Vegyes házasságok gyermekei - gondolatok a kétnyelvűségről
Kétnyelvű gyermek édesanyjaként és nyelvtanárként próbálom az alábbiakban arra buzdítani a vegyes házasságban született gyermekek szüleit, hogy éljenek e ritka lehetőséggel és tanítsák meg gyermekeiket mindkét nyelven beszélni, gondolkodni, élni!
Mi a nyelv és mi a kétnyelvűség?
A nyelv, mint mindannyian tudjuk, a gondolkodás, a beszéd és a cselekvés eszköze. A nyelv nem csupán arra szolgál, hogy másokkal kapcsolatot tudjunk teremteni, hanem arra is, hogy képesek legyünk saját magunkat megérteni. A nyelv saját lényünkre hat vissza.
Tehát amikor kétnyelvűségről beszélünk (két nyelv természetes birtoklásáról), akkor ez alatt nem csak azt értjük, hogy valaki képes két nyelven beszélni, hanem azt, hogy a világot és saját magát kétféleképpen közelíti meg, két világfelfogás szerint értékeli.
Kétnyelvűség kialakulásáról beszélünk akkor, amikor a két nyelvet természetes környezetben, a mentális fejlődéssel egy időben sajátítja el valaki.
Miért legyen kétnyelvű a gyerek?
Két különböző nemzetiségű szülő gyerekének nem lenne feltétlenül szükséges, hogy két nyelven tanuljon beszélni, abban az esetben, ha az idegenbe szakadt szülő beszéli a helyi nyelvet.
Mégis ajánlatos, hogy megtanulja a másik nyelvet is, mert csak így tud szoros, teljes kapcsolatot kialakítani a „külföldi” szülővel, a külföldön élő rokonokkal, barátokkal. Ugye el tudjuk azt képzelni, mit él át egy nagyszülő, ha az unokájával csak tolmács segítségével tud beszélgetni!?
Mikor kezdjünk hozzá?
Ahhoz, hogy valaki kétnyelvűvé váljék, nagyon fontos a második nyelv elsajátításának módja és az életkor. A második nyelvnek nem szabad fordításnak hatnia, önálló gondolati és beszédkészségi egységnek kell lennie; ezért nagyon fontos, hogy gyermekkorban kell elkezdeni mindkét nyelv tanulását. Közhelynek számít, hogy a gyerekek sokkal nagyobb könnyedséggel tanulnak, mint a felnőttek, kevésbé félnek attól, hogy nem jól fejezik ki magukat, mernek helytelenül kimondani szavakat. Egy felnőtt megtanulhat egy idegen nyelvet úgy, hogy uralja azt, bármilyen helyzetben használni tudja, mindazonáltal kiejtése, hanghordozása soha sem lesz tökéletes; ritka, hogy teljes egészében megértse és átélje a szavak érzelmi mélységét, kulturális utalását, emlékeztető hatását, vagyis mindazt, amit egy nyelv az „azonnali” értékén kívül mutat.
Miért születésétől kezdve tanítsuk mindkét nyelvet?
Egy gyermek elméletileg meg tud tanulni bármilyen nyelvet. Faji, öröklődéshez köthető adottságok nincsenek e téren. A gyermekek tisztán utánzási alapon tanulják a nyelvet. A felnőtt is megpróbálja ugyanezt tenni az idegen nyelv tanulásakor, de nehézségekbe ütközik; nem azért, mert nem tudná a szavakat megfelelően kiejteni, hanem egyszerűen azért, mert nem képes arra, hogy hallja a kiejtésbeli különbségeket.
Egy gyermek az anyanyelvvel párhuzamosan tanult második nyelvet, vagy kisgyerekkorban tanult idegen nyelvet ugyanúgy tanulja, mint az anyanyelvet. Beszélve tanul, utánozza azt, amit hall, kísérletezik a mondat- és szószerkezetekkel, ismétli azt, amire megerősítést kap, elhagyja azt, amire nem kap visszaigazolást. A nyelvhasználat során kristályosodik ki nála a helyes nyelvtani szerkezetek elsajátítása. És ehhez időre van szükség. Ezért kell minél előbb elkezdeni!
A következetesség és határozottság fontossága
A gyermek csak úgy fogja elsajátítani mindkét nyelvet, ha a szülök következetesek, vagyis tudatosan saját nyelvüket használják a gyermekkel való kommunikációban. Mindig és mindenhol. A nyelvek váltogatása nélkül. Az első évek a legfontosabbak! Az újszülött hozzászokik ahhoz, hogy szükséges az, hogy ő két nyelven értsen és kommunikáljon, ezért kiszakíthatatlanul részévé válik a két nyelv. Mert mit is szeretne a gyermek elérni? Azt, hogy meg tudja magát értetni, kíváncsi arra, amit neki mondanak, szüksége van arra, hogy őt is megértsék, hogy ki tudja fejezni kívánságait, panaszait, örömét. Ha azt tapasztalja, hogy a számára fontos személlyel csak az adott nyelven tudja megértetni magát, akkor a személyes kötődésből fakadó megértési és megértetési vágy olyan erős lesz, hogy szép lassan és fokozatosan beépülnek az adott nyelv elemei az elméjébe.
Hogyan éli meg a kétnyelvűséget a gyermek maga?
