1. Rossz/Ügyetlen/Buta stb... vagy!
Ilyesmit többnyire azért mondunk, hogy lebeszéljük a helytelen viselkedésről a gyereket. Azonban óriási különbség van aközött, hogy valaki butaságot csinál, vagy buta. Az efféle, visszafordíthatatlannak tűnő, a gyereket és nem a tettét minősítő kijelentések azt sugallják, hogy nem egy rossz döntésről, pillanatnyi figyelmetlenségről beszélünk, hanem a rosszaság, butaság, ügyetlenség állandó állapot. S ha már egyszer rossz vagyok, miért ne csinálhatnék mindig rossz dolgokat? - gondolhatja a megdorgált csemete.
2. Bezzeg a Pistike
Mindannyiunk életében eljön egy pillanat, amikor megirigyeljük valaki más rokonát: a szomszéd fűje ugye mindig zöldebb, és a férje is figyelmesebb, az anyukája kevésbé házsártos és a gyereke…? Na, arra szavak sincsenek.
Persze ennek felemlegetésével is csak jobb viselkedésre szeretnénk bírni szeretteinket, de gondoljunk vissza saját gyermekkorunkra - milyen lehet valakinek folyamatosan az árnyékában élni? Gyermekünk azt gondolhatja egy idő után, hogy soha az életben nem lesz jobb a szomszéd Pistikénél, így hát kár is erőlködnie. Ő ugyanis másképp látja Pistikét, az ő szemében nem feltétlen "menő" vagy követendő példa, ha pedig örökké felemlegetjük, ellenségé válik, akire akkor sem hasonlítana, ha a szabad világ sorsa függne ettől. Soha ne hasonlítsuk gyermekünket máshoz, ha pedig mégis ebbe a hibába esünk, tegyük csendben és más módszerrel motiváljuk őt arra, hogy jobb legyen.
3. Nem, ehhez még kicsi vagy!
Ez a mondat gyakran kerül elő, ha a gyermek olyasmit akar csinálni, amihez tényleg kicsi: főzni, villanyt szerelni, húst vágni stb. De nem mindegy, hogyan beszéljük le a veszélyt jelentő dolgokról. Ha egyszerűen csak kikapjuk a kezéből azzal, hogy ehhez még kicsi, egy idő után azzal sem fog próbálkozni, amihez már elég nagy lenne. Inkább a benne rejlő veszélyre hívjuk fel a figyelmet (vigyázz, ez forró!) és ajánljunk fel olyan tevékenységet, melyben megjelenhet, amiről lebeszéltük (üres fazék és egy fakanál).
A másik eset, amikor valamit nem engedünk ugyanezzel a felkiáltással, ha nincs időnk kivárni, míg megcsinálja egyedül. Olykor-olykor mondhatjuk, hogy "hadd segítsek felvenni a cipőd, mert sietünk!", de az esetek többségében inkább igyekezzünk időt hagyni a gyermek önálló próbálkozására és semmiképpen se mondjuk neki, hogy még kicsi! Az ő szintjén ugyanis mindent képes végrehajtani: lehet, hogy kacsaláb, de fel tudja venni a cipőt. Tud főzni, sminkelni vagy fésülködni, szerelni vagy festeni - ha a neki megfelelő eszközöket a kezébe adjuk.
4. Hagyd, majd én!
A "helikopter-szülővé" válás egyik alapgondolata ez. Ha mindig mindent megcsinálunk gyermekünk helyett - ott lebegünk fölötte, mint egy segítőkész drón -, tökéletesen önállótlanná válik és minden apróságot tőlünk fog elvárni.
Olvasd el ezt is: Te is a legjobbat akarod a gyerekednek? Lehet, hogy rossz úton jársz
Természetesen - mint minden szülői hibának - ennek a késztetésnek az alapja is a jó szándék, hogy segítsünk gyermekünknek, ha küzd a kirakóssal, a LEGO szétszedéssel, vagy az étel felvágásával a tányéron. Azonban az egyszeri alkalom idővel többszöri lesz, majd bennünk és a gyermekben is viselkedésként rögzül. Hagyjuk csak önállóan próbálkozni, adjunk inkább tanácsokat szóban, és csak akkor lépjünk tevőlegesen közbe, ha végképp nem kecsegtet semmi sikerrel a dolog.
