A mai kutatások szerint, sok esetben teljesen váratlanul bukkan fel a tehetség, melyre nem feltétlenül ad magyarázatot az öröklés, hiszen átlagos – és bocsánat, de – középszerű intelligenciával bíró szülőktől származnak, még a nagyszülők, dédszülők ágán sem fedezhető fel a kiemelkedő képesség nyoma.
Senki nem tudja, hogy a régmúlt időkben hány csodagyermek kallódott el az eke szarva mellett, vagy cselédsorban, azokat viszont, akiknek volt lehetőségük kibontakoztatni, az egész világ ismeri.
Mint például Wolfgang Amadeus Mozart, akiről tudjuk, hogy már négy évesen megírta élete első szimfóniáját. A nagyon fiatalon elhunyt zenei zseni neve egybeforrt a csodagyerekség fogalmával. Sokkal kevesebben ismerik Maria Gaetana Agnesit (1718-1799), aki ötévesen már nyelvzseninek számított, kilencévesen akadémiai előadást tartott a nők tanuláshoz való jogáról latinul, és ő írta az első olyan könyvet, mely a differenciál- és integrálszámításról szól. Egy olyan korban lett a bolognai egyetem matematika és filozófia tanszékének vezetője, amikor a nők nem léphettek tovább a „hagyományos princípiumok” teljesítésénél. Borzasztó még csak belegondolni is, hogyha Mozart, vagy signorina Agnesi paraszti sorban nőtt volna fel, ma mennyivel szegényebb lenne a kultúránk.
Ahogy az orvostudomány, a közegészségügy és persze maga a társadalom fejlődött, úgy bukkantak fel egyre gyakrabban a kiemelkedő képességekkel bíró gyermekek. Az, hogy egyáltalán túlélték saját gyermekkorukat és nyomot hagyhattak a kultúrában, tudományban, annak köszönhető, hogy tudtak élni a lehetőségeikkel. Az már más lapra tartozik, hogy a mindenkori társadalom néha elutasító az újdonságokkal szemben; számtalan művész tengette életét nyomorúságos körülmények között és vált akár századokkal később elismertté.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Nem szabad elsiklani egy tényező mellett, ami talán sokkal fontosabb, mint maga a tehetség.
A lehetőség
Ma is vannak olyan szegletei a világnak, ahonnan nagyon nehéz, ha nem lehetetlen kitörni, vagy ahol a mindennapi túlélés viszontagságai kegyetlenül behajtják áldozataikat.
Mi, akik fűtött szobában, jóllakottan, egészségesen ülünk a számítógépeink előtt, szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Biztonságos környezetben neveljük gyermekeinket, és ha csak hangyacsápnyi nyomát is látjuk annak, hogy szülői elfogultságunkon túlmutatóan, objektíve is „jobb” mint a kortársai, már izgatottan kutatjuk azokat a bizonyos lehetőségeket. A lehetőségeket, melyekkel biztosítani tudjuk számukra, hogy valami nagyszerűt alkossanak, hogy nyomot hagyjanak maguk után és nem utolsó sorban, hogy felnőve nagyobb anyagi biztonságban élhessenek.
A tehetség kamatoztatása mára szinte egyet jelent az anyagi függetlenséggel, hova tovább gazdagsággal; nem egy olyan esetet ismerünk, ahol a szülők a saját gyermekeik hátán másztak fel az uborkafára. Etikátlan? Az. Elkerülhető? Igen.
Valljuk be, legalább önmagunknak, hogy igen nagy a kísértés. Nem az egy-két-sok perc hírnév és ismertség az igazán vonzó, hanem a pénz, ami a tehetség kiaknázásában rejlik. Az, hogy alapvetően a gyerekeinknek akarunk jót, hamar feledésbe merülhet, ha nem vigyázunk arra, hogy megőrizzük a józan és objektív mérlegelés képességét.
Csak három, ismert példát emelek ki a „jóakaratú” szülők közül:
- Steffi Graf édesapja hírhedt volt szigorú, már-már kíméletlen nevelési módszereiről, mellyel kijuttatta tizenhárom éves lányát a profik közé a Roland Garrosra. Az sem vet rá jó fényt hogy nem keveset elsikkasztott a lánya vagyonából.
- Macaulay Culkin, – mindannyiunk Kevinje-, is megsínylette a szülői gondoskodást; az ő szerető papája is jelentős összegeket gondolt magáénak tehetséges fia pénzéből.
