Tolerancia a transzneműséggel szemben: felvilágosult gondolkodás vagy gyermekbántalmazás?

Már 14 millió megtekintésnél már az a Facebookon terjedő videó, amelyen egy 20 év praktizáló gyermekorvos ad hangot abbéli aggodalmának, hogy valami nagyon veszélyes folyamat vette kezdetét a transzneműség normális dologként való kezelésével.
Mint mondja: az, hogy férfinak vagy nőnek születünk-e, már a fogantatáskor eldől. Ezt az információt hordozza a DNS-ünk és testünk minden sejtjébe beleég. Aki rendelkezik Y-kromoszómával, az fiúként, aki nem, az lányként fejlődik. A férfiak és a nők között 6500 genetikai eltérés fedezhető fel, amelyeket semmilyen hormonkezelés és sebészeti beavatkozás nem tud megváltoztatni.

Az identitás azonban nem biológiai, hanem pszichológiai fogalom.

A gondolatok és érzések nem biológiailag determináltak. Egy érzés vagy egy gondolat lehet igaz vagy hamis. Ha egy nő ma besétál az orvosi rendelőbe, és közli, hogy ő Margaret Tatcher, akkor az orvos elmebetegnek tartja, és felírja számára a megfelelő gyógyszeres kezelést, amitől elmúlik a téveszméje. Ha azzal megy be, hogy ő férfi, az orvos gratulál neki, amiért felismerte, hogy transznemű. Senki nem vállalkozik egészséges karok és lábak amputálására, pusztán azért, mert a páciens így jobban érzi magát, egészséges melleket vagy péniszeket azonban tömegével távolítanak el.
 

A doktornő szerint senki nem születik transzneműnek.

Azok a gyerekek, akik így éreznek, valami egyéb problémával küzdenek. Illusztrációként elmeséli egy kis páciense, Andy esetét. A kisfiú 3 éves korától egyre lányosabban kezdett viselkedni, babákkal játszott, és azt mondogatta, hogy kislány. Az orvos terápiára irányította a családot, ahol hamarosan kiderült, hogy Andynek 3 éves korában beteg kishúga született. A kistestvér gondozása, fejlesztése miatt a szüleinek a kelleténél sokkal kevesebb ideje jutott Andyre. A kisfiú úgy érezte, azért hanyagolják el, mert fiú, és ha ő is lány lenne, visszaszerezhetné a szülei szeretetét.
Az eset még a transzgender lobbi térhódítása előtt történt, a kisfiú pszichológus segítségével helyrejött lelkileg és visszaszerezte normális identitását. Ma minden bizonnyal a legtöbb szakember arra biztatná a szülőket, hogy változtassák meg Andy nevét, kezeljék őt lányként, és amilyen hamar csak lehet, kezdjenek bele a hormonkezelésbe, hogy mielőbb lánnyá válhasson.

Ma az Andyhez hasonló gyerekek olyan gyógyszereket kapnak, amelyeket eredetileg a prosztatarák és a nőgyógyászati daganatok kezelésére fejlesztettek ki. Ez megakadályozza kamaszkorukban a biológiai nemüknek megfelelő hormonok termelődését, ám senki sem tesztelte korábban, hogy milyen egyéb hatással vannak a gyerekekre. Az biztos, hogy a memóriára rossz hatással vannak, a többi pedig nem érdekel senkit. Véleményük szerint, ha a gyerek nem kapja meg a kezelést, öngyilkos lesz. A nemi szerepzavarral küzdő gyerekeket egészen egyszerűen kémiai kasztrációnak vetik alá, pedig a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a biológiai nemük megélésében támogatja őket a környezetük, kamaszkorukra helyrejönnek.

Azok a hormonok, amelyekkel ezeket a gyerekeket kezelik, ösztrogént és tesztoszteront tartalmaznak. Bizonyítottan növelik a szívbetegség, a diabétesz, a stroke, bizonyos ráktípusok és komoly érzelmi problémák kialakulását. Miközben pedig az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia minden erejével igyekszik a tizenéveseket lebeszélni a tetoválásokról, mivel azok örökre szólnak, ugyanez a szervezet támogatja azt, hogy 16 éves lányok akár szülői beleegyezés nélkül is eltávolíttathassák mindkét mellüket.

A doktornő szerint az, hogy ma bizonyos országokban már óvodás kortól azt nevelik a gyerekekbe, hogy lehetséges az, hogy rossz testbe születtek, súlyosan torzítja a kicsik valóságról alkotott elképzelését. Kinek hihet egy gyerek, ha még a saját testének sem? Az iskolákban történő transzneműség kampány pedig nem más, mint gyermekbántalmazás, amely kémiai kasztrációhoz, meddővé tételhez és csonkításhoz vezet.

Mindezt a felvilágosult gondolkodás jegyében.

Forrás: facebook
Indexkép: flickr - Tim Pierce