5. Majd ha letettél valamit az asztalra!
Másképp: annyit érsz, amennyit elérsz.
Természetesen egy kamasznak már abban az esetben, ha jogokat követel magának, válaszolhatjuk, hogy erről majd akkor beszélünk, ha... Azonban egy kisgyerekkel szemben az elért érdemek alapján meghatározni a legegyszerűbb dolgokat is komoly hiba, mely eltárgyiasítja, szeretetteleníti az ő kis világát. Kijelölhetünk különféle jutalmakat, előnyöket az iskolai, edzésen elért teljesítményért cserébe, azonban tudatosítsuk, hogy ez a kemény munka jutalma és nem azt jelenti, hogy maga a gyermek ér annyit, mint a jutalom.
6. Amikor majd te is … leszel, mint a nagypapa!
Ügyvéd, focista, zenész, mérnök… minden családban akad valaki, akinek a karrierje magasra ívelt és követendő példa lehet, vagy esetleg derékba tört és kiteljesedés nélkül maradt. Ha pici korától azt sulykoljuk a gyerekbe, hogy neki is olyan jó építésznek kell lennie, mint apának, "hogy büszkék lehessünk rád!", azzal éppen nem a fényes pályafutás felé terelgetjük. Az ilyen elvárások azt sugallják, hogy bármit tehet a gyermek, nem fog megfelelni nekünk.
A mi megrekedt vágyainkat (newage-nyelven: beteljesületlen karmát) pedig hiba kivetíteni gyermekeinkre. Vegyük tudomásul, hogy ő önálló lény, külön személyiség, talán a mieinktől teljesen eltérő kvalitásokkal. Lehet, hogy sosem lesz olyan tehetséges grafikus, mint a nagymama - és ha ráerőltetjük, kudarcot kudarcra halmoz a rajzolással -, viszont talán örökölte az apukája zenei érzékét és ő lesz a jövő Pavarotti-ja vagy John Lennon-ja.
A gyereket mindig saját magához mérjük! És ha valamiben tehetségesnek mutatkozik, dicsérjük és támogassuk abban a tevékenységben, még akkor is, ha az szöges ellentéte a mi elképzeléseinknek.
7. Ne légy már pisis!
Amit jószándékkal üzenni szeretnénk egy ilyen mondattal, még lehet is helyén való, azonban inkább másként fogalmazzuk meg. A gyermek nem azért sír, fél, vagy nem szeretné megenni az ebédet, mert kicsiként viselkedik. Azt, hogy "légy ügyes nagy fiú", inkább csak finomhangolásra használjuk - ha már tud enni egyedül, csak sokáig piszmog vele, ha már tud kérni, csak nem volt elég udvarias és hasonlók.
A félelemnek, fájdalomnak azonban az okát kell megkeresnünk - gondoljunk bele, az orvosnál mi sem éreznénk jobban magunkat, csak mert félni vagy fájdalmat érezni "ciki". Akkor sem fogjuk tudni ezzel megfékezni csemeténket, ha aránytalan, túlzó módon reagál egy-egy helyzetre. Lehet, hogy az eséskor még csak le sem horzsolta magát, és fájdalma sem komoly, csak azért üvölt, mert nagyon fáradt és nyűgös. Ezek a dolgok nem múlnak el, csak mert összeszidjuk, hogy "úgy bőgsz, mint egy baba!"
Az ilyen és ehhez hasonló frázisoknak soha nem a szándékuk jelent gondot. Ha azonban nem vigyázunk a fogalmazással, életre szóló bizonytalanságot, görcsösséget helyezhetünk gyermekünk lelkébe. Pozitív, megerősítő mondatokat használjunk szándékaink kifejezésére, és ezáltal magabiztos, kiegyensúlyozott felnőtté válhat a most még csak cseperedő lurkó.
Olvasd el ezt is: Tehetségesnek vagy értéktelennek hiszi magát a szavaidtól? - a pozitív kommunikáció hatásai a gyerekekre
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)