Ezért ne alázd meg a gyereked, ha hisztizik

Egy klasszikus bolti jelenet

Egy kislány elejtette a müzliszeletét a zsúfolt szupermarketben, amelyet édesanyja ezután nem engedett neki megenni. A lány erre éktelen sivalkodásba kezdett, toporzékolt, sírt, mintha egy világ omlott volna össze körülötte. Az elhaladó nők közül többen együttérzően pillantottak az anyára – jelezni akarták neki, hogy érzelmileg vele vannak.

S ekkor odament egy idegen nő, és azt mondta a gyereknek: "Látod, hogy mindenki téged néz? Tudod, miért? Mert úgy viselkedsz, mint egy nagyra nőtt baba. Jobban vagy már, te sírós baba? Oá-oá! Ki kell talán cserélni a pelusodat?" Ekkor berúgta a müzliszeletet a legközelebbi polc alá, belenézett a kislány arcába, és hozzátette: "Fejezd be a bőgést, és viselkedj nagylány módjára. Most."

A kislány elhallgatott. Arcán még végigfolytak a könnycseppek. Amíg az ismeretlen nő elégedett arccal tovább tolta a bevásárlókocsit, ő csak ott állt, porig alázva.

A módszer látszólag hatékonynak bizonyult. A hiszti abbamaradt. Valami azonban mégsem volt vele rendben.
Egy felnőtt, egy elméletileg értelmes, érett személy kicsúfolta és pellengérre állította egy kisgyerek érzéseit. Azokat az érzéseket, amelyek lehet, hogy indokolatlanok voltak, és biztos, hogy nem a megfelelő módon voltak kifejezve, de léteztek, és az övéi voltak.

A gyerekek csúfolódnak. Valószínűleg mindnyájunkkal előfordult hasonló az óvodában, de ha a kortársaktól érkezett, és nem volt rendszeres, jó eséllyel nem is emlékszünk már rá. A felnőttől – szülőtől, tanítótól, vagy akár egy vadidegentől – érkező gúny azonban más. Az végigkísér az egész életünkön. Valószínűleg azért, mert a forrása egy tekintélyszemély, olyasvalaki, akiről egy kisgyereknek még magában sem lehet rossz véleménye.
Ha az ovistárs szekálja, lerendezheti magában annyival, hogy "Józsika buta", de egy ilyen korú gyermek nem fog hasonlót megfogalmazni az apjával vagy az óvó nénivel kapcsolatban. Ha a megszégyenítés felnőttől érkezik, biztos lesz benne, hogy az ő személyiségével és érzéseivel van a probléma.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy elfogadható viselkedés kiverni a nyilvános hisztit egy leesett müzliszelet miatt. Ám ha ilyen történik, két dolgot érdemes tudatosítanunk magunkban. Először is: a gyerek ilyenkor szenved. Szenved a rátörő, kontrollálatlan érzelmektől, szenved a szégyentől és a tehetetlenségtől. Másodszor: mi vagyunk a felnőttek. Reagáljunk példamutatóan, úgy, ahogyan tőle is várnánk. A csúfolódás pedig, még ha látszólag hatékony is, messze nem olyan viselkedés, amelyet szeretnénk, hogy eltanuljon tőlünk.

Indexkép: pxhere.com