"KÖZÉPSŐ GYEREK" Szindróma

A válasz a kérdésre:

Igen, a középső gyerek szindróma egy létező, valós gond!
Sok munkát és odafigyelést igényel, hogy a problémát kezelni tudjuk. Minél fiatalabb korban kezdünk vele foglalkozni, annál biztosabb, hogy a középső gyerek lelki sérülések nélkül, kiegyensúlyozott, önbizalommal teli felnőtté válik, aki állandó megfelelési kényszer nélkül tudja élni az életét.

Legnagyobb jóindulatuk mellett követnek el a szülők apró-cseprő hibákat, mely a középső gyerek személyiségét jelentősen meghatározzák.
 

Mi is történik valójában?

Az első csemete 1-2-3… évig élvezi a szülők osztatlan és teljes figyelmét, aggódását. Ezt megszokja és később is kiköveteli magának. Nagy traumaként éli meg a kistestvér születését és mindent megtesz, hogy előjogait minél nagyobb számban érvényesítse továbbra is.

A középső gyerkőc már egy meglévő, működő, összeszokott családba érkezik. Nem utolsó sorban itt egy rivális várja. Ő soha nincs egyedül a szüleivel, mindenen osztoznia kell, a szereteten, az időn, játékon…

Állandó bizonyítási és megfelelési kényszer hajtja, hogy elismerjék, megdicsérjék. Ezért a középső gyereket a végletek jellemzik:

• vagy állandóan kockázatot vállal, hogy felfigyeljenek rá
• vagy alárendelt szerepet vállal, hogy Ő legyen a jó gyerek, akit megdicsérnek, akire büszkék.

A 3. gyermek, a „kicsi” pedig újra megkap minden figyelmet szüleitől, hiszen apa-anya ilyenkor újra úgy érzik, hogy teljesen megfiatalodtak, újra van pici a családban. (Hát, ha még más nemű is, mint az első kettő!)

A kistestvér születése a középső gyereket viseli meg a legjobban. Neki nincs meg a legidősebbnek járó hatalom és megfosztották a legkisebbnek kijáró figyelemtől is. Úgy érezheti, hogy elveszik a testvérei között, így még inkább vágyik a szeretetre, a szülők figyelmére. Általában alul értékeli önmagát, sokszor nyúl figyelemfelkeltő eszközökhöz.

Összességében azonban ő a családban a jó gyerek, vele van a legkevesebb probléma! Legalábbis a felszínen!

Gondolom, most mindannyian azt várjátok, hogy megírjam, mi a megoldás!

Varázspálcám nincsen. Mindenkire alkalmazható általános érvényű dolgokat nem tudok és más sem tud adni. Az 1900-as évek elején ismerte fel és írta le a problémát Alfred Adler osztrák pszichiáter, de általános megoldást azóta sem találtak, mert túl sok változó van, mely körülvesz egy középső gyereket. Hiszen minden családban más pl.:

• a testvérek neme
• a közöttük fennálló korkülönbség
• a gyermekek temperamentuma
• a környezeti hatások (teljes család, elvált, új család féltestvérrel…)

Egyedi eseteket megvizsgálva azonban mindig találtak és találunk ma is megoldást, mely megnyugvást ad gyermeknek-szülőnek egyaránt!

Egyet ne felejtsünk, nem lehet egyformán szeretni gyermekeinket, mert mindegyiknek másra van szüksége. A csoda abban lakozik, hogy felismerjük ezeket az egyéni igényeket és aszerint osszuk végtelen szeretetünket, törődésünket.

Tudjátok! Az egy szobában lévő növényeket sem egyformán kell öntözni, gondozni. :)

Cikkem abban segít, hogy felismerjük a problémát és megértsük, hogyan éreznek gyerkőceink családon belüli helyzetükről. És főleg milyen okok, érzések húzódhatnak meg egy-egy cselekedetük mögött. Így megértőbbek tudunk lenni és közösen megtaláljuk a megoldást. :)

Üdvözlettel: Gyerkőcökkel Suttogó

Pribránszki Marianna
Viselkedéspedagógus,Tehetséggondozó
Telefon: +36-30/429-5960
E-mail: info@gyerkocokkelsuttogo.hu
Facebook: Gyerkőcökkel Suttogó
Honlap: www.gyerkocokkelsuttogo.hu

Fotó: jty11117777/pixabay