Amíg kicsi a gyerek, sok szülő esküszik rá, hogy náluk ilyen aztán soha nem fog előfordulni. Miért is fordulna? Otthon nem ezeket a szavakat használjuk, kulturáltak vagyunk, normálisak, és rossz a véleményünk a neveletlen, durván beszélő kölykökről.
Aztán elérkezik az óvoda, és vele együtt a határfeszegetés időszaka. Vannak, akik ezeket az éveket még komolyabb vulgáris kifejezések nélkül megússzák, de abban biztosak lehetünk, hogy innentől a vécépoénok jegyében fog telni az életünk (főleg, ha fiunk van). A szülő először elnézően mosolyog, eszébe jutnak a saját gyerekkori emlékei, hogy annak idején valóban ő is milyen viccesnek tartotta az ilyesmit. Néhány hónap múlva már fárasztó kezd lenni a pisi-kaki-puki-hányás témakör, amikor pedig szemünk fénye először kiáltja ránk dühében: Kaka vagy! – kezdjük rebesgetni, hogy itt most valami eléggé rossz irányba tart.
Mit tart. Száguld.
Vannak ugyanis gyerekek, akiknél alsó tagozatban végképp kiszabadul a szellem a palackból. Nevelhetted akármilyen szépen, lehetett akár a ’hülye’ szó is tiltólistás az otthonodban, ha olyan közegbe kerül, és fogékony rá, egy hónap alatt ráragad az összes durva kifejezés a nemi szervekkel, a szexuális élettel és az emésztési folyamattal kapcsolatban. Ha pedig ráragadt, használja is minden lehetséges alkalommal.
A legszebb az egészben, hogy nem is tudja, mit jelentenek. Néha, egy-egy különösen szalonképtelen kifejezés kimondása után rád néz ártatlan arccal, és megkérdezi: „Anya, amit most mondtam, mit jelent?”
Te pedig vakarod a fejed, és újra felismered, hogy aki előtted áll, még csak egy kisfiú, akinek nem tudod elmagyarázni az adott szó jelentését, hiszen a biológiai ismeretei rendkívül hiányosak – és nem biztos, hogy egy 7 évesnek feltétlenül részletekbe menően szeretnéd elmesélni az önkielégítés folyamatát, anélkül pedig nem fogja tudni, mit jelent az általa egy perccel korábban használt „kiverem a farkam” szókapcsolat.
Te pedig próbálkozol. Először figyelmen kívül hagyod, ahogy a szakértők javasolják – nem használ. Rászólsz – nem használ. Büntetsz – ez sem használ. Zsarolsz - semmi hatás. Végül újra figyelmen kívül hagyod, immár csak azért, mert minden egyéb módszer kudarcot vallott – és ez természetesen továbbra sem használ.
A gyerek káromkodik tovább.
Ha nálatok is felütötte a fejét hasonló probléma, hogyan kezelted? Van erre vajon más megoldás, mint az idő?
Kapcsolódó cikkeink:
- Csúnyán beszél a gyerkőc? Ne essen kétségbe! (Cikkíró pályázatra beküldött írás)
- A kurva életbe kisfiam, nem beszélünk csúnyán!
- A troll generáció szülei: vicces és gonosz szülői posztok
- Ó, hogy az a... - Ha káromkodik a gyerek
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)