5 elavult nevelési elv, ami megnehezíti a gyerek későbbi életét

Kercsó Dorottya | 2020-01-02 18:09

A mai napig széles körben élnek a köztudatban olyan nevelési elvek, amelyek felett eljárt az idő. Ezek közül mutatunk most ötöt:

1. Csak tanulj, másra ne legyen gondod!

A szülők jelentős része a mai napig úgy gondolja, hogy a gyerek egyetlen dolga a tanulás, minden mást pedig majd ő elintéz helyette. Ezzel azonban azt a rossz üzenetet közvetíti a gyerek felé, hogy egyszerre elég egyetlen dologra koncentrálni.
Való igaz, hogy amíg iskolába jár, a fiatal legfontosabb dolga a tanulás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyéb területekre nem kell figyelmet fordítania. A 21. században az egyik legfontosabb képesség a multitasking, vagyis hogy képesek legyünk egyszerre több területet is átlátni. Nagy hiba, ha a gyerekünket megfosztjuk annak lehetőségétől, hogy erre felkészüljön.

2. Érettségi után azonnal menj egyetemre!

Sok nagykamasznak elképzelése sincsen arról, hogy érettségi után mit kezdjen az életével. Hazánkban még ma is az az egyik legelterjedtebb stratégia ilyenkor, hogy a szülővel együtt választanak valamilyen szakot, ami egy minimális szinten érdekli a fiatalt – függetlenül attól, hogy a céljai eléréséhez ez hozzá fogja-e segíteni. Főleg, hogy 18 évesen még céljai sem igen vannak.

A világ más táján ezzel szemben teljesen általános, hogy a középiskola végeztével a fiatal egy évig szünetelteti a tanulmányait. Ez alatt dolgozik, kipróbálja magát külföldön, esetleg önkéntes munkát vállal. Ezzel valójában nem veszít, hanem nyer egy évet: belekóstol a felnőtt életbe, lehetősége lesz tisztába jönni önmagával. Egy ilyen év után kisebb az esélye, hogy olyan egyetemre pazarolja az idejét, amely igazából nem is érdekli, és vagy soha nem fogja használni az ott megszerzett tudást, vagy egész életében csak púp lesz a hátán a munka.

3. Csak a kitűnő bizonyítvány ér valamit

Osztályzat-kérdésben a legtöbb szülő furcsa kettősséget képvisel. Egyik részük tudja, hogy a kitűnő bizonyítvány önmagában semmit sem jelent, és hogy sem a tehetségnek, sem az életben való későbbi megfelelésnek nincs hozzá semmi köze. Mégis éreztetik a gyerekkel – ki keményebben, ki csak a „rend kedvéért” –, hogy valójában csak az ötös osztályzattal lehet megelégedni.

A hozzáállás valahol érthető. Egy szülő sem hibáztatható azért, mert jó iskolába szeretné küldeni a gyerekét, ehhez pedig elengedhetetlen a minél jobb bizonyítvány. Csakhogy emellett az erre hajlamos gyereknek nem csak a korai éveit keserítheti meg a folyamatos szorongás és megfelelési kényszer, de a felesleges maximalizmus egész életében elkísérheti: belőlük lesznek azok a felnőttek, akik meg sem próbálják az olyan feladatokat, amelyekben elképzelhető, hogy nem nyújtanának tökéletes teljesítményt.

4. Hagyd, én jobban csinálom!

Kezdve azzal, hogy nem engedjük a gyereket beágyazni, mert mi szebben csináljuk, folytatva az iskolatáska bepakolásával, amit inkább elvégzünk mi, hogy ki ne maradjon valami, rengeteg olyat teszünk meg a gyerekeinknek, amire ők maguk is képesek lennének – ha hagynánk. Igen, lehet, hogy az ágy eleinte gyűrött lesz, az önállóan bepakoló gyerek pedig talán összegyűjt néhány fekete pontot. Eközben azonban értékes tapasztalatokkal gazdagodnak, és hosszú távon jobban járnak, ha korán megszokják, hogy van, ami az ő felelősségük, és a tetteik következményeit vállalni kell.

5. Ne üss vissza!

Az elmúlt néhány évtizedben a szülők jó része már-már fóbiásan kezdett rettegni az erőszak minden formájától. Miközben teljesen jogos és üdvözlendő, hogy a gyerek ne kezdeményezzen verekedést, egyre több pszichológus van azon a véleményen, hogy ettől függetlenül meg kell tudnia védeni magát, ha rátámadnak.

Az erőszak sajnos nem szűnik meg az iskoláskor végeztével. Külön szakirodalma van a mobbingnak, vagyis a munkahelyi pszichoterrornak, amikor egész kollektívák pécézik ki, teszik tönkre lelkileg az arra alkalmas kollégát. A hosszú távú cél természetesen az, hogy ilyen a jövőben ne forduljon elő, de amíg a probléma jelen van, életbe vágó, hogy az ember meg tudja védeni magát. Ezt pedig már szülőként is elkezdhetjük a gyereknek megtanítani: ne támadj, de ha kell, állj ki magadért!

Kapcsolódó cikkeink:

Kép: Kinga / shutterstock