Túl korán és túl sokat várunk el a gyerekeinktől?

"Hogyan szoktassam le a hisztiről?" 
"Hogyan értessem meg vele, hogy valamit nem szabad?" 
"Hogyan tanítsam meg osztozkodni?"

A baba-mama fórumok és a játszótéri beszélgetések leggyakoribb problémafelvetései ezek, igen sok esetben már akár 1-2 éves gyerekek esetében is. A szülők szándéka érthető, ám jobb, ha tudod: egy ilyen kicsi gyermek érzelmileg még nem áll készen ezekre a feladatokra.
 

A tanulmány szerint a szülők
 

• 24 százaléka úgy gondolja, a gyermek 1 évesen már képes kontrollálni az indulatait
• 42 százaléka szerint erre 2 éves korában érik meg
• 43 százaléka szerint a 2. születésnapján már tudnia kell osztozkodni
• 36 százalék úgy tartja, 2 évesen már ellen kell állnia a tiltott dolgoknak
• 56 százalék szerint ez a fajta szófogadás 3 évesen elvárható

A valóságban azonban mindezek a készségek később, 3-4 éves korban jelennek meg. Ebben az időszakban fejlődik ki az a fajta önuralom, amelynek hatására a gyerek maga is képes a tiltott dolgokat elkerülni, ekkor kezdenek ritkulni a hisztériás rohamok, mivel a gyerek egyre inkább képes lesz kordában tartani az indulatait, és az osztozkodás képességének kialakulása is ilyenkorra tehető.

Ez nem azt jelenti, hogy a gyermeknek óvodás kor előtt nincs szüksége korlátokra, vagy hogy nem kell elkezdeni megtanítani neki ezeket a fogalmakat.

Csupán arról van szó, hogy az erőfeszítéseink nem most, hanem később fogják meghozni a gyümölcseiket. Egy 2-3 éves nem azért veri ki a hisztit nyilvános helyen, és nem azért nem adja kölcsön a homokozólapátját, mert "nem nevelik", vagy mert "önző" hanem mert kicsi. Szerető, türelmes neveléssel, terelgetéssel és észszerű elvárások felállításával ezek a gyerekek is tüneményes óvodásokká fognak válni.

Csak győzzük kivárni. S ha ez az időszak nálunk elmúlt, ne felejtsük el, mi magunk min mentünk keresztül, amikor másokat látunk küzdeni a dackorszakos gyermekükkel.

Indexkép: flickr - Dan Hughes