A gyermekpszichológia "átmeneti tárgyaknak" nevezi ezeket a kedvenceket. Szerepük ugyanis, hogy a nagyvilágban elinduló apróság számára pótolják a szülők állandó közelségét - ahogyan mi is viszünk egy képet, apró tárgyat vagy ruhadarabot szeretteinktől, ha hosszabb utazásra indulunk. Lehet, hogy anya kiment a szobából, de Zsifi, a zsiráf ott marad és ez megnyugtatja a csöppséget.
Éppen ezen megnyugtató volta miatt nem szabad túlságosan korán rákényszeríteni a gyermeket, hogy váljon meg kedvencétől, hiszen akkor teljesen egyedül marad azokban a helyzetekben, mikor nem vagyunk mellette. Sürgetni sem hasznos a leszokást, azonban eljön a pillanat, amikor már muszáj szétválasztani a csemetét és imádott tárgyát.
Mikor kezdjük a leszokást?
Ezek közül a cumi éri el leghamarabb a sürgős-státuszt, ugyanis egy idő után a fogak és a beszéd fejlődésébe is belezavar, ha állandóan a gyermek szájában van. Amikor közösségbe megy a gyermek, általában praktikus az ölelősök jelenlétét is csökkenteni napközben, hiszen a lurkó egyik kis kezét folyamatosan lefoglalja a szorongatás, így kevésbé tud önfeledten és felszabadultan játszani.
Fontos, hogy olyan időszakot válasszunk ki a gyermek életében, mely hozzávetőleg nyugodt. Hagyjuk ki azokat az időket, amikor sokat utazunk; nagyihoz vagy nyaralni megyünk. Semmiképp sem lehet olyan időszak, amikor esetleg az egyik szülő nincs kéznél, ha bölcsőde- vagy óvodakezdés, netán kistestvér érkezése előtt állunk. Ezek az események, ha még oly örömteliek is, stresszt jelentenek, eltérést a megszokott életritmustól, amikor csemeténk még jobban fog a biztonságot jelentő átmeneti tárgyába kapaszkodni.
Ne legyünk ötletszerűek, előre fontoljuk meg, mikor szeretnénk a leszokást megejteni és készüljünk rá tudatosan, mert nem lesz könnyű. A gyermekkel is beszélgessünk, mondjuk el, mi fog történni, semmiképpen sem tüntethetjük el egyik napról a másikra magyarázat nélkül a vigasztárgyat. Ekkor ugyanis olyan rémületet okozunk, melyet végül csak a kérdéses dologgal fogunk tudni orvosolni. Ha visszakapja a gyermek, miután "eltűnt", azt pedig minden eddiginél erősebb ragaszkodás követi majd, összességében tehát hátra lépünk, nem előre.
Hogyan szoktathatjuk le a kicsit?
Építsünk fel tervet! A gyermek korától függően megtámogathatjuk egy mesével az eseményt. A cumit postára adhatjuk "egy kicsi babának, akinek nincs", elviheti a Cumimanó, a Fogtündér, hogy ajándékot hozzon helyette, de a Mikulás is figyelheti, hogy a rongyi valóban csak alváskor kerül-e elő, vagy hogy a plüss egérnek még mindig rágcsálódik-e a farkincája.
Amikor a lurkó már érti, milyen elven működik az üzlet, kilátásba helyezhetünk ajándékot is, melyhez készíthetünk matricás füzetet. Ha egy napig kibírja az ölelős nélkül, kaphat egy matricát - hét matrica után egy nagyobb matricát és négy nagyobb matricát beválthat egy régóta vágyott ajándékra. Fontos, hogy ha az "üzletes" megoldást választjuk, abba ne keverjük bele se a Mikulást, se a húsvéti Nyuszit - hiszen abban nincs varázslat, hogy anyához, apához hasonlóan megdolgozik valamiért a csemete.
Fontos a fokozatosság
A fokozatosság elvét mindenképp tartsuk be, egy egész álló nap cumizó gyerektől nem várhatjuk, hogy akár a legmotiválóbb jutalomért is, de rögtön elhagyja a vigasztárgyát. Eleinte próbáljuk meg elérni, hogy nappal, játék közben ne használja. Az alvós plüssöktól pedig elegendő akár csak nappalra megválnia a kicsinek, hiszen ölelgethet álmában egy plüssjátékot akár kamasz fejjel is. Ha pedig a gyermek önállóan tesz lépéseket az ügyben - "például: Anya, én már nagy vagyok!" felkiáltással nekünk adja kedvencét -, dicsérjük meg mindenképpen. Mondjuk el, mit szeretnénk tőle, és a kezdő lépések után bátorítsuk, hogy a következő lépést maga tegye meg.
A leszokás kulcsa a megfelelő motiváció - ennek kiválasztása a szülő feladata, hiszen mindenki ismeri a saját gyermekét. Ajándékra vágyik, esetleg jobban lázba hozza a varázslat és a Cumimanó meséje - mindenki döntse el maga, az ő gyermekének melyik út a legjobb. Ha pedig belekezdtünk, legyünk kitartók és türelmesek, ne adjuk fel - már csak azért sem, mert az újra és újra megkezdett leszoktatás után a csemete egy idő után immunis lesz mindenféle próbálkozásra. Ebbe a legjobb csak egyszer belekezdeni és végig is csinálni - együtt, szeretettel és türelemmel.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)