megőrülnek a gyerekek, az okostelefonokat. Vezessünk be néhány alapvető szabályt: például csak akkor használhatja a telefont, ha hetente egyszer rendet rak a szobájában, vagy azzal szerezhet plusz telefonhasználati időt, ha leviszi a szemetet, vagy a kutyát sétálni.
Ilyen apró feladatok rábízásával szépen lassan rá lehet vezetni a gyerekeket a felelősségtudatra. Ily módon megtaníthatjuk nekik, hogy az életben szinte mindenért meg kell dolgozni. Gondolj csak bele, hogy milyen nagynak, felnőttesnek és fontosnak érezheti magát az a gyerek, aki érzi, hogy a szülei annyira megbíznak benne, hogy feladatokkal látják el.
Szülőként fokozottan oda kell figyelnünk erre, mert a mostani fiatal generáció a képernyők kereszttüzében ellustulni és sajnos „elbutulni” látszik. Meg kell értenünk, hogy azzal, hogy apró feladatokat bízunk a gyerekre, nem ártunk neki, nem terheljük le, sőt, olyan fontos képességeket fejlesztünk bennük, amikre a későbbiekben nagy szükségük lesz.
„Örökös probléma. Kezdőknek csak annyit mondanánk, hogy a házimunka jót tesz a gyerekeknek. Azzal, hogy részesévé válnak a háztartásbeli teendőknek, nő az öntudatuk, és érzelmi stabilitást is nyújt számukra. Azok a gyerekek, akik érzik, hogy fontosak, nélkülözhetetlenek, stabilabb lelkivilággal rendelkeznek.
Néhány kisebb követéses tanulmány is alátámasztotta, mely 25 évnyi adatot elemzett, hogy a fiatal felnőttek sikerességét nagyban meghatározza az, hogy 4-5 évesen mennyire aktívan vették ki a részüket a házimunkából. Azok, akik már egész kicsi koruktól osztoztak a házimunkában, sokkal magasabb eredményeket produkáltak a 20-as éveik során.
Azok a gyerekek, akik aktívan részt vesznek a háztartásban, fel tudják becsülni a munka fontosságát, jobban elmélyül a szülőkkel való kapcsolatuk, s későbbiekben a stresszesebb szituációkat is jobban kezelik” - írja a New York Times szakértője.
Viszont itt sem szabad szülőként túlzásba esnünk. Meg kell találnunk az egészséges egyensúlyt a gyerek terhelhetőségét illetően. S ha elsőre nem is mutat semmilyen együttműködést a gyerek, ne adjuk fel. Ha sikerül észrevétlenül becsempésznünk a felelősségtudatot a mindennapjaiba, akkor szülőként a lehető legjobban cselekszünk: kicsit jobban le tudjuk választani a képernyő világáról, önbizalmat adhatunk neki, és felkészíthetjük az életre, hogy a későbbiekben ne gyűljön meg a baja a felelősséggel.
Kapcsolódó cikkeink:
- Kilenc ötletes módszer, hogy élvezetes legyen a gyereknek a házimunka
- 7 ok, amiért a szigorú nevelés tesz a legjobbat a gyereknek
- Házimunka három évesen? Mégis mire jó?
- Mindenki más hibás, csak mi nem? - Miért nem tanítjuk meg a gyerekeket a felelősségvállalásra?
- Milyen viselkedést várhatunk a gyerektől a különböző életkorokban?
Forrás: Filantropikum.com
Kép: Africa Studio / shutterstock
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)