Jocó bácsi üzenete minden szülőnek, aki elhagyja gyermekét

Balatoni József, író, történelemtanár oldalát már közel 35.000-en követik, nevével egyre több fórumon, magazinban, rendezvényen találkozhatunk. Őszinteségének és elhivatottságának köszönhetően napról-napra népesebb követőinek tábora: ő az a tanár, aki tényleg a gyerekek érdekeit tartja szem előtt, remekül megtalálja velük a közös hangot - és az ő érdekükben sosem fél elmondani véleményét.

Mivel pedagógusként nap mint nap szembesül a gyermekek életét érintő problémákkal, időről időre fontos üzenetet fogalmaz meg a szülők számára. (Olvasd el ezt is >> Kiakadt a népszerű történelemtanár: kinek a hibája, ha kezelhetetlen a gyerek? - Jocó bácsi őszinte üzenete a szülőknek) 
Ismét komoly témáról ír, melyet most is érdemes elolvasni - s legfőképp eljuttatni az érintettekhez...

Ma Magyarországon 350.000 egyszülős család él, számuk napról napra növekszik. A válás van, hogy tényleg elkerülhetetlen és a legjobb megoldás - a gyermekek életéből való teljes kilépésre és elhanyagolásra azonban nincs mentség. Jocó bácsi posztját változtatás nélkül közöljük:

"Ha szülő vagy, viselkedj is úgy!

Minden évben az ötödikesekkel a hon- és népismeret óra egyik nagy kutatómunkája a családfakutatás és családfakészítés. Évről-évre egyre nehezebb, egyre szívszaggatóbb olvasni a történeteket és látni a hiányos ágú fákat. Nagyon sok apuka lép le a családjától, de az utóbbi időben egyre több anyuka is megpattan. Fájdalmas olvasni 10-11 évesektől, hogy utálja, hogy szétszakadt a családja, hogy nem is ismeri az apját, nem beszélhet a nagyszüleivel, mert a szülők összevesztek vele. Pedig a dolgozatok 60-70%-a ilyen. Egyre több lesz.

Könyörgöm, ezt hogyan tudja bárki megtenni a saját gyerekével? A válás mindig benne van a pakliban, nem is megvetendő, ha valakik már nem tudnak együtt élni és inkább külön utakon folytatják. De az ember nem a gyerekétől válik el, ő nem tehet semmiről, ártatlan elszenvedője és áldozata az egésznek.

Kedves elment anyák és apák!

• Tudjátok, hogy egy gyerek nem plüssmaci, amit ha meguntok, fel lehet tenni a polcra?
• Tudjátok, hogy ezeknek a lányoknak, srácoknak mennyire hiányoztok?
• Tudjátok, hogy folyamatosan gyötri őket az önvád, marcangolják és hibáztatják magukat?
• Tudjátok, hogy a többségük azt gondolja, hogy vele van baj, mert őt nem lehet szeretni és miatta nem mentek?
• Tudjátok, hogy depresszió, szorongás van a kis lelkükben?
• Tudjátok, hogy rengetegszer felteszik magunkat a miért kérdéseiket és nem találják rá választ, amit tőletek tudnának megkapni?
• Tudjátok, hogy ők anyakép és apakép nélkül nőnek majd fel, párkapcsolataikra és az életükre is kihat ez az egész, amit ti okoztatok?
• Tudjátok, hogy mennyire vágynak az odafigyelésre, a szeretetre, amit az ottmaradt szülő és egy szuper nevelőszülő sem tud pótolni?

Nem, nem tudjátok. Vagy tudjátok, de nem gondoltok bele, nem érdekel titeket! Pedig jó lenne, ha tudnátok, megértenétek és tennétek ez ellen! Nagyon nagy a felelősségetek ebben, a szenvedélyes éjszakától egész életeteken keresztül. Ezt nem lehet semmissé tenni, eldobni! Bízom benne, hogy legalább néhányan elgondolkodnak és legalább a miértekre választ adnak... Dühös vagyok és szomorú. Mert próbálunk nekik segíteni, de sosem fogunk tudni titeket pótolni, bármennyire is szeretnénk. Csak ti tehettek ezért, és kérlek, tegyetek is!"

Kép: PublicDomainPictures / Pixabay