Először is írt 5 sor f betűt. Ezután előkerült a matek házi. Egy A4es fénymásolt lap, tele matematikai jelekkel. Megszámoltam 28 sor összeadás, kivonás, egyenlőség, kisebb, nagyobb jel várt megírásra.
Fanni becsülettel el is kezdte írni a jeleket, szépen egyiket a másik után. Aztán a lap felénél nyafogni kezdett. Fájt a keze, zsibogott a feje.
Együttéreztem vele. Az én fejem is zsibogott, pedig csak néztem, ahogy monoton rója a jeleket. Azt is láttam, hogy egyre csálébbak az irományai. Nem csoda, az elsősök még görcsösen fogják a ceruzát, hamar elfárad a kezük.
Néztem, ahogy küzd a véget nem érő relációjelekkel, és visszagondoltam azokra az évekre, amikor tanítottam.
Arra, hogy én bizony nem adtam leckét a tanítványaimnak. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a házifeladat felesleges nyűg. A csoport elenyésző része készítette el, közülük is a többség csak összecsapta. Ha valaki lelkes volt, annak szívesen adtam otthonra gyakorolnivalót, de kötelező lecke nem volt.
Mindössze három dolgot kértem a tanítványaimtól: járjanak az órákra, figyeljenek és érezzék jól magukat. Ez a három dolog ugyanis elegendő volt ahhoz, hogy sikeres nyelvvizsgát tegyenek.
Olyannyira, hogy egy idő után a nyelviskola "problémás" csoportjai nálam landoltak, és a segítségemmel egytől-egyig sikeresen vették az akadályt, amin korábban elbuktak.
A siker titka a rengeteg gyakorlás volt. A szokásos, unalmas, közös házifeladat ellenőrzés helyett minden órát a korábban tanultak ismétlésével kezdtük. Addig gyakoroltuk a szavakat, vonzatokat, igeidőket, amíg a tanítványok könyökén jöttek ki.
A jelenlegi oktatási rendszerben sajnos nincs idő az elmélyülésre, a tanultak begyakorlására és rendszerezésére. A tanárok nyomás alatt vannak, hogy az előírt anyagot időben leadják.
Pedig ahhoz, hogy a tanultak beépüljenek, időre lenne szükség. A kevesebb több elve ebben az esetben is hasznos lenne. Kevesebb tananyagban elmélyülni többet érne, mint rengeteg információn átszaladni.
Ahogy néztem Fanni küzdelmét a házifeladattal, arra gondoltam, hogy ennyi leckének semmi értelme. A felénél elfáradt, onnantól kezdve csak az lebegett a szeme előtt, hogy minél hamarabb letudja és mehessen végre szaladgálni.
Szerencse, hogy a házunk előtt van a játszótér, így maradt egy óra vacsora előtt az igazán hasznos dolgokra. A rohangálásra, mászókázásra, hintázásra és önfeledt bandázásra a barátaival.
Kapcsolódó cikkeink:
- Belegondoltál már ebbe, amikor épp megírod a gyerek házi feladatát?
- 8 hasznos tipp, amely segítségével tanulásra motiválhatod a gyerekedet
- 10 ok, amiért szuper a finn oktatási rendszer
- Nyűgös, vagy kimerült? Az iskolai túlterheltség
Forrás: Lányomnak az életről / Facebook
Kép: Jaromir Chalabala / shutterstock
.jpg){kind=small}
