Diákcsíny vagy bűncselekmény? Az oktatás minden szereplője megszenvedi a növekvő iskolai agressziót

A rúgások, amelyeket „senki nem vett észre”
 

Mónika két gyermekével egy konszolidált pesti kerület általános iskoláiban élte át, meddig tud fajulni az erőszak. Amikor harmadikos fiát egy osztálytársa fogdosni és fenyegetni kezdte, iskolát váltottak, ám az új intézményben még áldatlanabb állapotok uralkodtak:

„Olyanok történnek, hogy két gyerek lefogja a másikat, és a harmadik veri. Kaptak egy műfüves pályát, ahol zéró figyelem volt, a gyerekek simán egymást gyilkolják, a pedagógusoknak az a válaszuk, hogy oldd meg. Tavaly tavasszal a nagyfiam azzal jött haza, hogy az egyik nagyobb gyerek gerincen rúgta. Bementem az iskolába, ahol megígérték, hogy elbeszélgetnek ezzel a fiúval. Ennek az lett az eredménye, hogy néhány nap múlva a kisebbik gyermekem jött haza azzal, hogy ugyanez a fiú úgy gerincen rúgta, hogy repült, és hason csúszott a műfüves pályán. Ekkor felmerült bennem, hogy hogy lehet, hogy nincs semmi felügyelet? Hogy lehet, hogy egy felsős és egy alsós egyszerre tartózkodik a focipályán?”

Kép: Pixel-Shot / shutterstock

Az édesanya elmondása szerint próbált összefogni a szülőkkel, többször jelezte a problémát a pedagógusok és a tankerület felé is, de mindenhol falakba ütközött. Úgy vette észre, ez a jelenség rajta kívül mindenki szerint normális, sőt, egy apuka meg is fogalmazta, hogy az ő idejükben is poén volt a verekedés. Miután a gyermekei már rettegve mentek iskolába, a tanévet magántanulóként fejezték be, idéntől pedig egy másik kerületbe járnak, ahol úgy tűnik, végre sikerült megtalálni a helyüket.
 

Minden a családon múlik
 

„Tapasztalataim szerint a szülői háttéren múlik minden” – vallja Ilona, aki 35 éve dolgozik pedagógusként. Pályafutása során dolgozott általános iskolában, szakmunkásképzőben, közel 25 éve pedig egy jó nevű fővárosi gimnázium tanára. Elmondása szerint a probléma már évtizedekkel ezelőtt gondot okozott.

„A kilencvenes évek első felében olyan iskolában tanítottam, ahol már akkor mindennapos volt az erőszak, a tanárok életveszélyes fenyegetése és a drogfogyasztás. Volt, hogy délután egyszer használatos injekciós tűket találtunk a padokban, és volt olyan kolléga, akinek egy apuka azt mondta, hogy ha meg meri a gyerekét buktatni, következő héten fekete zászló fog lógni az iskolán.”
„Egyszer oda került egy nagyon szegény sorból származó fiú, aki keményen tanult, mert többre szerette volna vinni. Az osztálytársai szemét annyira szúrta, hogy egyik nap elkapták, és úgy összeverték, hogy kórházban kötött ki. A felelősöket eltanácsoltuk, de rendőrségi ügy nem lett belőle, a fiú nem szerette volna.”

Ilonának arról is személyes tapasztalata van, hogy ha a szülők partnerei a pedagógusnak, az erőszak megállítható: „Már a mostani munkahelyemen dolgoztam, amikor az osztályomból az egyik fiút kipécézték a többiek. Fizikailag nem bántották, de csúfolták, gúnyrajzokat készítettek és hazugságokat terjesztettek róla. Ekkor összehívtam a szülőket, és kértem a segítségüket. Kivétel nélkül mindannyian elbeszélgettek a témáról otthon a gyerekeikkel, és a fiút soha többé senki nem szekálta.”
 

Az erőszak bűncselekmény!
 

A Veszprém Megyei Rendőr Főkapitányság tájékoztatója szerint az utóbbi években 15 százalékkal nőtt a látókörükbe került, iskolai erőszakkal kapcsolatos esetek száma, de tudni kell, hogy a látencia rendkívül magas: az ilyen események túlnyomó többségét nem jelentik. Ennek oka, hogy az áldozatok szégyellik magukat, az intézmények maguk sem tudják, mi az, ami már a rendőrségre tartozna, és amíg csak lehet, szeretnék az iskola falai között – fegyelmi tárgyalással, esetleg eltanácsolással – megoldani a helyzetet.