- A felelőtlen szülői magatartás kvázietalonja Joe Jackson papa, azaz Michael Jackson édesapja. Ő nemcsak szigorú, de kifejezetten kegyetlen következetességgel nyúzta le tehetséges gyermekeiről a hetedik bőrt is és nem csupán átvitt értelemben; a lelki és verbális terror mellett a fizikai bántalmazástól sem riadt vissza. Egy egész együttest faragott a fiaiból; a The Jackson5 a leghíresebb formációk egyike, de a siker keserű levét máig isszák a még élő testvérek.
A három imént felsorolt, ismert tehetség közül a teniszezőnő járt a legjobban; ma boldog és kiegyensúlyozott családi életet él a szintén ex-teniszező, André Agassi oldalán (aki maga is csodagyerekként robbant be a profi tenisz világába tizenhat évesen). Ha valaki, akkor ők egészen biztosan tudják, hogy milyen túlkapásoktól kell megóvniuk önmagukat és gyermekeiket, akik szintén sportolók, bár nem a teniszben jeleskednek.
Macaulay személyiségére nem volt jó hatással a rivaldafény. Alkohol és drogproblémái miatt többször volt elvonón; hogy sikerül-e visszajutnia oda, ahonnan angyali mosolyú szöszke kisfiúként elindult, kérdéses. Többszörös visszaesőként hiába tehetséges, ha képtelen következetesen és koncentráltan élni és dolgozni.
A legsúlyosabb kárt, tény és való, hogy Jacko szenvedte el. Személyiségének torzulása publikált és jól nyomon követhető; ő lett a modernkori pánpéterek analógiája, a kisfiú, aki nem tudott és nem is akart felnőni. Számos kiváló jellemvonással bírt, de az árnyoldalai is ismertek. Plasztikai műtét függősége, ambivalens viselkedése, paranoiája, kíméletlen maximalizmusa és szinte már beteges perfekcionizmusa szintén nyomon követhető a korabeli média jóvoltából, ahogy hírhedt, bár máig vitatatott szexuális devianciája is.
Az elrettentő példák után nézzük, mi mit tehetünk azért, hogy ne essünk bele a szörnyetegség csapdájába.
- Szülőként első sorban azt kell tisztázni önmagunkkal, hogy valóban a gyermek érdekeit tartjuk-e szem előtt, amikor egyengetni kezdjük az útját.
- Legyen sportoló, kicsi tudóspalánta, zenei talentum, vagy nyelvzseni, a tehetség kibontakoztatása, a lehetőségek felkutatása mellett elsődleges feladatunk megőrizni a gyermekkorát. A nevetés, a zsiványkodás, a nagy csatangolások, kirándulások emléke fogja igazán megérlelni a testét, lelkét és szellemét.
- A kiegyensúlyozott családi háttér, a következetesség, a támogatás a legtöbb, amit szülőként adhatunk a gyermekeinknek, akár tehetségesek, akár imádni valóan hétköznapiak.
- Nagyon-nagyon fontos: soha se hangsúlyozzuk a különbséget közte és a testvérei vagy más gyerekek között. Ha állandóan azt sulykoljuk bele a gyerekbe, hogy ő több, jobb, mint mások, nagyon csúnyán és drámaian fog elbukni ott, ahol teljesen átlagos. Mert higgyék el, egészen biztosan van olyan terület, ahol az.
- A tehetség önmagában semmire nem elég kitartásra és céltudatosságra nevelés nélkül. Újabb és újabb tanfolyamok, készség- és képességfejlesztők helyett tanítsuk meg tanulni, fókuszálni, tervszerűen gondolkodni és cselekedni. Ezekkel a képességekkel többre megy majd felnőtt korában is, mint azzal az emlékkel, hogy tízévesen kora reggeltől késő estig robotolt a sikerért, míg az osztálytársai, barátai a téren rúgták a bőrt, vagy éppen hálózatban tolták a Minecraftot.
- Végül pedig, ne felejtsük, elsősorban: gyerek. Éretlen, kibontakozásra váró személyisége hordozhatja ugyan a tehetség szikráját, de nem attól lesz boldog. Vegyük figyelembe azt is, hogy ő mit akar. Elvégre az ő élete.
Fotó: woodleywonderworks / flickr
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)