Kevesebb mobilozás - kevesebb hiszti

A Michigani Egyetem kutatói érdekes – bár valószínűleg már többünk által tapasztalt – összefüggésre lettek figyelmesek. Megfigyelésük során úgy tapasztalták, hogy azok a gyerekek voltak hajlamosabbak a hisztériás rohamokra, akiknek szülei rendszeresen félbehagyták a velük való játékot vagy beszélgetést azért, hogy rápillantsanak a telefonjukra.

„Tudjuk, hogy az elektromos eszközök használata során a szülők válaszkészsége megváltozik, és ez nem éppen ideális módon változtatja meg a gyerekükkel való kapcsolatukat. Nagyon nehéz dolog egyszerre foglalkozni a telefonunkból érkező információkkal és a gyerekeink jelzéseivel.” – mondta el a kutatás vezetője, Jenny Radesky.

Noha erre az összefüggésre laikus szülők pusztán a józan eszüket használva is rájöhetnek, a mostani az első kutatás, amely meg is erősítette a jelenséget.

A szakemberek 170 amerikai családot vizsgáltak meg. Azt nézték, milyen gyakran történik meg a családi együttlét során, hogy a társalgást félbeszakítja valaki a telefonja babrálásával, és hogy tapasztalható-e kimutatható összefüggés ez, és a különböző viselkedési problémák – nyafogás, duzzogás, nyugtalanság, vagy éppen hiperaktivitás és durva hisztériás roham – között. Úgy tapasztalták, hogy még a „látszólag normális mennyiségű” telefonozgatás is komolyan befolyásolta a gyerekek viselkedését.

Bár Radesky leszögezte, hogy egyelőre korai lenne egyértelmű következtetéseket levonni az eredményekből, most úgy tűnik, hogy a még oly ártalmatlan dolgok is, mint egy sms elolvasása, rossz hatással lehetnek a gyerekek indulatkezelésére.
 

Egyéb ötletek hisztikezelésre

Az osztatlan figyelem biztosítása mellett is előfordulhat, hogy gyermekünk néha kiborul. Talán éhes, talán fáradt, vagy egyszerűen csak olyan napja van, hogy semmi sem jó. Az alábbiakban néhány ötletet olvashatunk arra az esetre, ha már "tűzoltásra" van szükség:
 

Ne vegyük magunkra

Bár én személy szerint nem hiszem, hogy engedni kell a „te vagy a legrosszabb anya a világon!” és hasonló megnyilvánulásokat, mindent azért nem kell magunkra vennünk. Nem valószínű, hogy a gyerek kizárólag azért nem eszi meg a reggelit, vagy azért nyávog a csokiért, hogy minket bosszantson. Próbáljuk máshonnan megközelíteni a problémát, hátha találunk valamilyen elfogadható megoldást.
 

Fogalmazzuk meg az érzéseit

Kicsi gyerekek még gyakran nincsenek a nyelvi fejlettségnek azon a szintjén, hogy megfogalmazhassák az érzéseiket. Segítsünk nekik! Csendes, de határozott hangunkkal egyrészt ott helyben is segíthetünk nekik lenyugodni, másrészt pedig a későbbiekben is kevesebb hisztire számíthatunk, ha érzéseiket és vágyaikat szavakkal is ki tudják fejezni. Ezzel a módszerrel nagyszerűen fejleszthetjük gyermekünk érzelmi intelligenciáját.
 

A humor, mint megoldás

A humor már sok nehéz helyzeten segítette át a gyerekeik indulataival vagy szófogadatlanságával küzdő szülőket. „Nem engeded, hogy rád adjam a zoknit? Akkor a füledre húzzuk!” – gyakran elég ennyi, mindenki nevetni kezd, és máris megoldódott a probléma.
 

Hagyjuk figyelmen kívül!

Sok neves pszichológus és szülő esküszik arra a módszerre, hogy a hisztis gyerekkel egyszerűen nem kell foglalkozni. Esetleg megpróbálkozhatunk azzal, hogy ha kitör a jelenet, a gyerek „láthatatlanná” válik számunkra. „Hova lett Panni? Az előbb még itt volt, de most sehol nem látom.” Az én gyerekeim ettől csak még idegesebbek lettek, de sokaknak bejön.
 

Egy egyszerű kérdés

Főleg nagyobbacska gyerekek esetében lehet célszerű feltenni nekik a következő kérdést: mekkora a kiváltó probléma? Kicsi, közepes vagy nagy? Amellett, hogy ezzel jelezzük, érdekel a véleménye, a gyerek ezen elgondolkozik, az esetek többségében magától is belátja, hogy nem igazán súlyos a helyzet. Ha azonban nagy a baj, együtt kereshetjük meg a megoldást.

Fotó: Nicki Dugan Pogue / flickr