Pedig a testi sértés – amibe minden olyan szándékos fizikai behatás beleszámít, ami a testen nyomot hagy -, a zsarolás, a rablás és a személyes szabadság megsértése – például a másik gyerek vécéfülkébe való bezárása vagy a folyosón tovább nem engedése – bűncselekmény! Ezt nagyon gyakran maguk az elkövetők sem sejtik, egyszerűen jó heccnek tartják a másik gyerek zaklatását.

A helyzetet bonyolítja, hogy a pedagógusnak nincs kimondott jelzési kötelezettsége a hatóságok felé ilyen esetben. Nem is elvárható, hogy a jogban járatlan tanár minden esetben tisztában legyen a diákcsíny és a bűncselekmény közötti különbséggel, annyit azonban a rendőrség szerint érdemes tennie, hogy ha ilyet tapasztal, az igazgatónak jelzi. Ő az intézmény nevében kérhet tanácsot a rendőrségtől, és ha szükséges, megteheti a további lépéseket.

Kép: Nikolay Gyngazov / shutterstock

Fontos tudni, hogy Magyarországon a büntethetőség alsó korhatára – bizonyos életellenes bűncselekmények kivételével – 14 év. Az ennél fiatalabb elkövetők esetében a rendőrség a nyomozást lezárja, és az ügyet a járási gyámhivatalnak továbbítja. Ők intézkedhetnek a gyermek védelembe vételéről vagy nagyon súlyos, ismétlődő esetben akár a családból való kiemeléséről is.

A 14 éven felüli elkövetők ellen büntetőeljárás kezdeményezhető. 8 napon belül gyógyuló testi sértés esetén azonban csak magánindítványra, tehát kizárólag a sértett vagy a szülei kezdeményezésére indul eljárás, azt az iskola hivatalból nem indíttathatja el.

 

A bántalmazott és a túlságosan megengedő családban élő gyerek egyaránt agresszorrá válhat

„Nem merném kijelenteni, hogy a mai gyerekek erőszakosabbak, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Inkább arról van szó, manapság nehezebben fogadjuk el az agressziót, hiszen a gyereknevelésben is az a törekvés és gyermeki jog, hogy ne agresszíven, ne bántalmazva neveljünk, így a gyerekektől is elvárjuk, hogy ne így oldjanak meg dolgokat” – véli Standovár Sára gyermekpszichológus, aki szerint számtalan oka lehet az ilyen típusú viselkedésnek.

Standovár Sára

„Az agresszív gyereket néha bántalmazzák a családban, vagy máshol az iskolán kívül. De egy bántalmazott gyerek válhat passzívvá is, akit lefagyaszt az agresszió. Eközben lehet elhanyagolt gyerek is, aki agresszíven próbál figyelmet magára vonni. Az is lehet, hogy keretek, határok nélkül, másokat figyelembe nem véve nevelkedik valaki, ahol teljesen logikus reakció az, ha agresszióval éri el, amit akar. Illetve előfordul, hogy viselkedésbeli nehézséget, hiperaktivitást vélnek külső szemmel agressziónak, mikor a háttérben nincs is erőszakos motiváció.”

Véleménye szerint a bántalmazottra és a bántalmazóra egyaránt figyelmet kell fordítani, hiszen mindkét „szerep” jelez valamit. Jó, ha a szülő beszélget a gyerekkel, pszichológushoz hordja, a legfontosabb mégis az, hogy a jelen lévő felnőtt – általában a tanár – hogyan reagál a konkrét esetben.

Egyet nem lehet: az agressziót hatalmi szóval elfojtani. Ilyenkor elképzelhető, hogy az adott helyzetben az erőszakos gyermek félelemből visszafogja magát, azonban ahol nincs felügyelet alatt, nagyobb intenzitással adja ki a feszültségét. Mint minden egyéb esetben, ilyenkor is az okok kezelése hozhat csak tartós eredményt.

Kapcsolódó cikkeink:

• Lelki bántalmazás az óvodában - mit tehet a szülő?
• A génekbe ivódik a gyermekkori bántalmazás emléke
• Az iskolai erőszakról szóló bestseller jelent meg magyarul
• Oktatási jogok biztosa: az iskolai erőszak arányai nem, de formái változtak

Kép: Rawpixel.com / shutterstock