Előre leszögezem: én magam abszolút nem vagyok fogékony a természetfelettire. Nem hiszek a jóslásban, nem vonz a meditáció, és bár többször jártam olyan rendezvényen, ahol állítólag démonoktól lehetett megszabadulni, és mennyel kapcsolatba kerülni, ideges kényelmetlenségen kívül mást nem éreztem. Van ilyen.
Mindemellett én sem tudok egy vállrándítással elmenni a rengeteg olyan beszámoló mellett, amelyek arról szólnak, hogy a kicsi gyerekek furcsa lényeket látnak a lakásban. Főleg régi, sokat látott épületek lakói számolnak be arról, hogy a gyerekeik olyan dolgokat érzékelnek, amelyekről elvileg nem lehetne tudomásuk. Egy ismerős kisfiú például összekötözött kezű bácsikat emlegetett egy olyan házban, ahol annak idején valóban embereket bújtattak. "Van szemük, de nincs szájuk!" - mesélte 2-3 éves korában a hátborzongató részleteket.
Egy másik, akinek nem sokkal korábban a lakásban halt meg a nagymamája, elmondta, hogy a mama visszajött megszerelni a néhány hete elromlott zenélő játékát – és a szülők döbbenetére a játék valóban újra működött.
A Scarymommy újságírónője maga is első kézből hallhatta kétéves kisfia beszámolóját egy szomorú piros szemű kislányról. A kis híján sokkot kapott anya a Facebookon keresett sorstársakat, és kiderült, megdöbbentően sokaknak van hasonló saját élményük. Egyikük elmesélte, hogy az ikerlányai rendszeresen egy Magdalina nevű láthatatlan lánnyal teáznak. Magdalinának a kislányok dédnagymamáját hívták, aki néhány nappal a születésük előtt hunyt el. A képzeletbeli játszópajtásnak még a kedvenc teája is megegyezett a dédiével.
Más szülők egyenesen látni is vélik a gyerekükkel játszó természetfeletti lényt. Két angol szülő A Daily Mail-nek számolt be arról, hogy a bébimonitoron furcsa alakot véltek felfedezni a kisfiuk ágya mellett. Felmentek megnézni, mi az, de nem láttak semmit, miközben a képernyőn végig ott volt az illető. A lap le is közölte a felvételeket, ám ezeket nyugodtan lehet fenntartással is kezelni, mivel nem nehéz dolog ily módon manipulálni a képeket.
A természetfelettire szakosodott iparágak képviselői szerint ebben semmi különös nincs. Általános vélekedés nem csak a jósnők, hanem az átlagemberek körében is, hogy a gyerekek fogékonyabbak a szellemvilágra, mint a felnőttek, mert még jobban nyitva van rá a szemük. Hogy ez a „szem” mikor záródik be, vita tárgya. Egyesek szerint hároméves korban – ez az oka annak, hogy általában senki nem emlékszik arra, hogy gyerekkorában ilyesmit tapasztalt volna -, orosz kutatók viszont állítólag megtalálták a „tobozmirigyet”, amely a mentális látás szerve, és hétéves korra fizikailag is elhomályosul – legalábbis ezt állítja Morgána jósnő.
A pszichológusok azonban szkeptikusabbak. Bodnár Csilla gyermekpszichológus úgy fogalmazott: a képzeletbeli barát megléte teljesen normális jelenség egy bizonyos életkorban, és csak a felnőttek csinálnak szellemet a gyerek fantáziájának szüleményéből.
(Kapcsolódó cikkünk: Valóban érzékelik a szellemeket a gyermekek?)
Mit gondoltok? Láthatnak a gyerekek szellemeket, vagy csupán élénk a fantáziájuk? Ti tapasztaltatok hasonlót a gyerekeiteknél, esetleg van emléketek ilyesmiről a saját gyerekkorotokból?
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)