Amíg kicsi a gyerek, sok szülő esküszik rá, hogy náluk ilyen aztán soha nem fog előfordulni. Miért is fordulna? Otthon nem ezeket a szavakat használjuk, kulturáltak vagyunk, normálisak, és rossz a véleményünk a neveletlen, durván beszélő kölykökről.
Aztán elérkezik az óvoda, és vele együtt a határfeszegetés időszaka. Vannak, akik ezeket az éveket még komolyabb vulgáris kifejezések nélkül megússzák, de abban biztosak lehetünk, hogy innentől a vécépoénok jegyében fog telni az életünk (főleg, ha fiunk van). A szülő először elnézően mosolyog, eszébe jutnak a saját gyerekkori emlékei, hogy annak idején valóban ő is milyen viccesnek tartotta az ilyesmit. Néhány hónap múlva már fárasztó kezd lenni a pisi-kaki-puki-hányás témakör, amikor pedig szemünk fénye először kiáltja ránk dühében: Kaka vagy! – kezdjük rebesgetni, hogy itt most valami eléggé rossz irányba tart.
Mit tart. Száguld.
Vannak ugyanis gyerekek, akiknél alsó tagozatban végképp kiszabadul a szellem a palackból. Nevelhetted akármilyen szépen, lehetett akár a ’hülye’ szó is tiltólistás az otthonodban, ha olyan közegbe kerül, és fogékony rá, egy hónap alatt ráragad az összes durva kifejezés a nemi szervekkel, a szexuális élettel és az emésztési folyamattal kapcsolatban. Ha pedig ráragadt, használja is minden lehetséges alkalommal.
A legszebb az egészben, hogy nem is tudja, mit jelentenek. Néha, egy-egy különösen szalonképtelen kifejezés kimondása után rád néz ártatlan arccal, és megkérdezi: „Anya, amit most mondtam, mit jelent?”
Te pedig vakarod a fejed, és újra felismered, hogy aki előtted áll, még csak egy kisfiú, akinek nem tudod elmagyarázni az adott szó jelentését, hiszen a biológiai ismeretei rendkívül hiányosak – és nem biztos, hogy egy 7 évesnek feltétlenül részletekbe menően szeretnéd elmesélni az önkielégítés folyamatát, anélkül pedig nem fogja tudni, mit jelent az általa egy perccel korábban használt „kiverem a farkam” szókapcsolat.
Te pedig próbálkozol. Először figyelmen kívül hagyod, ahogy a szakértők javasolják – nem használ. Rászólsz – nem használ. Büntetsz – ez sem használ. Zsarolsz - semmi hatás. Végül újra figyelmen kívül hagyod, immár csak azért, mert minden egyéb módszer kudarcot vallott – és ez természetesen továbbra sem használ.
A gyerek káromkodik tovább.
Ha nálatok is felütötte a fejét hasonló probléma, hogyan kezelted? Van erre vajon más megoldás, mint az idő?
Kapcsolódó cikkeink:
- Csúnyán beszél a gyerkőc? Ne essen kétségbe! (Cikkíró pályázatra beküldött írás)
- A kurva életbe kisfiam, nem beszélünk csúnyán!
- A troll generáció szülei: vicces és gonosz szülői posztok
- Ó, hogy az a... - Ha káromkodik a gyerek
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)