A gyermekeknél minden szó, legyen az anyanyelvi vagy idegen, egy önálló, összefüggő valóságot jelent. Ezért képesek egyszerre több nyelvet elsajátítani. Nem arról van szó, hogy egy felnőtt nem képes egy idegen nyelv elsajátítására, de mindenesetre soha sem lesz olyan belső tartalma nyelvtudásának, mintha azt gyermekkorában tanulta volna meg, a tanult idegen nyelv megmarad egy külső eszköznek, amely nem válik sajátjává.
Abban az esetben, amikor egy gyermek egynyelvű társadalomba születik bele, de ő kétnyelvű, akkor az ő helyzete gyökeresen különbözik társaiétól. A kisgyerekek azonban nem szeretnek különbözni a többi gyerektől, ezért nem szívesen használnak a társaikétól eltérő nyelvet sem.
Vigyázzunk! A gyermeket soha sem szabad kényszeríteni arra, hogy egy bizonyos nyelven beszéljen, nem szabad azzal büntetni, hogyha a másik nyelven szólal meg, akkor úgy teszünk, mintha nem értenénk. Ez csak ahhoz vezet, hogy a gyerek megtagadja az adott nyelv használatát. Minden szülő maga dönti el saját belátása szerint, hogy milyen nyelven beszél a gyermekéhez, de kényszerítenie nem szabad a gyermeket, hogy ugyanazon a nyelven válaszoljon, főleg mások előtt, társaságban.
A kétnyelvűség gyakorlati haszna és egyéb előnyei
A kétnyelvűségnek, a gyakorlati hasznán kívül – a gazdasági, politikai integráció megköveteli a nyelveket beszélő tolmácsok, nyelvtanárok, fordítók egyre növekvő arányát ; a diplomácia területén a többnyelvűség elengedhetetlen feltétel a nemzetközi kapcsolattartáshoz; az ipari és kereskedelmi ágazatokban a többnyelvű szakemberek kamatoztatni tudják nyelvtudásukat – egyéb, kevésbé kézzelfogható előnye is van. A kétnyelvűség magával hozza az előítélettől való mentességet, a más népek, szokások felé tanúsított nyitottságot, szélesíti a világlátást, váratlan helyzetekben találékonyságot biztosít, rugalmas észjárást eredményez. Végül, és talán ez a legfontosabb, gazdagítja a személyiséget, amely a két nyelven keresztül két kultúra, két irodalmi múlt és jelen, két életstílus képviselője lesz.
A vegyes házasságban született gyermekek személyisége gazdagodik a két nyelv által abban az esetben, ha mindkét szülő tiszteli és elfogadja a másik nyelvét és kultúráját. A két nyelv természetes módon, feszültségek nélkül fog bennük élni.
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.
Ahány nyelv, annyi ember |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Okosító agytorna - az edukinesztetika 2. rész
Ragazza1
#3
2011. március 10. 14:54:18 | csütörtök |
Kedves Sopen!
Ahhoz, hogy pontosan válaszolni tudjak kérdésedre tudnom kellene, hogy eddig az édesapa milyen nyelven beszélt gyerkekével? Amennyiben magyarul, úgy a helyzet kicsit nehezebb de egyáltalán nem reménytelen. Ha az "apanyelv" tanulására mód van direkt módon ( játékos nyelvtanulás óvodában, nyelvtanfolyam ) akkor érdemes ilyenre beiratni a kisfiadat és akkor az édesapja fokozatosan áttérhet saját nyelvére. 3 éves a kisfiad, van még idő, hogy anyanyelvi szinten elsajátítsa édesapja nyelvét. Most is csak azt tudom mondani, hogy legfontosabb a következetesség, azaz az édesapán múlik, hogy mennyire tudja majd mellőzni a nyelvek keverését. Az is fontos, hogy kezdetben, amíg a kisfia esetleg nem érti, hogy mit mond neki az apukája, és kénytelen magyarul is szólni hozzá, akkor is mondandóját mondja el saját nyelvén is, többször ismételve. Így fokozatosan az édesapát azonosítani fogja az adott nyelvvel. Türelem és kitartás. Bármilyen további kérdés esetén szívesen állok rendelkezésedre!
|
|
|
|
magnolie
#2
2011. március 09. 19:07:15 | szerda |
Nem is egy olyan ismerösöm van, akik a kétnyelvü családban felnöttek ugy, hogy nem voltak kétnyelvüek. Egyfiatalember azota már tudja a lengyelt, de annak idején nem tudta.Ö sokat volt akkortájt egyedül, apukája 20 év után sem beszélte jól a nyelvünket, anyukája meg mindig uton volt, hiszen a lengyel tudásával szinte konkurrencia nélküli volt a vidéki városban.Ez a példa is azt mutatja, hogy a szülö feladata mekkora még a kétnyelvüvé válás sem ösztönös és magától kialakuló, tölünk függetlenül játszódó folyamat, nem elég a jót akarni...érte tenni is kell!
|
|
|
|
sopen
#1
2011. március 09. 10:13:06 | szerda |
Kedves Annamária!
Érdekelne, hogy 3 évesen milyen eredménnyel lehet a második nyelvet megtanítani egy gyerekkel? Gyermekem édesapja nem magyar, de mivel nem él velünk, csak hetente egyszer találkoznak, így nem is tanulta meg az "apanyelvet". Édesapja most jött rá, hogy szeretne a fiával a saját nyelvén beszélni, de félek, hogy már késő, ill. kevés nekik az együtt töltött idő ahhoz, hogy a gyerek magáévá tegye a nyelvet, úgy, mint az anyanyelvet (most inkább már tudatos tanításnak látom). Mi a véleményed?
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)